Főoldal Publikációk A Szentlélek és az elefánt

A Szentlélek és az elefánt

Bogárdi Szabó István püspök gondolatai a Kossuth Rádió 2016. május 5-én elhangzott, Vasárnapi Újság című műsorában.

A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad és mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldás-hozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő  a Lélek. A jelképe galamb. 

 

Egyik hitoktatónk mesélte nemrég, hogy ismétlő órán, indirekt kérdésként tette fel a  gyermekeknek: melyik állat szimbolizálja a leginkább a Szentlelket? Mire egy csillogó szemű kisokos rögtön vágta is a válaszát: az elefánt. 

 

Ha a Szentlélek nem Lélek lenne, hanem csak szellem, mondhatnánk: szellemes válasz ez; vagy inkább a gyermekszív különös kombináló-készségének sejtelme. A Szentlélek ugyanis, valóban, erő: világteremtő és újjáteremtő. A Szentlélek nekünk erős párfogónk. És, igen, a bajba rohanó embert csak isteni erő mentheti meg, a gyászba süllyedt szívet csak isteni vigasz derítheti fel; az istentől rettegőt csak a Lélek ereje fordíthatja isten-barátságra; a holt anyagba csak az isteni Lélek lehelhet életet; termékennyé tesszi a meddőt, föltámaszta a holtat. És legigazabb barátunk, pártfogónk, életre vezetőnk.

Elbír elbír minden terhet, elbír minket is, elhordoz  minden feloldozásra váró vétket, a gyászt, a csődöt, a félelmeket, az egész életünket, a múltunkat, a jövőnket, de leginkább egész üdvösségügyünket –, a Lélek erős, mindent rá lehet tenni, elhordoz mindent. Roppant erős a Lélek –, de még az elefántál is erősebb: galamb. Nemcsak magára veszi elhordozhatatlan terheinket, hanem magasba is emel –, akkor is, amikor az elhordozhatatlannál csak a kimondhatatlan a nehezebb; a Lélek helyettünk is kimondja szívünk imádságát, és magasba is emeli, ahogy felszárnyal a madár. A Szentlélek az ígéret-teljesítő. Mert ahogyan váratlanul zúgó szelet zendítve alászállt a tanítványokra pünkösd napján és felemelte őket az isteni jósághoz, úgy támaszt vihart mindenkor, ahol aláereszkedik – , de ott, mégis, szárnya alatt megfér az egész teremtett világ. 

« Vissza

Ez a weboldal az Ön kényelmes böngészésének érdekében cookie-kat használ. Elfogadom További információ