Felháborodom, tehát vagyok!

Felháborodom, tehát vagyok! Már a XX. sz. végén jelezték bölcs emberek, hogy ez lesz a mi korunk egyik meghatározó, társadalomszervező ereje. Nyilván háborogni mindig volt okunk, és ma még inkább van. Haszon-szerű és célirányos, közvetlenül megragadható termék lett az egész világ-falu. Jól példázza ezt a közösségi média óriás-üzemeinek egyre kínosabb botrány-sorozata: a gyors és közvetlen kapcsolatteremtést, a gyűlölet- és erőszak-mentes kommunikációt, az önmegjelenítés csodás mámorát ígérő, ráadásul, úgymond, ingyen működtethető felületekről napszám derül ki, hogy a gyorsaság erőszakoskodó piacot, a közvetlenség a személyi adataink lenyúlását, a politikailag korrekt beszéd manipulációt, az önmegjelenítés ijesztő kiszolgáltatottságot jelent. Áldást ígérgettek, s már-már átokra kell gyanakodnunk. Beléphettünk a nyilvánosság csarnokaiba, de mi magunk lettünk a portéka. Van hát min felháborodni!

De inkább gondolkodjunk – gondolkodjunk el! A régi bölcsesség azt mondja: gondold meg, hogy akit meghallgatsz, talán tudhat valamit, amit te nem tudsz. Ám ez csak a személyesség dimenziójában érvényes, a bölcsességet bensőséges tapasztalat irányítja. Az úgynevezett közösségi média, valljuk meg, a gyorsaság és egyszerűség ürügyén elfordított  minket egymástól is és tapasztalatainktól is. Látszatos világért veszi cserébe mindazt, ami bensőséges és bizalmas. Ideje újra beszélgetnünk, „csetelés” helyett. Ideje újra bevonni hitvesünket, gyermekeinket, barátainkat a teljes közlés  dimenziójába. Ideje like-olás helyett átölelni a másikat. Ideje, hogy az ismerőseink ismerőseink legyenek. Ideje újra  az együttlét közvetlen örömében megsejteni,  hogy a másik nem holmi digitalizált üzenet, hanem életemhez csatlakozó sors és páratlan, egyedi élet. Nem eladható, hanem szerethető. Jézus azt mondja: jaj annak, aki megbotránkoztat, és jaj annak is,  aki megbotránkozik. Korunk nagy érzülete, a felháborodás csak önigazolásra jó. A barátság és a bizalmasság nem halászgat az adataink után, mert nem eladni akar, hanem adni. Nem terméke van, hanem ajándéka.

forrás: https://www.raday28.hu/lap/dunamellek/lelektol-lelekig/hir-1038/