Háromegy

Mostanában ritkábban hallom, de biztos, hogy sokszor azért mondjuk: három a magyar igazság! Ez a három igen izgalmas szám. Ha még emlékszünk gyermekkorunk meséire, fel tudjuk idézni hány esetben, hányféle formában állt ott a hármas szám: a három fiú, a három leány, a három próba, a három király, és így tovább. Ha belelapozunk a lélektani könyvekbe, újra meg újra találkozunk a lélek formáinak vagy hatásainak hármas szerkezetben való leírásával. Aki pedig felüti a filozófusok könyveit, Platóntól egészen Hegelig azt látja, hogy újra meg újra beleszeret az emberi gondolat ebbe a számba, hogy három. 

Ma, a Szentháromság vasárnapját ünnepeljük. Az egyházi hagyomány szerint az üdvözítés történetének nagy fordulói: vagyis karácsony, nagypéntek, húsvét és pünkösd után a keresztyének ezen a vasárnapon Isten teljességét magasztalják, Aki Atya, Fiú, Szentlélek. A régiek közül Augustinus egyházatya járt az élen abban, hogy a Szentháromság titkának megértéséhez a filozófiából, a lélektanból, vagy éppen a mesékben foglalt bölcs megfigyelésekből vegyen hasonlatot vagy párhuzamot. Például ahogyan az emberi lélekben hat az emlékezet, az akarat és az ismeret, valahogy mintegy ennek mintájára sejthetjük, hogy kicsoda Isten, Aki Szentháromság. Természetesen, Augustinus is figyelmeztet bennünket, hogy a hasonlatok csak hasonlatok. De arra is utal, hogy mégiscsak lappang itt valami titok, mégiscsak úgy kell lennie, ha már az ember Isten képmására és hasonlatosságára teremtetett, hogy ha bűnben is, hogyha torzan is, hogyha homályos tükörben is, bennünk mégis valami visszatükröződik ebből a nagy isteni titokból. Mintegy ezt kiegészítve mondták a középkoriak, hogy éppen ez is az oka annak, hogy az isteni kegyelem, amikor áthatja az emberi életet, és újjáteremti, akkor ezt nem meglévő természetünk eltörlése révén teszi, hanem mintegy tökéletessé tévén azt.

Nos hát, kedves Hallgatók, a gyönyörű pünkösdöt követően, e szép vasárnapon meg kell kérdezzük magunktól: hogyan három az a magyar igazság? Mert igen, tudom, ezen jobbára az adok-veszek vagy adok-kapok igazságát értjük, ahogy Ludas Matyi is mondta: háromszor veri ezt kenden vissza Lúdas Mátyás! De vajon a régiek nyomán nem kellene-e inkább arra gondolnunk, hogy a mi három magyar igazságunkat sem akarja Isten eltörölni, hanem inkább felemelni, átformálni, újjá teremteni akarja. 

A régiek egyszerű formában így szóltak a Szentháromságról: az Atya a teremtő, a Fiú a megváltó és a Lélek a megszentelő. Vagyis a kegyelem így munkál bennünk: teremt, megvált, megszentel. Milyen jó lenne tudni, hogy ez a mi három magyar igazságunk részesedik ebben! Hogy köze van a teremtéshez, megváltáshoz és a megszenteléshez! Milyen jó lenne sejteni, de egyre bizonyosabbnak lenni abban, hogy az a mi három igazságunk az erőnek, a szeretetnek és a józanságnak az igazsága.