Ceterum censeo

Ceterum censeo - egyébként azt javaslom… Egy híres római konzul, Cato a pun háborúk idején bármiről szólt a szenátusban, lett légyen az közigazgatás, adó, kinevezések, mindig ezzel fejezte be a beszédét: ceterum censeo. Ma már eredetének ismerete nélkül is idézzük ezt a  mondatot, - kitartást, eltökélt szándékot jelzünk vele. Bármi a dolgunk, mindenek után újra visszatérünk a szívügyünkre. 

A Bibliában is olvasható egy „ceterum censeo”. Pál apostol ezt írja a filippi gyülekezetnek: „ad ceteram – tehát: „egyebekben, atyámfiai, amik csak igazak, tisztességesek, igazságosak, tiszták, kedvesek, jó hírűek; s ha van valami erény és valami dicséretes, ezekről gondolkodjatok. Ezeket tanultátok is, el is fogadtátok, hallottátok is, láttátok is tőlem, ezeket cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.” (Filippiekhez írt levél 4:8,9). 

Ez a mondat a levél záró részéből való. Előtte a nagy áldás olvashatjuk, mely oly sok alkalommal elhangzik istentiszteleteinken: „Istennek békessége, mely minden emberi értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolatotokat az Úr Jézusban.” Áldást mond tehát az apostol, de nem fejezi be, hanem folytatja: ceterum censeo - egyébként azt kérem, hogy azzal foglaljátok el magatokat, azon gondolkodjatok, amik csak igazak, szépek, jók, tiszták, erényesek, tökéletesek. 

Vajon tudunk ilyen kitartóak, makacsok lenni szent dolgokban? Mert hányszor vesszük a nagy áldást: “Istennek békessége őrizzen meg!” – majd teszünk egy fél lépést, s máris sistereg szívünkben az indulat, és nem arról gondolkodunk, ami szép, igaz és tiszta. Pedig azt mondja az apostol:  ad ceteram, vagyis egyébként is, tehát: mindig. Bármerre tart az életed, bárhova visz az utad, bármi legyen a dolgod, egyebekben – vagyis nem mellékesen, hanem mindig, ezekről gondoskodj. 

Mostanában különös világ bontakozik ki körülöttünk. Sok felől sugallják, hogy ha van igaz, szép, és jó, az mindig alku kérdése. Például, szavazunk róla. Amolyan kupec kultúra lettünk. Ám az igazságról, a jóról, a szépről lehet-e alkudozni? Nem inkább az a baj, hogy kultúránk nincs a helyén?

Az apostol arra buzdít, hogy azt tesszük, vagyis az igazat, a szépet, a jót, amit tanultunk is, hallottunk és el is fogadtunk… a békesség Istene velünk lesz. Hiszen Istennek is van egy ceterum censeo-ja, amit Krisztus szeretetében mondott ki és mond ki újra, mindig.

Nem ok nélkül buzdít az apostol. Az ember nyugtalan és boldogtalan, mert Isten nélküli világában óhatatlanul is rosszra forog a jó. Aki azonban jón, igazon, szépen nem alkudozik, hanem megcselekvésén gondolkozik, az hamar Istenhez érkezik, kitől békességet és boldogságot kaphat. Kívánom minden hallgatónak, legyen ceterum censeo-ja, hogy dolgai kezdetén és végeztén, az apostollal együtt mondhassa: ami igaz, tisztességes, igazságos, tiszta, kedves, jó hírű, és ha még van valami erény, én ezekről gondolkodom, ezeket cselekszem. Legyen veletek a békesség Istene.