Régi történet ez?

„Éppúgy tudjátok, mint mi, hogy emberek között egyenlő jogokról csak egyenlő erők esetén lehet beszélni, de amúgy a hatalmasok megteszik, amit megtehetnek, a gyengék pedig elszenvedik, amit rájuk mérnek.” Jól ismert mondatot idéztem, amely Thuküdidésznek, a görög történetírónak a peloponnészoszi háborúkról írt művében olvasható. Az athéniek mondták ezt a mélosziaknak, mikor behódolásra szólították fel őket. A mélosziak 700 éve szabadok voltak, saját jogrendjük és kultúrájuk volt, szabadon kötöttek szövetségeket, és választottak maguknak oltalmazó nagyhatalmat. Ők minden áron ki akartak maradni Athén és Spárta háborújából, ám a rájuk támadó athéniek teljes alávetettséget követeltek. Cinikus megjegyzésük szerint csak egyenlő felek tárgyalhatnak egyenlő jogokkal. Ez az istenek és a természet törvénye, de leginkább az embereké – vetették oda nyeglén: „Az emberekről minden bizonnyal állíthatjuk, hogy a természetükben rejlő kényszer miatt, ha megvan rá a hatalmuk, uralkodni akarnak... mi pedig a hatalmunk kiterjesztése céljából jöttünk ide.” S ha azt hiszitek, hogy Spárta segíteni fog nektek, csak csodáljuk a gyermeki naivitásotokat, de nem irigyeljük az ostobaságotokat.  S valóban, Spárta nem segített. Mit mondjak, nem csudálkozunk, mi is látjuk, ahogy a hatalmasok szemrebbenés nélkül összekeverik a számukra végsősoron jelentéktelen gyengéket, mostanában például a térképen is Magyarországot Szerbiával vagy Romániával.

A peloponnészoszi háború úgy lett, hogy Spárta folyton függetlenségéről szónokolt és, úgymond, el akarta hárítani Athén basáskodását (az athéni demokrácia-exportot). Athén viszont a szabadság jegyében lépett fel, és úgymond a spártai zsarnokság ellen küzdött, akkor is, amikor sorra leigázta a gyengébb városállamokat. Mélosz elpusztítása ennek az erőszak-spirálnak volt a része. Ám a 30 évig tartó, értelmetlen háború nyomán a hellén világban fellángolt a nacionalizmus, az egykori szövetségek darabokra hullottak, új világrend jött létre, belső konfliktusok robbantak ki, társadalmi versengés ütötte fel a fejét, mely szétzilálta az erkölcsi rendet, a gyengék végképp esendők lettek, az erőseket pedig a harc démona tartotta fogva, és a győzelem érdekében még leghűségesebb szövetségeseiket is elárulták és kiszolgáltatták. Vélhetnénk, régi történet ez, és csak annyi a tanulsága, amit a cinikus athéniak mondottak a mélosziaknak: az ember, ha megvan rá a hatalma, uralkodni akar.

Mégis nyerhetünk némi belátást, ha a régiek bölcsességén mérjük a saját tapasztalatainkat. Mielőtt Athén és Spárta közvetlenül összecsapott volna, Athént járvány tizedelte meg. Sorsdöntő esemény volt ez, mert évtizedekig késleltette a békét. Thuküdiszész sajátos kifejezéssel azt mondja, ami történt, az paralogikus volt. Magyarra így lehetne fordítani: nem lehetett rá felkészülni, nem volt előre látható. Milyen paradoxon, hiszen a bajt éppen az előrelátás idézte elő, a városba ugyanis  a védvonalak mögé húzódó tömegek hurcolták be járványt.

Mégis, itt beláthatunk valamit. Jób könyvében olvassuk a félelmes szörnyről, a Leviathánról: „nincs a földön hozzá hasonló, úgy van megteremtve, hogy nem retteg semmitől” (Jób 41,33). Ez a mitikus állat lett a jelképe az öngerjesztő emberi hatalomnak, mai szóval a szuperállamnak.  De így mondja Jób könyve: a földön nincs ilyen. Így is fordítható: a poron. A poron, melyből vétetett az ember. Ebből pedig egy másik belátást nyerhetünk. Bármibe sodorjon a háború, egyedül az irgalmaság és az emberiesség nyitja meg a jövőt.  Aki békét akar, többet akar, mint aki valami kényszer ürügyén, mégis könnyelműen beleveti magát a pusztulásba. A békéhez több erő kell, mint a háborúhoz. Aki háborút akar, keresni fogja mások gyengeségét – aki békét akar, jól tudja, hogy a hatalomvágy végül éppen a hatalmasokat teszi tönkre. Aki háborút akar, a másik halála árán akar magának életet – aki békét akar, jól tudja azt is: a hatalmaskodóhoz csak itt, a porvilágban nincsen fogható, de majd elsorvad, és a helyén más nőtteti fel magát. Az apostol szerint csak az marad meg, ami életet terem a porból is. És ez nem a gyenge érzelgősség. Az isteni igében bennefoglaltan megmarad a szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség és mértékletesség. Ezek ellen nincs törvény (Galata 5,22-23), ezek nincsenek kiszolgáltatva a beláthatatlannak, és megmaradnak a múlandóban is. Ezeket cselekedjétek.

 2022. március 20.