Belső szoba

Tíz éve is annak, hogy egy ökumenikus lelkészkörbe hívtak közös Biblia tanulmányozásra. Tucatnyian ültünk körben, kezünk ügyében Biblia és jegyzetfüzet. Néhányan azonban tableten vagy mobiltelefon olvasták a Szentírást. Furcsa, kissé nyegle mozdulat volt, ahogy a bibliai szakaszokat lapozgatták, helyesebben, pörgették laza ujjmozdulatokkal. Mára szinte természetesnek vesszük ezt az olvasási pózt. De vajon, kérdezzük Vörösmarty módján, „ment-e internet által a világ elébb?”

Pár éve még szélsőséges érzelmeket váltott ki, ha a hívek azt látták a templomban, hogy a papjuk valamiféle digitális eszközből (mobiltelefonból vagy tabletből) olvassa a szentbeszédét, sőt a prédikációja textusát is. Némi túlzással szentségtörést kiáltottak, ámbár okkal ragaszkodtak a hagyományos könyvforma használatához, főleg a liturgia keretében. Jól érveltek, hogy a szentlecke után megcsókolni a szent könyvet egészen más, mint egy maroktelefont puszilgatni. Mások ellenben úgy üdvözölték az újfajta szöveghordozók alkalmazását a templomban, mint az egyház felzárkózását a korszerűséghez. Ha már óriásképernyők és kivetítők segítik a liturgiai közösséget, és ha már a hívek is a mobiltelefonjukra letöltött applikációkból éneklik a templomi énekeket, bátran haladhatunk tovább ezen az úton. Éljenek a jó fej papok, akik tabletből olvassák a szentleckét, vagyis, úgymond, szent tartalommal töltötték fel a profán eszközöket! Így kell ezt csinálni! Ami pedig az ódonságba zárkózó maradiakat illeti, csak türelem, majd belátják, hogy nem holmi újdonság-bálványozásról van itt szó. Még többen azzal érveltek, hogy a digitális eszközök nagymértékben elősegítik a Biblia bármikori olvasását. Elég egy maroktelefon és egy jó alkalmazás (applikáció), és nemcsak templomi kivetítőn olvasható a prédikáció hivatkozása bibliai szakaszokra, hanem bárhol-bármikor el lehet mélyedni a szent szövegben. Nos, pontosan itt van a bökkenő.

A Biblia-olvasó mobilkalmazások első nagy hulláma után, vagyis másfél-két évtized elteltén alapos tanulmányok, könyvek dolgozták fel a digitális eszközhasználat hatásait és következményeit a Biblia-olvasás területén is. Az eredmények kétértelműek, ellentmondásosak. Egy amerikai tudós, John Dyer összegzése szerint, egyrészt nyilván kétségtelen, hogy a digitális technika exponenciálisan növelte a Biblia-olvasásának lehetőségét. A nyomtatott könyv egyszeri és zárt használatához képest, egy mobil-telefon vagy tablet végtelen bemenetet biztosít, nem klasszikus olvasási környezetben, éjjel-nappal. Másrészt azonban mindezzel a Biblia olvasása a puszta információ-szerzés kategóriájába csúszott át, vagy csúszott le. Digitális eszközeinken lapozgatni sem kell, elég néhány érintés, és máris előttünk az adat, az információ, amit kerestünk. Ez azonban egyáltalán nem viszi előre az üzenet megértéséért való küzdelmet, az elmélyedést, az elmélkedést, egyáltalán azt, amiért szeretjük olvasni a Bibliát. Digitális környezetben azonnal megszerezhetjük az információt, de a belső késztetést, az életformáló hatásokat, belátást és a sorsunkon érlelt bölcsességet nehezen találjuk és könnyen elmulasztjuk, de nemcsak azért, mert az olvasót folyton megzavarja, kizökkenti, dezorientálja a digitális zsúfoltság, hanem, s főleg azért, mert eleve nem hívja elmélyedésre. Jézus azt mondja, hogy az igazi imádsághoz be kell lépnünk a belső szobába (kizárva a külső szemlélőket, hogy egyedül Istennel lehessünk). Azt hiszem, a Biblia olvasásához is meg kell teremtenünk a digitális zaklatottságtól mentes teret és időt. A belső szoba, amelyről Jézus beszél (Máté evangéliuma 6,6), nemcsak az imádságnak, hanem az isteni üzenet megértésének is elsőrendű valósága.