Bogárdi Szabó István püspök gondolatai a Kossuth Rádió 2015. szeptember 9-én elhangzott, Vasárnapi Újság című műsorában.
Pihentek az utak, és az útonjárók tekervényes ösvényekre értek, megszűntek a kerítetlen helyek. (Bírák 5,6-7) Szinte megrendítő egy ország állapotának ez a leírása a Bírák Könyvéből. Debóra énekelte, több ezer éve. Pihentek az utak - lágy szónak tűnik ez önmagában, s csak az összefüggésből értjük meg, amikor azt mondja később: megszűntek a kerítetlen helyek, hogy ez nem az ábrándos idill állapota, hanem a rémületes bizonytalanságé. Kerítetlen hely a tanya, a majorság, a falu és olykor egy kisebb város is - de a kerítetlen hely időt is jelöl, azt, amikor béke van, és nincs szükség kerítésre, falra, várra. De most csak városok vannak, váras helyek, és pihennek az utak. Nem megy senki sehova, mert félelmetes és veszedelmes hely lett a világ, s nagy a kockázat: útonállók vagy rablók kezére esni. Kilátástalan körülmények. Vajon miért? Debóra, a szabadító, bátor asszony a szavaiban is bátor. Mi nem vagyunk ilyen bátrak. Csak falak mögé húzódunk, és okoskodunk, mi lenne az oka a kéretlen emberáradatnak. És soroljuk, hogy az irányított káosz, hogy a mohó nyugati ember magakellető, s lám, üres dicsekvése a minden jóval, hogy a tehetetlen politikusok, hogy az ügyetlen vezetők, hogy a világméretű válság, mely őrli a kerítetlen helyeket, s hogy a világ hány táján pihennek már az utak. És soroljuk, mit kellene tenni - főleg és mindig másnak. Ha nem kellene rettenettel arra gondolnunk, hányan süllyedtek már el a tengerekben és fulladtak meg emberkufárok furgonjaiban, még ezeket az okoskodásokat is lehetne okosan kommentálni. De Debóra és a Szentíró bátran szól: azért van ez, mert a nép elhagyta az Isten útját, hagyta pihenni az Isten útját. S hogy visszataláljon rá, meg kell tenni az első igazán bátor lépést. Fölfohászkodni! És most előbb nem az erőért, mint aki tudja, mit akar tenni, s nem is az eszközökért, mint akinek csak a tehetség hiányzik tökéletes terveihez. Hanem fölfohászkodni a rossz gyökeréig ható bátor bevallásért: hagytuk pihenni az Isten útját. Hátha megkönyörül, Aki mindig kész könyörülni, és megsegít, mert igazmondó. Ne hagyjuk pihenni az Isten útját! Nem járatlan az - Krisztus már eljött rajta.
