Karácsony harmadnapjára

Karácsonykor mindig kiemelkedünk életrendünkből, ki így, ki úgy. Egyik ismerősöm különös szokást gyakorol. Mindig meghagy egy ajándékot, amit csak ünnep múltán bont fel. Lehet, hogy ily módon akarja meghosszabbítani az ünnepet, nem tudom.  De most, karácsony harmadnapjára hadd hozzak ide én is egy ajándékot. Nem nagyon különbözik a többitől, – a nagy kegyelemtől, Isten tiszta és tökéletes szeretetétől –, inkább ezek mélységes titkát tárja elő még jobban. Péter apostol azt mondja (1Péter 1,1), hogy Isten üdvözítő szeretetébe, abba, ahogyan végbevitte Krisztus által a megváltást, még az angyalok is vágyódnak betekinteni. A Zsidókhoz írt levél pedig azt mondja, idézve a zsoltárt, hogy amikor Krisztus testet öltött, Isten Őt egy kis időre kisebbé tette az angyaloknál (8. zsoltár). Emberré lett az Üdvözítő, megkóstolta a halált, hogy halálával legyőzze a halált, és ekképpen kiszabadítson minket, akik egész életünkben foglyok voltunk a haláltól való félelem miatt. Ez a nagy titok. 

A zsoltár, amint az apostol idézi, csodálatosnak mondja az embert. Ámul azon, hogy a Teremtő milyen nagy ékességgel ruházott fel minket. Az ember ismeri azt, ami szép, jó és igaz, létébe el van rejtve az örökkévaló dicsfénye. Nem vagyunk angyalok, de Isten képmása vagyunk. És foglyok is vagyunk. A halál foglyai. Ez a mi létünk roppant ellentmondása. Azért jött Krisztus, hogy kiszabadítson. Szenvedett, hogy megváltson. Engedelmes volt, hogy az igazság útjára vezéreljen. Megüresítette magát, hogy meggazdagítson. Teremtményi létet vett magára, hogy újjáteremtsen minket. Elhordozta bűneinket, hogy megszenteljen. Magára vette természetünket, hogy a kegyelem áldását árassza ránk. Ezért hatja át karácsonyünnepünket mindig Isten alázatos, szerény, elrejtett szeretetének ünneplése. De mégsem teljesen elrejtett itt minden –, az angyalok felnyitották az eget, felsorjáztak Betlehem mezején, mert vágyódtak betekinteni e titokba, mely nem csupán az elrejtés titka, hanem a feltárulásé is. Felnyitották az eget, hogy lássák a Krisztus titkát itt e földön -, s mi egy pillantásra beleláthatunk az Isten titkába az örökkévalóságban.

Mert amikor és ahogyan Krisztus önmagára vette az emberi lét minden nyomorúságát, akkor és azzal egyúttal hordozta is ezt a mi összetört dicsőségünket. Vagyis áldozatul és engesztelésül adott életének közepette felragyog az emberi lét teremtett dicsősége, az emberlét szépsége is. Hogy milyen az igazi ember, azt Őbenne láthatjuk meg -, s hogy milyen az Isten, azt is Őbenne láthatjuk meg.

Nos, éppen ma, éppen karácsony harmadnapján, vasárnap, a feltámadás napján, ha angyalok is vágyódnak beletekinteni ebbe a nagy titokba, ne várjunk vele tovább, nyissuk fel, hogy mi is csodálhassuk és dicsérhessük Isten végtelen kegyelmét!