Ateista kampányról

Időnként baj van a szlogenekkel. A szlogen szó Skóciából származik, és jelentése: csatakiáltás, jelszó.  A jelszó főleg, ha harcra buzdít, mennél rövidebb, annál jobb, mennél nyersebb, annál buzdítóbb, vagy éppen ijesztőbb. Ma egy ilyen jelszóról szeretnék szólni, mely egyeseket buzdít, másokat ijesztget. A magyar sajtó is bőséggel beszámolt arról, hogy Európa különböző országaiban ateista kampány indult (a kampány harci tábort is jelent), s itt-ott nagyvárosokban, buszok oldalán többféle szlogen olvasható. A londoni szó szerint fordítva így hangzik: valószínűleg nincs Isten, hagyd abba az aggodalmaskodást, és élvezd az életedet. A kontinensen más szlogen hangzik: rossz hír: nincs Isten, jó hír: nincs is rá szükség. A két szlogenben legalább 250 év foglaltatik benne. Az angoloké szokás szerint óvatos, - mondják: valószínűleg, feltehetően, nincsen Isten. A kontinensen, ahogyan többszáz éve már, keményebben fogalmaznak: nincs és kész! Lám, már a felvilágosítók se szólhatnak hozzá a dologhoz, akik úgy tartották, hogy ha Isten nem volna, azért ki kellene találni, mert hogy szükség van rá. Körülbelül ennyit fejlődött az ateizmus 250 év alatt. De most hadd szóljak arról, hogy ahogy az lenni szokott – például a filmcímekkel is -, az angol kampány szlogen máris ferdítésben érkezett hozzánk, így nálunk a sajtó így közli: valószínűleg nincs Isten, ne aggodalmaskodj, inkább élvezd az életet. Vagyis az abból az és-ből inkább lett. S mivel mihozzánk már csak ferdítve jut el ez a vidámnak szándékolt üzenet, én bizony kezdhetnék aggodalmaskodni, mert minálunk a 20. század közepén valahogy így hangozhatott volna a londoni felirat, kicsit keverve a kontinensbelivel: nincs Isten, kezdjenek csak aggódni, akik még hisznek benne. Sok szomorú történetet lehetne mesélni, hogy ez bizony így volt. 

Hála azonban Istennek –  s ha nem értik félre az ateista hallgatók: csak Istennek hála! –, ma senkinek sem kell aggódnia, ha ateista. Szabad ateistának lenni, s fölöttük nem ítélkezhet ember, hiszen végső soron mindenki majd Istennel rendezi dolgát, ahogy arra Pascal, a nagy matematikus biztos fogadást ajánlott. Viszont mi, hívők, reméljük, nem köszönt vissza ránk az a korszak, amikor a hitükért és csak a hitükért ítélkeztek a hívők fölött. A nemrég elhunyt Szolzsenyicin gondolatai jutnak eszembe, aki sokszor szólt arról, hogy voltak vidékek e világon, ahol az igazság ismerete nem sikert hozott, hanem szenvedést okozott, de voltak, akik el is hordozták azt. Tudásuk mindössze annyi volt, hogy az isteni igazság tesz minket valóságosan szabaddá. Nekünk keresztyének nincs két hírünk, egy rossz, meg egy jó. Mireánk Isten egy jó hírt bízott: a bűnön és halálon győztes isteni szeretet örömhírét. Mindent összevetve, a hívő ember sem mentes az aggodalmaktól, de feltehetően tudja élvezni az életet, viszont nem az aggodalom és az élvezet között lebeg, hanem boldog reménységben él.