Veletek minden nap

Kedves Annamária, szeretett Gyülekezet! Amikor felnőtt áll a gyülekezet közösségében, kérve, hogy a keresztség sákramentuma által ő is vétessék föl Jézus Krisztus közösségébe, a mi szívünket is öröm tölti el, az ő megérkezésnek öröme, hogy immár velünk fog a Krisztus útján járni.  Ám az öröm mellett kérdés is támad a szívünkben: miért most, hogy-hogy most, és mi történt eddig, és mi nem történt eddig?  Most, a konfirmáció napján fontos általában is fontos számunkra ez a kérdés. A konfirmáló fiatalokat gyermekkorukban szüleik kereszteltették s tettek érettük  fogadalmat, hogy úgy nevelik, neveltetik őket, hogy lám, most itt a konfirmáció alkalmával önként tegyenek vallást Jézus Krisztusba vetett hitükről. Annamáriát miért nem keresztelték akkor és ezzel az ígérettel? Miért nem állhat most ő is szépen, szerényen a többiek között? Itt lehetnének a családtagjai és boldogan tanúsíthatnák, hogy beteljesedett az ígéretük. És egyáltalán miért ma, miért most? Magunktól nem tudjuk ezekre a kérdéseinkre a választ. Mindenkinek van egyéni élettörténete, saját útja, és ebben az élettörténetben vannak meghatározó pontok is: megérintetés Isten által, elindulás, keresés, rátalálás, boldog önátadás. De hogyan is tesszük össze  mi ezt a történetet: ma, most, miért? 

Erre a nagy miért-re Jézus Krisztus adja meg a választ a szereztetési igében, mikor azt mondja, hogy: „ímé, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig!” Ezt úgy szoktuk érteni, és némi megszorítással, helyesen értjük így, hogy akik fölvétetnek az Ő közösségébe, azokat már nem hagyja el, azokkal ott lesz jó és rossz napokban, áldott és keserves időkben, sikerekben és kudarcokban, minden nap, itt e földi életútjuk során. Vagyis teljesedik a zsoltáros kérése, amit az imént olvastunk a 119. zsoltárból: „Uram, soha ne hagyj el engem!” 

Ám Isten mindig gazdagabb, mint mi gondoljuk, nem él megszorítással. Mi úgy gondoljuk, hogy amikor elpecsételtettünk, amikor az Övéi lettünk, amikor a szent sákramentumban részesedtünk, nos, onnantól kezdve számít ez a „minden nap”. De Isten gazdagabb. Kiterjeszti jelenlétét megelőző módon is. Azt énekeljük keresztelői énekünkben: „Nem éltem még a föld színén, te értem megszülettél...” Mielőtt én döntöttem volna, Isten döntött. Mielőtt én kinyújtottam volna a kezem, Ő már átölelt engem. Mielőtt én kimondtam volna, hogy: „Uram, mindig Veled akarok lenni”, Ő már öröktől megtette ezt az ígéretet, és ímé, most ennek jelét és pecsétjét adja Annamária megkeresztelésével is. Csak gondoljatok a magatok életére, életútjára, a sok kérdésre, a sok miértre,  ott a válasz az igében: veletek vagyok minden nap. Ámen.