Jézusról szólnak a levél sorai, aki a Biblia szavai szerint közbenjáró és engesztelő Főpapunk. Az ősi latin kifejezés pontifex-nek nevezi a papot, olyan személynek, aki hidat ver az emberi világ és az isteni világ között. A pap tiszte az, hogy az esendő embert és az örökkévaló istenit összekösse. Milyen hálásak vagyunk, ha valaki vigasztaló szavakat mond nekünk, vagy imádkozik érettünk – sőt, sokszor helyettünk.
A fő dolog – mondja a levél – tehát a fő dolog azonban az, hogy Jézus nem a mi gyarló emberi oldalunkról próbált hidat építeni az isteni világba. Ilyen törekvés egyébként számtalan van, köztük számos nemes és nagyszerű. Ő azonban, ahogy hallottuk: a mennyei Felség királyi székének jobbjára ült.
Jézus Isten felől épít hidat az emberi világba.
S ez azt jelenti, hogy közbenjárása és engesztelése magának Istennek a lépése a mi irányunkba.
Milyen szorongató az az érzésünk, hogy imáink gyarlók!
Milyen nagyszerű tudni: Jézus szüntelen közbenjár érettünk!
Milyen szorongató az az érzésünk, hogy legjobb tetteink sem százszázalékosan tiszták
Milyen nagyszerű tudni, hogy Jézus isteni tisztaságban végez el mindent érettünk
Milyen szorongató sejteni, hogy sosem tudjuk magunkat teljesen megtisztítani
Milyen nagyszerű tudni, Isten Jézuson keresztül lát minket.
Milyen szorongató sejteni: a mi hídjaink összerogynak alattunk
Milyen jó tudni: az örök főpap hatalma mindeneket elhordoz.
Az hát a fődolog, hogy igazi hidat csak az tud építeni, aki mind a két partot ismeri. Jó dolog tudni, hogy a boldog megérkezéskor ugyanaz köszönt, aki itt van velünk az út kezdetén.
Ámen
Bogárdi Szabó István E-mail: info@bogardiszaboistvan.hu
