Algoritmus a globális faluban
Éppen hatvan éve indult útjára a globális falu kifejezés, a kanadai tudós, Marshall MacLuhan különös szóalkotása, amellyel azt a változást akarta leírni, amit szerinte a modern média elterjedése von magával. A világ olyan lesz, jövendölte, mint egy falu, ahol a lakók azonnal értesülnek mindenről, de részt is vesznek a hírek megalkotásában. Sokat töprengek azon, hogy ugyan miféle falu járhatott MacLuhan fejében, de azon még többet tűnődöm, hogy egyáltalán mivé lett a falu, ahogyan én ismertem. Évtizedes történetet idézek: a faluba megérkezett a csendre vágyó polgár, megvett nyaralónak egy házat, beköltözött, előbb ideiglenes, később pedig állandó lakosként, miután a víz és villany mellett wifi is került a házba. Lett térerő, de ezzel a paradicsomi állapotok véget is értek. (Vagy éppen elkezdtek megvalósulni...) Előbb a tehenekkel támadt gond, mert pár percet várni kellett az autóval, míg estefelé hazaballagtak a háza előtt. A tehénlepényeket már bajosabb volt edzőfutás közben kikerülgetni megkímélendő az elegáns futócipőt. Éjszaka a kutyák csaholása már-már purgatóriumi lármát idézett, hajnalban a kakas kukorékolása foszlatta a pittymalló derűt, hétvégén pedig munkagépek zaja hozta a fejfájást. Beindult a csend-háború. Előbb eltűntek a tehenek, a kutyákat átnevelték, a lábasjószágot kitiltották, az önkormányzatok pedig megszabták a hétévégi munkavégzés időrendjét. Végül jöttek a harangperek; volt, ahol a pap jobbnak látta megszüntetni az évszázados haranghasználatot, mert a világpolgár roppant kellemetlen érdekérvényesítő. Nem a glóbusz lett faluvá; hanem a falu lett a globalizmus egyik szabadidős lerakata. Megváltozott a falu algoritmusa, új rend kezdte megszabni, hogy mi a hír, azt ki adja tovább és kinek, és mindez hogyan befolyásolja az egész közösséget. Az algoritmus általában egy-egy feladat megvalósításának a tételes leírását jelenti: hogyan kell helyes rendbe forgatni a Rubik-kockát, beállítani egy automata gépsort, és szortírozni a híreket a közösségi médiumokban. Ha a falu addig nem tudott volna együttélési algoritmusról, a globális falu megtanította neki; nem a régit, hanem valami mást. Mindeközben glóbusz-ember éppen azt semmisítette meg, amire hivatkozva falura költözött. Üres csendért nem kell vidékre költözni, ahhoz elég egy füldugó.
Az úgynevezett globális falunak a szólásszabadság volna az algoritmusa. Ám ez csak külső kerete a közjónak. Az információ-megosztás gyors és egyetemes lehetősége valóban összeköti az embereket, de nem formálja át őket. Ezért a közösségi média szolgáltatói előbb cenzorokkal igyekeztek szabályozni a tartalmakat, aztán találtak egyszerűbb megoldást: algoritmusokat helyeztek üzembe. Ezek biztosítják, hogy bárki bármikor bármit hírré tegyen, ám a hamis hírt és sértő tartalmat, egyszóval a bűnös beszédet megszűrik. Azt mondják: az algoritmus szigorú, de igazságos. A vétkest kizárja a globális falu közösségéből, közlési szabadságát korlátozza, de vissza is adhatja, kellő penitencia után. Csakhogy az algoritmus alapelveit érdekcsoportok állítják össze és írják felül, menet közben is. Ezzel pedig értékválságot generálnak. Ha ellentmondás falunak nevezni a glóbuszt, mennyivel nagyobb ellentmondás algoritmusnak titulálni a cenzúrát.
Pár napja Németországban a házigazda külügyminisztérium eltávolíttatta a feszületet egy nemzetközi találkozó színhelyéről, éppenséggel onnan, ahol 1648-ban vallásbékét kötöttek. Indokul azt hozták fel, hogy ezt kívánja a protokoll. Hogy ez a hivatkozott protokoll valamiféle illemtanra utal-e, vagy egy algoritmus előre megírt eleme volna, azt nehéz eldönteni. Az utólag hozzáírt magyarázat azonban riasztó és nyegle. Éppen úgy hangzik, mint a glóbusz-ember érvelése, aki ugyan falusi idillre hivatkozik, de valójában a maga akarnok-csendje okán tiltatná be a harangozást is. A gépcenzor nem tanít meg együtt-élni. Jó rendet csak a szabadság szülhet. Szabaddá pedig az igazság tesz. Az igazság pedig Krisztus – faluhelyt és a glóbuszon egyaránt.
Kossuth Rádió, Lélektől lélekig
Bogárdi Szabó István E-mail: info@bogardiszaboistvan.hu
