Több könny, és kevesebb

„Több könny hullik a meghallgatott imádságok nyomán, mint a meg nem hallgatott imádságok miatt.” Ezt a mély értelmű mondást a középkor nagy misztikusának, Avilai Szent Teréznek tulajdonítják, és sokat idézik. S mint minden igazi bölcsesség, egyszerre több irányba mutat. Ma leginkább az amerikai író, Truman Capote befejezetlenül maradt, híres-hírhedt pletyka-regényének címenként cseng a fülünkbe: Meghallgatott imádságok.  Az ünnepelt, körberajongott és dédelgetett író ebben a könyvben kezdte megírni az amerikai gazdagok mámoros, könnyed és önfeledt életét és egyben titkos történeteit, azokéit, akiknek, úgymond, a Gondviselő meghallgatta imádságaikat és sikeresek, vagyonosak, hatalmasok lettek, akiket irigyelt a világ. Ám roppant árat fizettek érte ők maguk is, de leginkább fizettetek érte másokkal, azokkal, akiken átgázoltak, akiket kihasználtak, megaláztak, perverz élvezeteik tárgyává tettek, aztán eldobtak, mint valami tönkrement játékot. Sok könny hullott eme „sikerek” nyomán (a sikert idézőjelben mondom). Az író gyilkos iróniával a középkori szent mondásának első felét választotta könyve címéül: „meghallgatott imák.” Mert a bölcs mondás figyelmeztetés is. A tapasztalat azt mutatja, hogy hamar megbánhatjuk, ha olyasmit csikarunk ki a Mindenhatóból, ami végkimenetében nekünk is, másoknak is csak kárára van. Inkább sirassuk el a hamis álmokat, mintsemhogy átkot hozzunk velük magunkra és másokra. Nem kár azért a kevesebb könnyért! Jó dolog az, ha Isten nem teljesíti minden egyes kívánságunkat. A helyes imádság útja a hitben fogant bölcsességen át vezet, ahogy azt Jakab apostol megtanítja nekünk.

Van azonban egy másik, titokzatos jelentése is a szentenciának, és ez a mondat második felében rejlik, mi több, ez adja ki az egész értelmét. A mennyei Atya nem hallgatta meg Jézus imádságát, amit a Gecsemáné kertjében mondott térdre esve, sírva és vért verítékezve, hogy ne kelljen kiinnia a keserű pohárt (Lukács evangéliuma 23,39-46). Ebbe az elutasításba belerendül a szívünk, hiszen Jézus nem hatalmat, sikert, befolyást, luxust kér, hanem puszta életet. De éppen ez a meg nem hallgatott imádság és nyomán a kereszthalál nyitotta meg előttünk az üdvösség kapuját, ahol már nem lesz sem halál, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom, mert elmúlik ez a világ és minden rettenete, és Isten eltöröl a szemünkről minden könnyet (Jelenések könyve 21. rész). A végső sorsunk, a jó sorsunk, az üdvösségünk felől nem a mi akaratunk, hanem Isten ígérete rendelkezik. Ha ez a remény vezérel, azok a könnyek, melyek addig még felfakadnak a meg nem hallgatott kérések miatt, nem a kudarcok, hanem a hála könnyei lesznek.