Terem

 Lectio: Ezékiel könyve 15. rész

„És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: Embernek fia! mire való a szőlőtőke fája egyéb fa között, a venyige, mely az erdő fái között van? Avagy vesznek-é abból fát, hogy valami eszközt csináljanak belőle? avagy vesznek-é belőle szeget, hogy mindenféle edényt akasszanak reá? Ímé, a tűznek adatott, hogy megeméssze; két végét megemésztette már a tűz, és közepe megpörkölődött, vajon való-é valami eszközre? Ímé, míg ép volt, semmi eszközre nem volt jó; mennyivel kevésbé csinálhatnak belőle valamit most, mikor a tűz megemésztette és megpörkölődött! Azért így szól az Úr Isten: amint a szőlőtőke fáját az erdő fái közül a tűznek adtam megemésztésre, úgy adtam oda Jeruzsálem lakóit; és ellenük fordítom arcomat. A tűzből jöttek ki és a tűz eméssze meg őket, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor arcomat ellenük fordítom. És teszem a földet pusztasággá, mivelhogy elpártoltak tőlem, ezt mondja az Úr Isten.”

Imádkozzunk: Köszönjük Urunk, hogy kiválasztottál és szent szövetségedbe elhívtál minket is, Krisztus érdeméért és Szent lelked erejében! Köszönjük, hogy megosztod velünk boldogságot szerző kegyelmednek. Magasztalunk és áldunk! Köszönjük, hogy megóvtad életünket, hogy gyógyulást adtál, vigasztaltál, utat mutattál, és megújítottad kevés erőnket.

Töredelemmel valljuk meg lázadásainkat és bűneinket, hogy elutasítottuk kegyelmeidet, megszegtük a szeretet törvényét, elfordultunk az igaz reménységtől. De kérünk, most se kicsinyhitűségünkre és restségünkre tekints, hanem Krisztusra, akiért nekünk megkegyelmeztél. Add Szentlelkedet, téríts vissza országod erőterébe, és add, hogy mi hálából még inkább elkötelezzük magunkat a szent életre, a szeretet munkáira, neved dicsőítésére. Ámen

Textus: János evangéliuma 15,1-9

„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, amelyet szóltam néktek. Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, csak ha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, csak ha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek. Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek. Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim. Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben.”

Kedves Testvérek! Szent Ágoston egyházatya egyik híres mondását manapság is sokan idézik és sokan bírálják is. Így hangzik ez a közismert mondás: szeress, és tégy amit akarsz! Meghökkentő, olykor ijesztő ez a mondás. Hát tényleg azt tehetünk, amit akarunk? Mi lesz ebből? Pedig valójában felszabadító szavak ezek. Hiszen, ha jól olvassuk és jól értjük az egyházatya tanácsát, ez Jézus szavaihoz igazodik és Hozzá vezet, mert arra buzdítanak, hogy engedjük Isten szeretetét egészen mélyen belegyökerezni a szívünkbe. Ráadásul, az egyházatya valójában viszont-szeretetről beszél. Az én szeretetem, az én igazi szeretetem valójában viszont-szeretet, éspedig azért, mert van előzetesen adott mértéke. Az én igazi szeretetemnek Jézus a mértéke; ezért az, amit itt viszont-szeretetnek nevezünk, az nem csapongás, nem merő érzet, nem tétova önbecsapás vagy éppen mások általi becsapatás, hanem szép felelet. Azt mondja az egyházatya: ha eddig rest voltál szeretni, immár ne légy rest viszont-szeretni. Miért is? Mert Isten előbb szeretett bennünket! Ahogy János apostol, az evangélium szerzője is elmondja ezt szép levelében.

Most pedig Jézus szavai nyomán azt értjük meg, hogy mi ennek az  szeretetnek és viszont-szeretetnek az igazi mélysége. Jézus már a halálára készül, az utolsó estén van együtt a tanítványaival, és újra és újra mondja nekik is: életét adja az övéiért, életét adja a tanítványaiért, életét adja sokakért, életét adja a bűnösökért, életét adja az emberekért – ezért küldte el őt az Atya. Most tehát a tanítványaihoz szól, az egészen szűken vett, bensőséges tanítványi kört buzdítja, vigasztalja, mi több, örömre serkenti. Mindezt pedig egy szép képbe foglalja bele: én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők. Ezzel egy csodálatos egységet, életegységet jelez: a hívő élet boldog titka ez a Jézussal való életegység.

Ugyanakkor Jézusnak ez a szép hasonlata egyúttal prófétai szó is. A lekcióban Ezékiel próféta fenyegetését olvastam.  De éppen idézhettük volna a 80. zsoltár közbenjáró kiáltását is, amikor a zsoltáros népe elesett állapotában folyamodik Istenhez: „Oh Seregek Istene! kérlek, térj vissza, tekints alá az egekből és lásd és tekintsd meg e szőlőtőt! És a csemetét, amit jobbod ültetett, a sarjat, melyet felneveltél! Elégett a tűzben” (Zsoltár 80,15-17) Régi és sokatmondó képet használ tehát Jézus, mely egyúttal prófétai igazság is: a szőlővessző, amely a szőlőtőkéből fakad, ahogy Ezékiel próféta rámutat, semmi egyébre nem jó, csakis arra, hogy gyümölcsöt teremjen! Nem vágják le azért, hogy szeget csináljanak belőle és valamit rá akasszanak, nem viszik el, hogy tetőgerenda legyen belőle; a szőlővessző létének az az értelme, hogy gyümölcsöt teremjen. Ám ha elszakad a tőkétől, terméketlenné válik, akkor már végképp semmire se jó. Jézus ezt így mondja: nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. A terméketlen vesszőt, ahogy a próféta is rámutat és Jézus is megismétli itt, a szőlősgazda lemetszi, félrehajítja, s mikor végképp elszáradt, összegyűjtik, nyalábba fogják és tűzre hajítják.

Jézus szava, éppenséggel azért, mert prófétai beszéd, megtisztító szó is, vigasztaló beszéd, mert nemcsak azt mondja, hogy a terméketlen szőlővesszőket félrehajítják, elégetik, hanem azt is, hogy szőlősgazda a termékeny vesszőt megtisztítja. Vagyis Jézus kegyelmet hirdet tanítványainak, áldásokat ad, bőven termő életet ígér, és ez mind Istenben gyökerezik. Mi pedig csak úgy maradhatunk meg ebben a kegyelemben, tanítja Mesterünk, ha belegyökerezünk az Ő életébe, belegyökerezünk az Ő szeretetébe. Azt mondja Jézus a tanítványainak, hogy az a beszéd, amit nektek szóltam, megtisztított benneteket. Ti már tiszták vagytok, és mivel bennem vagytok, reménységetek van arra, hogy bőven termő lesz az életetek. Az ige pedig, amelyet Jézus a tanítványainak mondott (nem egyszer, hanem sokszor, és mindig), Tóth Árpád, a nagy költő szavával: Isten oltókése. Ez fájdalmasan is érinthet bennünket. Fájdalmasan hallom meg az igéből, ha tükröt tart elém, és megmutatja, hogy mennyire kétséges az a cél, amit én az életem értelmeként magam elé tűztem! Fájdalmasan érint a jézusi szó, ha azt hallom belőle, hogy nem tudok jól szeretni, sőt, egyáltalán nem tudok szeretni! Mégis, ahogy Pál apostol mondja a második korinthusi levélben, ez az ige, amely fájdalmat okoz és megszomorít, olykor meg is keserít, életre való, életünket megújító, életünket Jézus Krisztushoz kötő megszomorodás vagy megkeseredés. Isten dolgozik rajtunk és bennünk igéjével, az Ő oltókésével.

És végül újra föltesszük a kérdést, amivel kezdtük, amit a nagy egyházatya is kérdezett: hogyan lehet  hát jól szeretni? Szent Ágoston arra biztat, hogy engedjük Isten szeretetét mélyen belegyökerezni a szívünkbe. Évekkel ezelőtt találkoztam egy francia szőlősgazdával, aki elmondta nekem, hogy azon a vidéken, ahol szőlője van, a sziklás, bazaltos tájon a száz-százötven évnél idősebb szőlőtőkék is megélnek és teremnek. Mikor látta elképedt csodálkozásomat, elmagyarázta, hogy bizony a szőlő akár száz méter mélységbe is le tudja ereszteni a gyökerét, hogy táplálékot, nedvességet találjon a talajban. Azt mondja a Mestere a tanítványainak, hogy engedjétek, hogy Isten meggyökerezzen bennetek. Ez pedig úgy lehetséges, ha ti Énbennem gyökereztek meg. Igen, az Isten szeretet-gyökere egészen az életünk alapjáig lehatol. A legnagyobb mélységekig eljut, az általunk nem látható, fölfoghatatlan titkokig elérkezik, éppen oda, ahol az életünk igazi lényege rejtőzik.

És miért ad életet? Ha Jézusban megmaradunk és hagyjuk, hogy Ő belénk gyökerezzen, mi pedig Őbelé (maradjatok meg bennem és én is tibennetek! - mondja a tanítványainak), akkor megtapasztalhatjuk, hogy egész életünk az isteni teremtés alapjából, magának Istennek a szeretetéből táplálkozik. Maradjatok meg énbennem, mondja a Mester, mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.

Testvérek! Maradjatok meg Őbenne, és bármit kértek az Ő nevében, megadja nektek az Atya, életetek pedig bőségesen termő lesz, és az Ő dicsőségét fogja szolgálni. Ámen.

Imádkozzunk: Mennyei Atyánk a Krisztus Jézus által, hűségedre bízzuk magunkat. Vonj minket oltalmazó szárnyaid alá, vezess áldó kegyelmeddel, újíts meg mennyei erőiddel, ragyogtasd rajtunk Krisztus világosságát. Gyógyítsd a betegeket, erősítsd a gyógyítókat, tedd bölccsé a felelős vezetőket. Könyörgünk családtagjainkért, barátainkért, népünkért és a világ népeiért. Hárítsd el tőlünk a rosszat, hozz reményt, adj életet, Krisztusban örök életet. Ámen.