Főoldal Publikációk A sötétségben fénylik

A sötétségben fénylik

Bogárdi Szabó István elmélkedése, Lélektől lélekig, Kossuth Rádió, 2023. december 17.

A világosságról és sötétségről mindenkinek van őstapasztalata. Például: koromfekete viharfelhők takarják el hirtelen a napot, vagy csillagtalan éjszaka kell útnak indulni, vagy rövidzárlat miatt sötétségben maradunk egy lépcsőházban. Aztán, ha eloszlanak a felhők, derengeni kezd az ég alja, mellettünk gyertyát gyújt valaki, a megnyugvás mellett némi riadalom is eltölt minket. Újra látunk: ez öröm; de fény nélkül semmire sem megyünk: ez szorongást hagy bennünk. A világ, amelyben élhetünk, világossággal kezdődött: „legyen világosság” - ez a világteremtés isteni szava (1Mózes 1,3). A káoszból rend lesz, vagyis az élet nem puszta tengődés vagy céltalan csapongás, hanem eredettel és beteljesedéssel, kezdettel és céllal teremtett adottság, helyesebben: ajándék. Az élethez való jog feltétlensége nem korlátozható államérdekkel vagy népszavazással, mert nem a modern és mulandó vívmányok egyike, hanem mindennek az eredője - az egyetlen.

Ezért használjuk hasonlatként is a világosság és sötétség fizikai leírását például az erkölcsi ítéletben: világosság és sötétség nem férnek meg egymással. Jó és rossz, igaz és hamis örökösen szemben állnak. Prófétai szó is van rá: „Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!” - fogalmaz Ézsaiás (5,20). Aztán történelmi korszakokat is jellemzünk ezzel. Ézsaiás így írja le a maga korát: „Nincsen, aki az igazság mellett szólna, vipera tojásait költik ki, és pókhálót szőnek; aki tojásaikból eszik, meghal, pókhálójukból nem lesz ruha; ezért van távol tőlünk az ítélet, és nem ér el minket az igazság, várunk világosságra, és ímé, sötétség, és fényességre, és ímé, homályban járunk!” (Ézs 58,4-9) De ugyanő így jövendöl boldogabb időkről: „A nép, mely sötétségben járt, látott nagy világosságot; és akik a halál árnyékországában laknak, világosság fénylett fel azoknak.” (Ézs 9,2)

A reformáció korában szívesen használták a híres latin jeligét: post tenebras lux - sötétség után világosság. A mondat Jób könyvének latin fordításából származik. Akkor mondja ezt a nagy szenvedő, mikor a helyzetét tovább súlyosbítja,  hogy a vigasztalói hazugságokkal akarják a fájdalmát enyhíteni. Fonák igyekezet: a déli verőfényt is éjsötétre fordítanák és hamis szövetséget kötnének a halállal a szenvedés ellen. Nos, ez a legtöbb, amit az ember megtehet:  az életet halálra fordítja, a valamit semmivé teszi. Egyedül Isten segíthet, aki a halált is életre fordítja, a sötétséget is nappalra változtatja (Jób 17,12).  

Miképpen? Ezt a titkot János evangéliuma tárja fel. A világosság a sötétségben fénylik - mondja az evangélista (János 1,5), és ezzel nagyobb drámát ír le, mint hogy a sötétséget felváltja, vagy kiszorítja a világosság. A sötétség óráján, a megsemmisülés legmélyén, a halál árnyékában ragyog fel a világosság, vagyis közénk jön, hogy közöttünk végezze el a szabadítást. Ádvent gyertyái csupán jelzőfények - karácsony felé irányítanak, mikor megnyílt az ég és mennyei fényesség ragyogott be mindent, és megérkezett helyére a vándorcsillag is, hogy fennen hirdesse: Isten új teremtést kezdett a megváltás nagy munkájával.

« Vissza

Ez a weboldal az Ön kényelmes böngészésének érdekében cookie-kat használ. Elfogadom További információ