Kedvcsinálóként a könyv első fejezetének részletét ajánlom olvasásra
A bölcs ezeket eszébe veszi
Szeretett gyülekezet, kedves testvérek! A következő vasárnaptól a Bírák könyvéről szólnak majd az igehirdetések. A Bírák könyvét jól ismerjük, sok szép, megrendítő és drámai történet olvasható ott Isten népének válságos évtizedeiről, mi több, évszázadairól. Mielőtt azonban a könyv egyes részeinek magyarázatába kezdenénk, szeretnék a zsoltár verseire hivatkozva bevezetőt adni. Bár magából a könyvből is megértjük a bírák korát, Istennek és az Ő népének útját, és annak sok különös vonatkozását, valamint azt is, hogy ezek milyen módon tartoznak ránk, mégis talán a 107. zsoltár mutatja be a legegyszerűbben azt a sajátos szemléletmódot, mellyel a Bírák könyvét megírták. Ha történetet írunk, akár csak a saját élettörténetünket, akár a családunk történetét, vagy egy kisebb közösségét, azt mindig valamilyen szemléletmóddal teszszük, a történeteket, eseményeket válogatjuk, rendezzük. Erről most nem akarok többet szólni, majd később látni fogjuk, hogy a Bírák könyvét is ilyen módon írták meg. De igen különös történetet írtak. S hogy miért különös ez a történet, azt fejezi ki a 107. zsoltár.
