Újuljatok meg

„Ezt mondom annakokáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjüknek hiábavalóságában, Kik értelmükben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívük keménysége miatt van bennök; kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére. Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust; ha ugyan Őt megértettétek és Ő benne megtaníttattatok, úgy amint az igazság a Jézusban: hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, és felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk. Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon; Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet.Aki orzott, többé ne orozzon; hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt, ami jó, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek. Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak. És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára. Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt; legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.” Efézus 4,17-32

Szeretett Gyülekezet! Kedves Testvéreim!

Azt szokták mondani, amikor egy templomot megújítanak és valóban méltóképpen újítják meg, hogy szebb, mint volt eredeti korában. Szebb, mint amikor először megépült és Istennek szentelték. Természetesen ezt nem tudhatjuk teljes bizonyossággal, nem voltunk itt 230 esztendővel ezelőtt, de abban biztosak lehetünk, hogy akkor még nem volt kőpadlója ennek a templomnak, világítótestek sem adtak fényt, még orgonája sem volt, s talán még annyi harangja sem, mint most. Biztos hát, hogy szebb. De nem ezekért szoktuk igazán azt mondani, hogy szebb lett a templom, hanem azért, mert a története során sok minden beleépült, amit az építészek, a restaurátorok, a helyreállítók csak éreznek, de építéssel, restaurálással kifejezni nem tudnak, mert az mind lelki dolog. Beleépült ebbe a templomba, itt van ebben a templomban sok-sok nemzedék istentisztelete, imádsága, könyörgése, hálaadása és istendicsőítése. És ha egy nemzedék még hozzáteszi a magáét azzal is, hogy elkötelezetten megújítja ezt a templomot, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy szebb, mint volt új korában. De hiszen ez is volt az alkotók célja eredetileg. Ez volt az ősök célja eredetileg itt, Gombán, hogy száz, kétszáz, háromszáz év múlva a gombai reformátusok itt dicsőítsék Szentháromság Istenüket. Továbbá azért szebb ez a templom, mint volt eredetileg, mert nemcsak a sok áldás épült be ebbe a templomba, hanem az üdvösség történetének sok titka is. Itt van a rettenetes kétségbeesés, az elveszés borzasztó érzése és a megtartatás öröme. Itt a süllyedésnek az a föltartóztathatatlan, iszonyatos valósága, amit leginkább éppen az előttünk járt nemzedék élt át, sok keserves napon és éjszakán, és itt van a megtartó kegyelemnek, az újrakezdésnek a nagyszerű alkalma, ezért szebb ez a templom, mert ez az újrakezdés temploma is. Íme, megújult a régi, és a régi újat terem a számunkra. Legyen hála mindazokért, akik valamikor ezt a templomot megépítették, akik annyi nemzedéken keresztül megőrizték, és azokért, akik most mindenestől megújították.

De, kedves testvérek, mindaz, amit elmondtam, csak afféle kapu volt az igéhez, egy ajtó, melyen keresztül beléphetünk az ige világába, oda, ahol nekünk Istennel van dolgunk. Így kezdi az apostol: mondom tehát és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok, - még egyszerűbben: többé nem élhettek úgy, ahogyan eddig éltetek. Oh, igen, testvérek, tudom, ma Magyarországon nagyon sokan, s itt e gyülekezetben is azt mondják: többé így nem lehet élni, ahogyan eddig éltünk. Hangosan vagy halkan, kiáltva vagy csak suttogva, sokszor csak a szemünkkel és gesztusainkkal kifejezve mondjuk és kívánjuk, amit az apostol mond! Ezért tehát vessetek le minden hazugságot, és mondjon mindenki igazat felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak. De jó lenne minden hazugságot levetni. Mintegy ócska, elpállott göncöt. Vagy le se vetni, hiszen a sok hazugság olyan, mint Pomádé király új ruhája, nincs is, csak hajbókolnak előtte, és mondják, milyen szép, és nem akadt, csak egy kisfiú, aki azt mondja: meztelen a király. De mégis, ha a hazugságból fontak itt sok cifra rongyot, vessük már le végre, és mondjon mindenki igazat az ő felebarátjának. Figyeljünk az ige szavára. Az ige nem azért mondja ezt, mert az apostol megérzi, hogy az efézusi keresztyéneknek, ahogy mai nyelven szoktuk mondani, elege van. Szoktuk is mondani, amikor megfogjuk a saját gyerekünket, ki már ötödjére füllent, hogy mi történt az iskolában, azt mondjuk: elég volt, kisfiam. Így tovább nem lehet. Amikor fülön fognak egy politikust, mert hazudgatott, akkor felkiált egy ország: így nem mehet tovább, elegünk van belőle. De ez az indulat, ez az elég volt, ez a torkig vagyok vele, oh meddig tart? Holnapig? Késő őszig? Jövő tavaszig? Egy futó pillanat, azután elmúlik. Nem ezért kéri az apostol, ha ezért kellene kérnie, soha nem kérné. Ha ezért mondaná, soha nem mondaná, mert ez az indulat, hogy nekem ebből elegem volt, legyen végre igazság, becsüljük meg egymást, mindenki csak akkor szóljon,amikor azzal a másikat építi és javára van, ez még nagyon is emberi. Nem ezért mondja az apostol, hanem azért, mert Krisztus gyermekei kegyelmet kaptak. Így mondja ezt itt a felolvasott szakaszban: ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára. Ha az apostolt csak emberi indulat vezetné, ami vezet sokszor bennünket, vezeti a világ gyermekeit, nem volna alapja ezt kérni. Látjátok, amikor felkiáltanak a világ gyermekei, hogy elég volt a hazudozásból! Mit hallunk feleletül? Álljon elő, aki még soha nem hazudott. És csak az mondja ezt, aki soha nem hazudott. Ez a cinkosok érvelése, én is hazudtam, te is hazudtál, mindenki hazudott, hagyjuk egymást békén, én is loptam, te is loptál, ha nem máshonnan, édesanyád kamrájából egy szem befőttet, hallgass te is, n se vagyok tökéletes, te se vagy tökéletes, senki se tökéletes, hagyjuk ezt az egészet. Mit mond az apostol? Elpecsételt benneteket Isten Szentlelke az üdvösség napjára. Isten munkálkodott bennetek. Meghívott benneteket Jézus Krisztus által egy másik életre. És ez az élet, ez egy másik élet, nyugodtan kimondhatom: másmilyen élet is. Ez a másik élet nem valahol nagyon-nagyon messze, valahol Monor határain túl, túl a réteken, túl a Dunán, túl az Alpokon, túl a hegyeken, túl a felhőkön, valahol valami transzcendens távolságban van. Az az élet itt van. Milyen egyszerű, amit az apostol mond. Vessétek le az óembert, és öltözzétek fel az új embert! Nem tudom, percről-percre hogyan újult meg ez a templom, biztos kellett a régi, ragyás vakolatot leverni, ami már talán penészes, salétromos, foltos volt, csúfságára volt ennek a gyönyörű templomnak. Le kellett vetni. És a templomot új ruhába kellett öltöztetni. Lelki értelemben is. Sem nem arról beszél az apostol, hogy jöjjünk már végre indulatba a sok becstelenség láttán, aztán próbáljunk megváltozni. Jaj, hányszor megfogadjuk ezt magunknak is, amikor ránk pirítanak. Nemcsak szégyenből, hanem indulatból is tud így gondolkodni az ember. De sok bajom volt nekem ebből, de sok szomorúságom volt nekem ebből, de sokat kellett nekem pirulni, mert állhatatlan, nyomorult, vétkes, gyarló és bűnös ember vagyok, holnaptól másként lesz. Megemberelem magamat. Láttatok már szenvedélybetegeket? De sok családot sújt ennek a tragédiája. És átéltétek már szenvedély betegnél az ígérgetést? Csak most, csak most az egyszer, még egy üveg pálinkára, holnaptól soha, egyetlen egy kortyot sem iszom. Csak most még egyszer hadd vigyek el 5 ezer forintot a félkarú rablóhoz akkor is, ha ezzel oda a család fizetése, de többet soha, csak még egy szippantást a fűből, holnapra minden rendben lesz. Pedig dehogy lesz, mert a megváltozás nem arra alapul, amire egyedül alapulhat: meg vagytok híva az üdvösségre. Meg vagytok híva és el vagytok pecsételve Istennek a szent életre és az örökké tartó boldogságra. Nem bennetek van a változás alapja, Istenben van. Nem és nem bennetek jelenik meg az igény, hogy másképpen kell ennek lenni. Isten igénye ez veletek szemben. Ezért mondja az apostol: többé nem élhettek úgy, mint a pogányok. És ezzel nem egy lehetőséget mond: ha akarod többet nem élsz úgy, ha akarod megváltoztatod magadat, ha akarod, akkor választhatsz egy másik lehetőséget is! Ez itt parancs. Nem élhettek úgy – folytatja később – öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett. Azért kell másképp élned, mert Isten újjá formált, Szentlelke által újjá szült, hogy máshogy élj. Őbenne minden lehetőség el van rejtve erre. És ha Őbenne valamire el van rejtve a lehetőség, el van rejtve a parancs is. Másképp kell élned. Hadd hirdessem ennek az ünneplő gyülekezetnek, itt a gyönyörűen megújított és Istennek újra felajánlott templomban ezt a kegyelmes, isteni parancsot: újítsd meg az életedet, és ajánld fel az életedet úgy, ahogyan ez a templom megújíttatott, és Istennek felajánltatott. És ahogy ebben a templomban, amíg templom lesz, csak Isten igéjét lehet hirdetni, amíg ebben a templomban, amíg templom lesz, csak az igazság beszédét lehet mondani, ebben a templomban nem lehet kocsmázni, ebben a templomban sem lehet hazudozni, ebben a templomban sem lehet kézfeltartással névszerinti szavazással hazugság mellé odaállni, akkor neked sem lehet. Nem kell ehhez elmenni a Parlamentbe. Fogd meg a mellett ülő hitvesed, házastársad, gyermeked, barátod, barátnőd kezét, szorítsad meg, és mondd neki azt, hogy nem tehetek mást ezentúl, csak igaz ember lehetek. Menj haza az ünnepség után, és mondd azt, hogy nem azért, mert eddig olyan sokszor megszégyenültem, nem azért, mert félek a lelepleződéstől, nem azért, mert fel vagyok háborodva, hanem azért, mert kegyelmet találtam Istennél nem tudok és nem akarok másképp élni, csak mint megújított ember. Öltözzétek fel az új embert!

Ennek komoly következményei vannak. Ez nem szép indulat, nem egy templomi istentiszteleti hangulat, nem valami rajtunk átsuhanó érzet, ez maga az élet. Mit mond az apostol? Ne éljetek úgy, mint korábban éltetek, amikor elmétekre sötétség borult, elidegenedtetek Istennek tetsző élettől, megmaradtatok tévelygésetekben, megkeményedett a szívetek, erkölcsi érzékeitek eltompultak, gátlástalanul mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedtetek, nyereségvágyatokban. Vessétek le a hazugságot, mondjatok igazat. Mindenki a felebarátjának, mert tagjai vagyunk egymásnak. Ha haragusztok is, ne vétkezzetek, ne menjen le a nap a ti haragotokkal, ne adjatok helyet az ördögnek. Ne lopjatok többet. Hanem inkább dolgozzatok, hogy saját kezetek munkáját szerezzétek meg, és legyen mit adni a szűkölködőknek. Ne jöjjön ki szátokból bomlasztó, rothadt beszéd, hanem csak jó, amely épít, és áldást hoz. Semmilyen keserűség, indulat, harag, kiabálás, istenkáromlás ne legyen bennetek, viszont legyek jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten megbocsátott néktek a Krisztusban. Ma, Magyarország, ahogyan Magyar Köztársaság elnöke mondta, mély erkölcsi válságban van. A gödör alján vagy az örvényben, mindegy, mihez hasonlítjuk. Vagy ahogy én szoktam mondani: a zsákutcában. Valakik zsákutcába vittek minket. Ők már látják talán, hogy ott fal van, és nem lehet tovább menni, de még sokan mennek. És tudjátok, testvérek, milyen nehéz kijönni egy zsákutcából, ahova sok autó bement? Gyermekkoromban láttam, mikor egy lakodalmas menet eltévedt, és bementek egy olyan közbe, ahol nem volt visszaút. 40 lovas kocsinak kellett visszatolatni. Az volt aztán a lakodalom! De a próféta, amikor azt mondja: térj meg, akkor azt mondja fordulj meg, ezt jelenti a megtérés. Fordulj vissza oda, ahol lementél az igaz és helyes útról, ahol engedted, hogy félrevezessenek, zsákutcába vigyenek. Újuljatok meg, mert van út, mert van lehetőség. Ne higgyetek azoknak, akik azt mondják, hogy nincs alternatíva. Ezt a pogányok mondják, ezt a hitetlenek mondják. Ne higgyetek azoknak, akik azt mondják, hogy csak így lehet, hiszen önmagukat cáfolják, mert akik azt mondják, hogy csak így lehet, és nincs alternatíva, és nincs választás, azok hazudozzák hozzá? Akkor, ha őszinték vagyunk, akkor is csak ez van. Istennél mindig van lehetőség. Istennél mindig van alternatíva. Sőt! Istenben van az alternatíva. Vessétek le a régi embert, vessétek le a hazugot, vessétek le az állhatatlant, a gyűlölködőt, a súsárlót, a rossz beszédút, az önzőt, a kemény szívűt, és öltözzétek föl, akit Jézusban láttok az igazat és a szentet. A jóságost, az irgalmast, a megbocsátót, az áldást hozót és áldást mondót.

Szeretett Gyülekezet! Talán megéreztétek az apostol szavaiból, nem kétségbeesett és reménytelen dühvel kell azt mondanunk, hogy elég volt, és így nem lehet tovább, mert ezt nem mi mondtuk először. Ezt Isten mondotta, mikor elküldötte Jézus Krisztust a kereszt haláláig, és a feltámadásig: elég volt, így nem mehet tovább. És Ő azért mondta, mert tudja, mert kinyilatkoztatta, mert nektek is megmutatta, hogyan mehet tovább. És ami Istennél lehet, az nálad kell. Ami Istennél lehetőség, az neked egyetlen lehetőség. Élj vele! Olyan boldogító látni ezt a gyönyörűen megújított templomot. Olyan nagyszerű érzés látni egy ünneplőbe felöltözött sugárzó arcú gyülekezetet. S hadd szóljon hozzátok végül a Szentlélek kérdése: csak azért sugárzik az arcotok, mert büszkék vagytok erre a csodálatosan megújított templomra, amiért hálát adhattok Istennek, vagy azért is, mert tudjátok: Istenben el van készítve az életre, az üdvösségre vezető út. Ő Szentlelke által elhívott és elpecsételt benneteket erre, és ezért ti nem haragból, nem kétségbeesésből, nem szégyenből, hanem örömből, hálából, Isten nevét dicsőítve mondjátok: nekünk így már nem lehet élni, nekünk úgy kell élni, ahogyan Krisztustól tanultuk. Ámen