A szegényekről

Érdekes és elgondolkodtató vitába keveredtem nemrégiben. A társadalmunkat feszítő nagy gondok kérdésében több egyház is megnyilatkozott az utóbbi időben. Ezek részint, de nagy nyomatékkal azok az emberekre vonatkoznak, akik egyre inkább a peremre szorulnak, esélyeik csökkenek, egyszóval: leszakadnak. Hiszen, József Attila örökérvényű szavaival: „Aki szegény, az a legszegényebb, fázósságát odadja a télnek… S ha vasárnap kedvét megfordítja, akkor máris hétfő szomorítja.” Nyilván nem könnyű egyetlen felelős politikusnak sem olyan döntéseket hoznia, mely az egész társadalmat érinti, ám éppen azért hisszük: nem a dolgukba való beleavatkozás, és reméljük, nem is neheztelnek érte, ha azoknak nevében is szólunk, akikről ezt írja a költő:

„Ha az Isten íródiák volna
S éjjel nappal mozogna a tolla,
Úgy se győzné, ő se, följegyezni,
Mennyit kell a szegénynek szenvedni…”

E megnyilatkozások nyomán egy kedves ismerősöm a fejemhez vágta, hogy az egyház csak hallgasson, mert hiszen Jézus is annyiban hagyta a szegénység problémáját. Szinte ijedten kérdeztem, ugyan honnét veszi ezt. S ő máris idézte Bibliát, hogy Jézus mondta volna: „szegények mindenkor lesznek!” 

Nos, Jézus ezt sosem mondta. Igaz, Jézus nem hirdetett társadalom-filozófiai tanokat, nem tervezett reformokat, és nem állt forradalmak élére. Csak a lényegre mutatott. Mikor Mária, a Lázár testvére drága kenettel megkente őt, tanítványai zúgolódtak a pazarlás miatt. Ekkor intette őket Jézus így: „A szegények mindenkor veletek lesznek, és a mikor csak akarjátok, jót tehettek velük.” Vagyis nem azt mondta, hogy mindig lesznek szegények, hanem, hogy veletek mindig lesznek szegények. Ez bizony nem a szegénység örökérvényre emelése, hanem emberi nyomorúságunk bemutatása. Veled, velem mindenkor lesz szegény – neked és nekem mindenkor lesz szegényed. Ha valami örök, az az erkölcsi törvény: „és amikor csak akarjátok, jót tehettek velük.” A kérdés tehát az, hogy felismerjük-e a valóság mindkét oldalát. Egyrészt, a szegénység rettenetes viszonyt mutat – az emberek egymáshoz való viszonyát. Szegénynek lenni nem statisztikai adat, hanem közvetlen sors, s ezért aligha mondhatja bárki, hogy ne lenne szegénye, mert, másrészt,  nekem azzal lehet jót tennem, aki mellettem van, aki részese az életemnek. Ha kérdésként tesszük föl Jézus szavát, még egyszerűbb a buzdítás: akarjuk-e a jót tenni? - mert a jó sem statisztikai adat, hanem embertársamra irányuló cselekvés. Jézus nem hagy jóvá semmit, ami rossz, hanem jóra ösztökél a rosszal szemben. Nekünk keresztyéneknek örök elkötelezés ez. Ha jól felelünk Jézus szavára, felelünk József Attila szomorú versére is, valahogy így:

S ha vasárnap kedvét megfordítja, 

Immár a hétfő sem szomorítja.