Szoros kapu, nem kiskapu

Szeretett gyülekezet, kedves testvérek!

Réges-rég, segédlelkész koromban látogatót fogadott az én nagytekintélyű és bölcs principálisom. A látogató szavából csak ennyit vettem ki, hogy újra meg újra mondta: de tiszteletes Úr, biztosan van valami kiskapu! Nyilván valami fontos ügyet szeretett volna megoldani, és ahogy az lenni szokott, mikor az ember megszorul, keresni kezdte a kiskaput. Az én principálisom hallgatta egy darabig ezt az ösztökélést, majd megszólalt: kiskaput nem tudok magának mutatni, csak szoros kaput! Így van, testvéreim, igen. A világ tele van kiskapukkal, s mi magyarok unos-untalan mondogatjuk magunknak: is lesz kiskapu, mert mindig van kiskapu. Mondjuk ezt haraggal, ha mások kijátszottak bennünket, vagy megelőztek minket, és mondjuk reménykedéssel, meg titkolt örömmel is, ha mi találunk ilyet. Ám Jézus nem kiskapuról beszél, hanem szoros kapuról: szoros kapuról és keskeny útról.

 Hogy azonban ne csak a hasonlatra vagy képre irányítsuk figyelmünket, nézzük meg, mire nézve mondja Jézus ezt a buzdítást: menjetek be a szoros kapun, mert tágas az a kapu (mégha kis kapu is!), és széles az az út, amely veszedelemre visz, és sokan vannak azon, és szoros az a kapu, és keskeny az az út, mely az életre visz. A Hegyi Beszédben mondja ezt Jézus. Ezt már hosszabb ideje olvassunk a kalauz szerint, s látjuk, alapvető dolgokra irányítja figyelmünket, mondhatom, mindenre, ami fontos, szükséges, ami számít. Jézus adakozásról, imádkozásról, böjtölésről beszél, s mindezt túl vallásosnak tartjuk, rögtön ezekről rátér az életvezetés és a gondviselés kérdésére, majd arra, ami a legszentebb az embernek, továbbá hogyan tudunk igaz és hamis között különbséget tenni, és mennyire fontos önmagunkat tisztán tartani, beszél a bizalomról, és Isten akaratának megcselekvéséről. Egyszóval, mindenről szól, ami számít az életben. S ha valaki ezt az általános megjegyzést kétségbe vonná, ajánlom, olvassa végig a Hegyi Beszédet: Jézus még a ruházatunkról is szól, meg a hajunk száláról is, az eledelről, a pénzünkről, a hajlékunkról, tehát ami vagyunk. Mindenről beszél. Az életünk tágasságáról, hogy akármerre indulunk és megyünk, visszük az életünket mindenhová, és sosem érünk ki az életünkből. Széles az élet, nagy kapu kell (kiskapu kell) az életnek, mert sok mindennek kell bejönnie az életünkbe és sok minden áramlik benne. És mégis! Szorosa  kapu, és keskeny az út, amely az igazi életre elvezet.

Jézus nagy ellentétet jelöl meg itt, a minőségek ellentétét. Eddig arról beszélt, ami berámázza, körülveszi az életünket, de most, mintegy summaként azt mondja: mégis szoros a kapu, mégis keskeny az út, ami életre vezet. Csodálkozhatunk máris: hogy van ez? Hát még nem vagyunk ott az életnél? Ennyi intelem, élet-tanács után kell rálépni a keskeny – vagyis gyötrelmes  útra?

Talán akkor értjük meg Jézus szavait, ha leszögezzük, hogy az élet nem olyan bonyolult, mint amilyenné mi tesszük. Az élet igen egyszerű. Először is, az emberi életnek három alapvető viszonyulása van. S ezekben ott van minden. Sőt, együvé is tartoznak, egymásban vannak. Az egyik dimenzió a bizalom  világa, ebben mutatkozik a szükség és a hála, s egyúttal a jövő, a következő óra, a következő nap.  A életünket itt szent és egyszerű gyermekiséggel szervezzük. A másik életdimenzió a megtisztulás. Ősi gyakorlat a böjt. Sokkal egyszerűbb az életet tisztán tartani, mint ahogy hisszük. Sőt, tisztaság nélkül nincsen élet. És a harmadik dimenzió a bőség világa, amit hálánkkal fejezünk ki, mindig egészen konkrétan, és mindig a mások életében, éppolyan konkrétan, ahogy a magunk életére nézve is mindig konkrét kéréseink vannak. Ezt itt Jézus az adakozás kategóriája alá rekeszti. Ima, böjt, adakozás – nincs több, ez a három. Ilyen egyszerű az élet.

Mi, mondom, bonyolulttá tesszük ezt.  A múlt alkalommal hallottuk, Jézus azt mondta: ha a ti igazságotok nem lesz több – magyarán: nem lesz egyszerűbb! – mint a farizeusok és írástudók igazsága, nem mentek be Isten országába! Intelem ez! Miért bonyolítjátok a dolgot, miért tekeritek túl, miért hamisítjátok Isten egyszerű igazságát, az imát, a böjtöt, az adakozást?  Így nem mehettek be Isten országába. Jézus sosem nem beszélt elméleti kérdésekről, azt meghagyta a teológusoknak és a dogmatikusoknak, meg Pilátusnak, aki megkérdezte tőle: mi az igazság, s erre Jézus önmagára mutatott! Ő egyszerű életkérdésekről szól, és most még az imádságnak, a böjtölésnek és az adakozásnak a gyakorlatát is egyszerűsíti, mert természetesen mi ezeket is túl szoktuk bonyolítani. Talán, nem is jól mondom, egyszerűsíti, talán jobb lenne azt mondani: egyértelműsíti. Hát mit teszünk, amikor imádkozunk, mit teszünk, amikor böjtölünk, és mit is teszünk, amikor adakozunk?

Jézus elevenünkbe vág, amikor megvilágítja ezeket a kérdéseket. Az adakozásról azt mondja: az adakozás nem látványosság. Bizony olykor szomorú vagyok, mikor Jézusnak ezeket a szavait olvasom. Nem azért vagyok szomorú, mert a világ tele van jótékonysági szervezetekkel, és azt sem bánom, ha ezek állandóan csörömpölnek, kolompolnak, kampányolnak, reklámoznak. Ez rendben van, hiszen a mai ember elfelejtette a hálából való adakozást, megfeledkezett a mások szükségéről. Továbbá – divatos szóval - nélkülözhetetlen az adomány-koordináció is, hogy jó helyre, megfelelő időben érkezzen a segítség. Azért vagyok szomorú, mert az egyházak is beszálltak ebbe a kampányba!

 Én úgy emlékszem, mintha Jézus azt mondaná: ne tudja a jobb, hogy mit tesz a bal. Ne kürtöltessetek magatok előtt, amikor adakoztok, mint a farizeusok teszik, ne legyen ez látványosság. Theorein – ez a görög ige áll itt, ebből származik a teátrum szó is, - a színház, a látványosságok háza, ahová nézni jár az ember. A színházban látvány kell! De azt mondja Jézus: ha adakozol, ne csinálj belőle látványosságot, ne tudja saját jobb kezed, hogy mit tesz a bal. Tedd ezt titkon. Szoros ez a kapu, -  tedd ezt titkon. Keskeny az út, - úgy tedd, hogy észre se vegyék. Mennyei Atyád előtt te nyilván vagy, még titkon létedben is nyilván vagy, - Ő majd megfizet néked nyilván.

Imádkozás. Azt mondja Jézus, ha imádkozol, menj be belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál. A régi világ házaiban egyetlen egy ajtót lehetett zárni, a kamraajtót. A legtöbb szegény embernél úgy volt, ahogy azt én is láttam faluhelyen: egy vászondarab volt az ajtó, épp csak hogy a legyek be ne menjenek, különben azon éjjel-nappal be lehetett menni. De a kamrához kulcs is volt. Menj be a kamrába. Zárd be. És ne tedd azt, amit a képmutatók tesznek, akik a gyülekezetekben, az utcák szegletein fennhéjázva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Jézus itt egy másik szót használ, itt nem a látványosságról beszél, hanem a feltűnésről.. Szeretnek kitűnni azzal, hogy imádkoznak, szeretnek vele élre állni, hogy lássák az emberek! Tudom, ma nem általános magatartásforma az imádkozás. De voltak a világnak ilyen korszakai, és lesznek is majd, ha hihetünk a szociológusoknak. , Európában is készülődik egy nagy vallásos reneszánsz. Hogy ez keresztyén lesz-e, nem tudom, de az emberek egyre vallásosabbak lesznek. És vallásos időkben sokan szeretnek ezzel az alapvető vallási magatartással kitűnni. Szomorú vagyok, mikor Jézus szavait hallom, és mérlegre teszem keresztyénségünket. Bizony, mi is megyünk a médiába, közvetítjük a tömegrendezvényeinket. Elirigyeltük a mohamedánoktól a látványt, a mekkai zarándoklat milliós tömegét. S kérdezgetjük-provokáljuk magunkat: hát mi keresztyének nem tudunk ilyet? Sokan kérdezik tőlem is. Püspök úr, - mondják -  kéne egy TV csatornát szerezni, és éjjel-nappal mutatni, milyen sokan vagyunk, milyen sokat imádkozunk, tűnjünk ki vele! Jézus meg azt mondja: zárkózz be, egyedül, web-kamerát se vigyél magaddal. Mert Mennyei Atyád, aki lát téged ebben a titokban is, lát az imádság csendjében és kizárólagosságában (vagy bezárólagosságában), lát Istennél-létedben, megfizet neked nyilván.

És szól Jézus a böjtről is. Ezzel mi, reformátusok nagy bajban vagyunk, hamar magunk mögött hagytuk a reformáció után, mondván, , böjtöljenek csak pápisták. Pedig van református böjt is. Hadd szóljak erről is, kedves testvéreim. Azt mondja Jézus: ha böjtölsz, ne változtasd el az ábrázatodat, ne lássák az emberek, hogy a megtisztulás nehéz és szent munkájában vagy. Igen, a böjt munka, böjt dráma, a lemondásnak, a javakról való önkéntes megfosztatásának nagy munkája. De te ne provokáld az embereket, ahogy Jézus idejében a böjtölők nagy zajt vertek maguk körül. Mert ahogy az adakozók közzétették az adakozási eredményeket, s ahogy az imádkozók csak akkor tudtak imádkozni, ha legalább egymillió ember volt körülöttük és közvetítette a televízió, a böjtölők is nagyon megmutatták, hogy baj van!  Jézus viszont azt mondja: kenceficézd ki magad! S ha férfihoz ez nem is illik, értjük a jézusi mondás, a hiperbola lényegét: rúzsozd ki magad, tűnjenek el a szarkalábak a szemedről, vidámítsd meg magad, vágd magad puccba, mintha lakodalomba készülnél. Ne lássák az emberek a böjtöt. A te Atyád, aki titkon néz téged, majd megfizet néked nyilván.

Mintha Jézus szavaiban az a kérdés feszülne, tennéd-e, ha nem látna senki, adnál-e, ha nem lenne valahova felírva, adnál-e, ha nem tudná senki, adnál-e, ha úgy kéne este hazamenned, hogy hiányzik a pénzedből valami, s a hitvesed megkérdezné, azt meg mire költötted? (Adtam valakinek. – Kinek adtad? – Hát adtam valakinek, akinek szüksége volt rá. Hol a bizonylat? S szorulunk, hogy tán egy kocsmában egy sörre költöttük, és most rákenjük valamire a dolgot.) Imádkoznál-e, úgy magadban, sőt nem úgy magadban, hanem kizárólag magadban, hogy még a gyermeked sem látja, vagy azt hiszi, torkoskodni mentél a kamrába? És böjtölnél-e, ha semmi kis sajnálat és együttérzés, szimpátia nem gyulladna irányodban? (Jaj ennek az embernek böjtölnie kell, ez az ember nagy terheket hordoz, ez az ember meg akar tisztulni!) Böjtre is készülünk hamarosan, majd belépünk a böjti időszakba, de nekem mindig sértette a fülemet, amikor arról csacsognak, hogyan kell csinálni a negyven napos böjtöt és micsoda nagy teljesítmény az! Nem teljesítmény, hanem megtisztulás! És nem bio-fitness, meg méregtelenítés, hanem megtisztulás. A te Atyád, aki titkon van, megfizet néked.

De ennél mélyebb kérdése is van Jézusnak: tennéd-e, ha rajtad kívül nem tenné senki? Hiszen, amikor azt mondja, hogy szoros a kapu és keskeny az út…, azt is jelzi, hogy valami oknál fogva nem könnyű adakozni, (talán mert fukarok és irigyek vagyunk), valami oknál fogva nem könnyű imádkozni (talán mert nincsen tele a szívünk mondandóval Isten számára), s valami oknál fogva nem könnyű a böjt (talán mert torkosok vagyunk, és nem bírunk semmiről lemondani). De méginkább talán azért, mert minek tegyük, ha nem teszi senki! Szoros a kapu, keskeny az út. 

Még egyszer mondom, kedves testvéreim, ez nem kiskapu, s nem azért hozza szóba Jézus az életnek ezeket az alapvető gyakorlatait, hogy kiskaput mutasson: benyitok az imádsággal a kiskapun, - ott van Isten. Na lám, van egy kiskapu: benyitok a böjtöléshez, - ott van az isteni kegyelem, lám, van kiskapu! Az adakozás, a hála is kiskapu -, ott van mögötte Istennek minden jósága, amihez másképp nem jutok hozzá! Pedig Jézust megrendítő dolgokkal szembesíti az embervilág: aggodalmaskodnunk kell életetünk miatt, és kiskaput keresünk, aggodalmaskodunk a táplálék felől, jó megoldást keresünk, aggodalmaskodunk a ruházat felöl, a holnap felöl, - és ki akarunk törni a lehetetlen körből. De Jézus azt mondja: miért aggodalmaskodtok?  Hiszen itt minden eleve nyitva van: Isten felhozza napját jóra és gonoszra, esőt ád igaznak és hamisnak, nézzétek az ég madarait és a mezők liliomait, Salamon legnagyobb dicsőségében sem öltözött úgy, ahogy azok a liliomok, és ha egy veréb nem eshetik le Isten akarata nélkül, nektek egy hajatok szála sem eshetik le, mert Isten azt számon tartja. Miért kerestek ezekben kiskaput? Itt van minden, minden megvan!

És most mégis azt mondja: lépjetek be a szoros kapun, mert szoros a kapu, és keskeny az út, amely életre visz. A széles út van tele kiskapukkal, de azok mindegyre csak ugyanoda nyílik, vissza a mi zűrzavaros, elrontott, összekuszált, Isten nélküli életünkre, vissza magára az elveszett emberre. Amikor Jézus szoros kapuról, keskeny útról beszél, ezt úgy mondja, hogy már szólt az imádságról, a böjtről, az adakozásról, a helytálló ítéletről, az élet megtisztításáról, és besummázta számunkra a szeretet törvényét. Ezért mondja: menj át a szoros kapun és indulj el a keskeny úton, mert az egész életnek Istennel van dolga. Ott is Istennel van dolga az életnek, ahol kapok, ott is Istennel van dolga az életnek, ahol adok, ott is Istennel van dolga az életnek, ahol terheket hordozok, de ott is, ahol fölösleges és tisztátalan terhektől megszabadulok, és ott is Istennel van dolga az életnek, ahol sokak között vagyok, és ott is, ahol egyedül vagyok. Az egész életnek Istennel van dolga.

S hogy igazán lehessen dolga Istennel, keskeny úton kell elindulni, letéve mindent, ami megmásítja az igazságot, letéve a sok-sok kiskapu-keresést, hogy a keskeny útra jussunk, hogy életre jussunk. Nem ígéri Jézus, hogy könnyű ezt megtalálni, nem ígéri, hogy könnyű ezen végigmenni. De mivel Ő maga hív rá bennünket, bizonyos lehetek benne, hogy az Ő erejében átléphetek ezen a kapun az isteni titokba, az Istennel való kizárólagos együttlétbe. Mert akiket meghív, azoknak Ő maga ad erőt, hogy végig mehessenek ezen az életen át az élethez. Én vagyok az Úr, az igazság és az élet – mondja Jézus. Senki sem mehet az Atyához, hanem csak én általam. Szoros a kapu, keskeny az út, - de az Üdvözítő adja elénk és Ő maga hív meg rá bennünket.
Ámen

Imádkozzunk! Köszönjük Urunk, hogy Igéd életünk legmélyéhez érkezik, áthatol minden felszínes magatartáson, szokáson, meghagyáson, jó vagy rossz hagyományon, és a legdöntőbb kérdéseket teszi fel nekünk. Köszönjük, hogy meghívtál bennünket arra az útra, amely az életre vezet. Igen, mindannyian életre várakozunk, igazi, szabad, teljes és áldott életre. Köszönjük, hogy megnyitottad ezt számunkra, s van út Tehozzád, és van kapu is, amelyen át erre az útra léphetünk. Kérünk, taníts minket imádkozni, akkor is, ha senki más nem imádkozik, taníts úgy adni, hogy soha ne nézzük, ki más mennyit adott még. Taníts bennünket igaz böjtre, szent megtisztulásra! Könyörgünk azokért, akik nagy próbatételekben, küzdelmekben vannak: a betegekért, a gyászolókért, azokért, akiknek szétdőlt az élete, akiknek aggodalmaskodniuk kell a holnap miatt,  - gyógyítsd, vigasztald, bátorítsd, erősítsd őket. Könyörgünk azokért, akik a Krisztus útján járnak, - hadd ragyogjon fel életükből a Te csodálatos szereteted, megtartó kegyelmed! S könyörgünk mindazokért, akik szorosságban vannak, -  Lelked hatalmában nyisd meg nekik a szoros kaput, mutasd meg nekik az egyetlen igaz utat, ragyogtasd reájuk Krisztus kegyelmét, és hívd meg őket a Te országodba, örök dicsőségre, Veled tartó végtelen örömre.
Ámen