Van egy másik út is

Mostanában sokat tűnődőm azon, hogy jól értettem-e mindeddig Jézus szavát, amikor az ég madarainak és a mezők liliomainak gondtalanságán át vezet el az isteni gondviselés titkaihoz és bizalmához (Máté evangéliuma 6. fejezet 27-36. vers). A jézusi példálózás jól mutatja, hogy a gondjaiba süllyedt és magába rekedt embert (vagyis minket, tervezőket, végrehajtókat, újratervezőket, szorgoskodókat, aggodalmaskodókat, kétségbeesetteket és klíma-szorongókat) ugyancsak nehéz a magunk rakta sűrű és ellentmondásos életszövevényen keresztül Isten jóságához elvezetni. Nem látjuk a fától az erdőt.

Fájdalmas, de éppen egész életszorongásunkra, jövőt fürkésző önzésünkre, és feloldhatatlan kétségbeesésünkre vonatkozik leginkább ez a mondás; amit megtoldok: mi bizony egyetlen fáért kiirtunk akár egy egész erdőt. Aztán, ha baj lett belőle, persze mindig a másiktól követeljük a mérsékletet. A gazdagok a szegényektől, a kamaszok a felnőttektől, az északiak a déliektől, és fordítva, körbe-körbe, sehova. Jól mondták a régiek, hogy ha kilököd a lelkedből Istent, kilátástalan labirintusba keveredsz, ahol folyton ugyanoda jutsz, ahol elkezdted vagy abbahagytad, s mennél többet tudsz, annál ügyetlenebb vagy és semmit sem értesz. 

De van egy másik út is - mutatja meg Jézus: nézzétek, milyen gondtalanok az ég madarai és a mezők liliomai, a bölcseknél is jobban tudják, hogy Isten gondot visel róluk. Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe nem takarnak, nem szőnek, nem fonnak, de élnek és szebbek, mint az ember összes dicsködő szépsége. Van ebben a példabeszédben valami a teremtett világ - hadd mondjam így - közönyös szépségéből. Szemlélheted és részesedhetsz benne, de el is mehetsz mellette, sőt át is gázolhatsz rajta, még ellenségnek is tekintheted, de mindegyre tündöklik, és folyton Isten iránti bizalomra hív. 

Mostanában mégis azt kell kérdeznünk: lehet-e még ezzel példálózni? Ugyanis a mai klímaszorongók mozgósító dühében, az amúgy jogos és szükséges felelősség hangoztatása mögül, olykor félelmes vonás villan elő. Voltaképpen ellenségei a világnak, és nem a barátai? Csak hódításban tudnak gondolkodni, és azt sugallják, hogy vagy a természet hódol be nekünk, és lesz engedelmes, rólunk gondoskodó rabszolgánkká, vagy minekünk kell feláldoznunk magunkat, mint veszteseknek, akik méltatlanok az életre. 

De ki kinek az ura itt? Hallom, hogy világszerte kamaszlányok ezrei fogadják meg, hogy nem szülnek gyermeket, hogy ekképpen mentsék meg a világot. Én azonban szívesen mutatnám meg unokáimnak a teremtett világ gyönyörűségét, meg azt is, ahogy némán is tündöklik, és hirdeti a Teremtő dicsőségét. De leginkább azt mutatnám meg nekik, hogy milyen nagyszerű helyünk van ebben a világban. Ha csak gondod van, sosem tudsz ámulni! Ha tudsz ámulni, a világ befogad, és utat nyit számodra a gondviselő Isten jóságához. Van jövő! Ott van Isten kezében.