„Az igaz ember hitből él.” A mai napon azt a nagy szellemi és vallási megújulást ünnepeljük, mely a 16. században az egyház megújítását, reformációját tűzte ki célul. Október 31-én hirdette meg és tűzte ki vitatételeit egy ágostonrendi szerzetes, Luther Márton, és ennek nyomán ami már oly rég óta forrott és érlelődött Európában, az talán nem is váratlanul, de előre nem sejtett erővel tört föl és alakította át az egész keresztyénséget. A mai napon azonban nemcsak erre kellett figyelnünk, hanem az órák átállítására is. Pár évvel ezelőtt ősszel jó előre kihirdettem a gyülekezetünkben, hogy a ránk következő vasárnapon mindenki ügyeljen erre, nehogy korábban jöjjenek a templomba, mert akkor egy órát várakozni kell az istentiszteletre. Ennek ellenére többen már 9 órakor ott voltak, s az egyik atyafi nagy dérrel-dúrral el is távozott, hogy ő bizony nem fog az üres templomban egy órát várakozni, de vissza se jön, mert nem lesz már elég ideje megfordulni. Hadd kapcsoljam össze a reformáció vezérigéjét ezzel a mindennapos, kicsit komikus, kicsit szomorú esettel. A bibliatudósok egy része váltig állítja - és igazuk is van -, hogy a prófétai ige, amit aztán Pál apostol is idéz - hogy tudniillik: az igaz ember hitből él -, jövő időben fordítandó a héber nyelv szabályai szerint. Vagyis így lenne pontos: az igaz ember hitből fog élni. Bár a magyar nyelv megengedi, hogy jelen idejű szerkezeteket is jövő időben értsünk, mégsem ezzel akarok érvelni, hanem egyszerűen azzal, hogy valóban ezt teszi az élő hit, a Jézus Krisztusba vetett hit, hogy átállítja az órát. Előrébb hozza időt. Mert amit mi a végső igazság beteljesedéseként remélünk, hogy az Istennel való teljes megengesztelődés és az üdvözítő boldogság elérkezik, azt a Krisztusba vetett hit előrébb hozza nekünk, azt a hit megelőlegezi nekünk. Amikor azon vitatkoznak, hogy a reformáció merrefelé tekintett, akkor ezzel az egyszerű esettel tudunk válaszolni. Némelyek ugyanis azt mondják, és okkal, hogy magában a szóban – reformáció – benne van az irány, tehát a 16. századi reformátorok visszafelé tekintettek, a régi egyház, az apostoli kor eszményét idézték fel, és ahhoz akarták vissza-formálni az egyházat. Mások ellenben azt mondják, hogy a reformáció felgyorsította az időt, és előre nem látott fejleményeket és eseményeket idézett elő, egy olyan világot, mely nem kedvező a keresztyénség számára. A mi emberünk esete azonban azt mutatja, hogy az élő hit, a Jézus Krisztusba vetett hit nem a történelem síkján mozdul hátra vagy előre, hanem minden időn túlra tekint, és azt teszi jelenvalóvá, ami még előttünk van – halálon túl. Ma reggel mindannyian nyertünk egy órát, így szoktuk mondani. Egy órával többet aludhattunk. A hit csodája az, hogy ez a jelen idő, – az igaz pedig hitből él – nem egy órát, nem egy évet, nem egy történelmi korszakot, hanem teljes életet, hitben megnyert üdvösséget, tökéletes kegyelmet ajándékoz nekünk. Jó dolog akár csak egy órát is várakozni a templomban, még jobb dolog egy egész életet remélni a megtartó hitben.
forrás:
https://www.raday28.hu/lap/dunamellek/lelektol-lelekig/oraallitas/
