Két zsoltár ádventre

Ádventbe lépve hadd ajánljak két zsoltárt (persze, a többit is ajánlom mind). Látszótlag nincs köztük szoros összefüggés, hacsak az nem, hogy  az egyik ujjongó dicséretben, a másik emelkedett hálaadásban mondja el, hogy milyen az Isten. Az egyik a benedictus, a másik a magnificat – az egyik hívja a másikat, s emez teljesíti amazt.

Az egyik, a 98. zsoltár így kezdi: énekeljetek az Urnak új éneket! De hát, mondja erre Szent Ágoston,  újat csak az új ember tud! Az óember csak a régit tudja. Csak a kegyelemből megújított ember tud új éneket énekelni! Itt viszont a zsoltáros az egész világegyetemet hívja énekelni: vígan énekelj, te egész Föld...! Vagyis adventi zsoltár ez,  - a hívő ember, aki megízlelte Isten jóságát, és akit megújított a hűséges Isten kegyelme, megelőlegzést lát mindebben: az egész világ üdvösséges megújításának foglalóját. Szabad hát nekünk ádventben kitekintenünk önmagunkból.

A másik zsoltár a 103. Hálaadás bűnbocsánatért. Személyes, megragadó, gyönyörű. Amilyen messze a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti tőlünk Isten bűneinket, amelyen könyörületes az igaz édesapa gyermekei iránt, úgy esik meg rajtunk Isten szíve –, s emelkedik, és már látja az ég és föld teremtőjét, akit mennyei seregek sokasága vesz körbe trónusánál, s kiált, ő az irgalomból odabocsátott (nem a teremtés, hanem a kegyelem jogán): áldjátok az Urat, angyalok és mennyei szolgák, minden teremtménye! Majd a végén: áldjad én lelkem az Urat! Egyedül is, magamban is – áldjad az Urat. 

Ilyen az új ember, akiről Szent Ágoston beszélt: ilyen bátor és ilyen alázatos. Bátor, aki az egész univerzumot felszólítja Isten magasztalására, - ez a szeretet bátorsága. És alázatos, aki a sor végére marad, és miután az egész teremtett világ kiujjongta magát, legvégül ő viszi dicsőítése ajándékát; legvégül – de elviszi, és elmondja.  

Olyan ez a kettő együtt, mint amikor a karmester megadja a kórusnak azt az egy tiszta, halk, alig hallható hangot, amelyre énekét kezdi akár ezer mennydörgő torok – s aztán a végén visszacsendesül ugyanabba az egybe.

Nem baj hát, ha adventben-karácsonyban akár az egész világ és ezer angyal előz meg minket. Ez még nem jelenti, hogy mellőznének is bennünket, hiszen megérkezünk mi is, és miénk is a boldog tapasztalat: már tudjuk, hogy milyen az Isten.