Jó barátom jegyezte meg néhány napja, hogy úgy látja újra divatba jött a böjt. Én nem így gondolom, de azért meghallgattam érveit. Ő azt látja, amit persze mindenki lát, hogy mostanában mindenféle formában és mindenhol újságokban és show műsorokban, interneten és ahol csak lehet ajánlják, hirdetik és gyakorolják a böjtöt. Többnyire jóféle hatását emlegetik, hogy általa milyen eredményesen tisztul a szervezet, hogy a sikeres böjt a legjobb fogyókúra, hogy könnyebbedik a szív, a vérkeringés, meg a lélek. Egy szóval a böjt is része lett a mai fitness és wellness kultúrának. Én azért gondolom mégis, hogy nem jött divatba a böjt, mert én az igazi böjtre gondolok. Legelőbb a környezetére, hogy mikor is böjtöltek a régiek, mondjuk a próféták és a szentek. A Bibliában sok beszámolót olvasunk arról, hogy a böjt elsőrendű közege a veszteség volt, az egyéni vagy kollektív tragédia. A böjt egyszerre volt gyászmunka, és a gyász kinyilvánítása. Böjtöltek akkor is, ha belátták bűnüket. Ekkor a böjt a töredelem eszköze, ahogy a zsoltáros mondja: böjttel gyötröm lelkemet. A középkorban ezt hívták contritio coris-nak, mely az igazi megbánás kiindulópontja. De böjtöltek, ha hivatás betöltésére készülődtek. Ekkor a böjt , vagyis a minden naposból való kizökkenés arra mutatott, hogy amit el kell végezni, az sem mindennapos vagy magától értetődő feladat. Gondoljunk Jézus 40 napos böjtjére. Olykor azonban a böjtölők túlzásba is kezdtek. Ézsaiás próféta keményen bírálja kortársait, akik – ahogy mondja – versengve böjtöltek. Ő arra int, hogy az igazi böjt lényege szerint soha sem megvonás vagy tartózkodás, hanem ajándékozás. Amerikában láttam egyszer, hogy úgy böjtöltek a reformátusok, hogy a böjti nap élelemre szükséges pénzösszegét jótékony célra ajánlották. Azt hiszem, jól értették a prófétát. De még egy lépéssel tovább kell mennünk. Ha ugyanis a böjtben ténylegesen vesztésről van szó, akkor értjük már, hogy miért jönne oly nehezen divatba az igazi böjt. Mert az igaz böjt azt fejezi ki, azt a kockázatot, hogy tulajdonképpen van olyan helyzet, vagy még inkább vannak olyan emberek, akiknek mindent el kell veszíteniük ahhoz, hogy Istent megtalálják. Legmélyebben ezt az egyszerű igazságot mutatja a böjt. S kik ezek az emberek? És hol vannak ezek a helyzetek? Mi vagyunk, a magunk azok, a magunk helyzetében. Amikor tehát kétségbe vonom barátom megjegyzését a böjti divatról, akkor nem a gyakorlatot helytelenítem, hanem inkább azt a kívánságomat fejezem ki, hogy bárha megértenénk ezt a mély és maradandó igazságot, amit a böjt kifejez. S ha megértenénk, böjtölhetnénk úgy is, ahogy Jézus javasolta, hogy észre se vegyék, ha gyászolunk, ha gyötörjük lelkünket, ha lemondunk, hanem inkább lássák, hogy sugárzunk és jól van dolgunk, mert mindazoknak, akiknek mindent el kell veszíteniük azért, hogy Istent megtalálják, éppen Jézus hirdette a jó hírt, hogy hiszen Isten már megtalált bennünket.
forrás:
https://www.raday28.hu/lap/dunamellek/lelektol-lelekig/bojt/
