Szeretsz-e engem?

Szeretsz-e engem?

Textus:

„Ezek után ismét megjelentette magát Jézus a tanítványoknak a Tibériás tengerénél; megjelentette pedig ekképpen: Együtt voltak Simon Péter, és Tamás, akit Kettősnek hívtak, és Nátánáel, a galileai Kánából való, és a Zebedeus fiai, és más kettő is az ő tanítványai közül. Mondotta nekik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondották neki: Elmegyünk mi is te veled. Elmentek és azonnal a hajóba szálltak; és azon az éjszakán nem fogtak semmit. Mikor pedig immár reggeledett, megállt Jézus a parton; a tanítványok azonban nem ismerték meg, hogy Jézus van ott. Mondotta azért nekik Jézus: Fiaim! Van-é valami ennivalótok? Feleltek neki: Nincsen! Ő pedig mondotta nekik: Vessétek a hálót a hajó jobb oldala felől, és találtok. Oda vetették azért, és kivonni már nem bírták azt a halaknak sokasága miatt. Szólott pedig az a tanítvány, akit Jézus szeret, Péternek: Az Úr van ott! Simon Péter azért, amikor hallotta, hogy ott van az Úr, magára vette az ingét (mert mezítelen volt), és bevetette magát a tengerbe. A többi tanítvány pedig a hajón ment (mert voltak nem messze a parttól, hanem mintegy kétszáz singnyire), és vonszolták a hálót a halakkal. Mikor azért a partra szálltak, látták, hogy parázs van ott, és azon felül hal és kenyér. Mondotta nekik Jézus: Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok. Felszállt Simon Péter, és kivonta a hálót a partra, amely tele volt nagy halakkal, százötvenhárommal; és noha ennyi volt, nem szakadozott a háló. Mondotta nekik Jézus: Jertek, ebédeljetek. A tanítványok közül pedig senki sem merte tőle megkérdezni: Ki vagy te? Mivelhogy tudták, hogy az Úr ő. Oda ment azért Jézus, és vette a kenyeret és adta nekik, és hasonlóképpen a halat is. Ezzel már harmadszor jelent meg Jézus az ő tanítványainak, minekutána feltámadt a halálból.

Mikor aztán megebédeltek, mondotta Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Mondotta neki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Mondta neki: Legeltesd az én bárányaimat!

Mondotta neki ismét, másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Mondotta neki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged. Mondotta neki: Őrizd az én juhaimat!

Mondotta neki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodott Péter, hogy harmadszor is mondotta neki: Szeretsz-é engem? És mondta neki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged. Mondta neki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!”János evangéliuma 21,1-17

Kedves Testvérek!  Történet szerint a székely embert ekként nyaggatta a felesége az ötvenéves házassági évfordulójukon: te, férjemuram, aztán szeretsz-e engem? A mi emberünk csak hümmögött: na, igen, persze. A felesége csak nyaggatta tovább: no, hát szeretsz?! Akkor mondd is ki! Mire a férje így felelt: Már megmondottam egyszer. Majd szólok, ha lesz változás!

Ez a mindennapos eset jól kifejezi, hogy bizony fel tudunk bosszankodni, ha megkérdezi tőlünk a házastársunk, a gyerekünk, a barátunk: szeretsz-e? Úgy érezzük, hogy a kérdéssel valami nyilvánvalóságot vonnak kétségbe. Holott a kérdés az életünk legmélyebb dimenzióját érinti, azt, ahol eldőlnek a dolgok.

Arra ugyan igényt tartunk, hogy szeressenek minket, és el is mondják nekünk! DE voltaképpen mégsem az a nagy kérdés, hogy szeretnek-e engem, hogy szeretve vagyok-e, hanem az, hogy én tudok-e szeretni?

Igen, én gyakran megkérdezem másoktól, hogy szeretnek-e, és úgy érzem, jogomban is áll ezt a kérdést bármikor feltenni – azt viszont már nehezményezem, ha tőlem kérdezik ezt. 

És lám, milyen megrendítő, hogy a Feltámadott Krisztus, aki ismer bennünket, és mindent tud, Péterről is mindent tudott, sőt előre tudott róla mindent, most ebben a beszélgetésben nem azt mondja Péternek: Látod, Péter, úgy lett, ahogy megmondtam - elbuktál! Hiába fogadkoztál, elbuktál a főpap udvarán, és megtagadtál.

Hogyan fogadkozott Péter? Mindegyik evangélista feljegyzi. János evangélista így: „Uram, én az életemet adom érted!” (Jn 13,37). Márk így: „Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképpen meg nem tagadlak téged.” (Mk 14,31). Lukács így:  Uram, te veled kész vagyok mind tömlöcre, mind halálra menni!(Lk 22,33)  Máté pedig így: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöcre, mind halálra menni! (Mt 26,35). Nevezetes és hangzatos fogadkozás volt ez. Aztán, mint egy gyáva cinkos, vagy mint egy sarokba szorított tettestárs: megtagadta Jézust.

Aztán most a feltámadása után, mondhatná neki Jézus: nem baj, Péter, én szeretlek téged, megbocsátok, minden rendben van. És ha csak ennyi történt volna, ha ezt mondja Jézus Péternek, ha csak ezt mondja – óriási dolog lett volna, önmagában. Hát igen! Erre van szükségünk! A szeretetre, az elengedésre, az újrakezdés lehetőségére, a bizalom helyreállítására!

A régiek azt mondják, hogy Isten szeretetből teremtette a világot – és ezt éppen akkor értjük meg a leginkább, amikor olthatatlan szükségünk van arra, hogy szeressenek, hogy minden rosszon győzzön az élet, hogy újra kezdhessük, hogy visszataláljunk a kezdőpontra. Igen.

De lám, milyen megrendítő, hogy Jézus nem ezt mondja most Péternek! Holott tudja, hogy nagy nyomorúsága az életünknek, ha nem szeretnek.

De tud még valamit, ami ennél mélyebb, és ezért megkérdezi Pétert: Szeretsz-e engem?

Mert az a legmélyebb nyomorúságunk, ha nem tudunk szeretni.

Jézus és Péter beszélgetése a feltámadott harmadik megjelenésének története. Ezt megelőzte a csodálatos halfogás. Azt pedig megelőzte a tanítványok  hiábavaló igyekezete: egész éjjel halásztak és nem fogtak semmit. S lám, itt mindenütt Péter a főszereplő. Mindent ő kezdeményez. Ő van a középpontban. Péter mondta: elmegyek halászni. S mondták rá a többiek: Megyünk mi is. Aztán megjelent a Feltámadott a parton, János fölismerte őt, odasúgta Péternek: Az Úr az. Péter magára kapta a ruháját, bevetette magát a vízbe,  drámai és látványos mozdulat! És Péter újra a középpontban van. Első  akar lenni. Mindenkit megelőzve Jézushoz érni. A fogadalmaiban is ez szólalt meg korábban. És ez pontosan kifejezi Péter egész életét. Azt akarja, hogy szeressék! Hát szabad tőle azt kérdezni: te szeretsz-é engem? Hiszen itt minden ezt fejezi ki: Ő szereti az Urat, és a kér4dés az, hogy az Úr szereti-e Őt? Mégis, Jézus háromszor megkérdezi tőle: Szeretsz-e engem Péter? S amikor harmadszor teszi föl a kérdést, Péter megszomorodik, és a szíve mélyéig összetörik. Háromszor is ezt kérdezi tőle az Úr? Háromszor is megkérdőjelezi őszinteségét?

Némelyek szerint Jézus azért kérdezi háromszor Pétert, mert Péter háromszor tagadta meg Őt.  Háromszor kell hát – ha kell síró vallomással - jóvátenni azt az árulást. Mások szerint azt kell itt figyelembe venni, hogy mindig kicsit másképpen hangzik a kérdés: a szeretet szó különböző jelentései hangzanak itt el, éles fül kell hozzá. Ebben a magyarázatban is sok igazság van. Én azonban azt hiszem,  hogy ez a három kérdés nem kikérdezés, hanem egyfajta vezetés.

1. Péter, jobban szeretsz-é engem ezeknél? Ez az első lépés: jobban szeretsz-e? És bizony nehéz kérdés ez, mert  úgy tudjuk, hogy a Jézus-követésnek éppen az a csodája, hogy ki-ki a maga módján szeretheti Jézust. Etekintetben nincs rangsor, és ez jó! De most ezt kérdezi: Jobbanszeretsz-é ezeknél? Hiszen éppen Péter akart mindig első lenni! Az imént kiugrott a csónakból, úgy igyekezett a Mesterhez. Idéztem nagycsütörtök éjszakáját is: Uram, ha mindenki el is hagy Téged, én nem – mondta Jézusnak. De most igazán kell válaszolnia: és nem mondhatja, hogy igen, Uram, jobbanszeretlek, mint a többiek! Csak annyit mondhat: Uram, Te tudod, hogy énszeretlek Téged. Az élete summája nem lehet az, hogy jobban szereti az Urat, mint a többiek. De az Úr tudja, hogy Péter szereti őt.

2. Másodszor is elhangzik a kérdés: Simon, szeretsz-é engem? Ennek mélyebb az értelme. Itt már nincsenek benne a képben a többiek. Itt már csak én vagyok és Jézus. Csak ketten. Itt már nincs kihez hasonlítani. És ezért fontos ez a kérdés. Mert, könnyű lelkesedni, zászlót lobogtatni, első helyre igyekezni, vagy egy olyan közösségben lenni, ahol mások is így vannak, és velük mintegy versenyre kelni! De milyen nehéz, ha egyedül vagyok. Nincs a családomban senki, aki a Krisztust szeretné, csak én. És ezért talán kirekesztenek, megvetnek. Hát érdemes ezt? Egyedül vagyok én ezzel. De lám, Jézus  így is felteszi a kérdést - mikor egyedül vagyok - vele: te szeretsz-eengem?

3. A harmadik kérdés szinte ugyanígy hangzik: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Ám ez már egészen a szív mélyéig hat: én szeretek-e? Mert enélkül hiábavaló az életem. S mikor Péter azt kimondja, feladatot kap: legeltesd az én juhaimat! Ha más nem is tudja, de a Feltámadott tudja, hogy Péter szereti őt. Milyen nyomatékos a szó: te tudod, hogy én szeretlek téged!

Istennél nem úgy van a dolog, hogy vannak nagy célok, aztán majd menet közben megadja hozzá, ami kell. Istennek nem az az első kérdése: van-e valami célod? akarsz-e valamit ebben a világban? Hanem az, hogy szeretsz-e?

És a csodálatos halfogásban éppen ezt élték át a tanítványok. Fogtatok-e valamit? – kérdezte  Jézus a csüggedt tanítványoktól. Semmit – felelték. Van-e ennivalótok? – kérdi. Nincsen semmink – felelték. És lám, Isten a semmiből teremt. És a tanítványok a bőséges halfogásban átélik ezt a teremtő csodát. Megadatott nekik az, amire semmi esélyünk nem volt. Isten tehát nekünk, értünk teremtett. Szeret minket. Nos, ezért kérdezi Jézus Pétertől harmadszor is: Szeretsz-é engem? És azért szomorodik meg Péter  a harmadik kérdésre, mert most érti meg, és bizony, ezt először szomorúan kell megértenünk: hiszen erről szól az egész élet! Arról, hogy hozzáhangolódunk-e az isteni valósághoz? Visszatükrözi-e az életünk, hogy egyáltalán azért vagyunk, mert Isten szeret bennünket? Mert akkor van helyén az életünk, ha mi is szeretünk.

Péter most összetört szívvel mondja: Igen, Uram, Te tudod, hogy én szeretlek Téged. Mintha ez mondaná: én már nem is tudom, én meg vagyok zavarodva, én csak a bukásaimra, a kicsinyhitűségemre, a gyávaságomra, a szalmaláng természetemre emlékszem, meg arra, hogy cserbenhagytalak, én csak erre tudok emlékezni, de Te tudod... te tudod, hogy én szeretlek Téged, mert én a Te szeretetedből vagyok.

Szeretet az igazi élet, ami nem puszta létezés, mert szeretetből van az élet! És szeretetből van minden jó és minden tökéletes adomány. És szeretetből van mindig minden boldog életcél. Ki az, aki ezt kérdezi: szeretsz-e engem? A Feltámadott kérdezi, aki legyőzte a halált. Ő kérdezi, és ezzel túlmutat életen és halálon. Szeretsz-é engem? – kérdezi Ő. Igen, Uram, Te tudod, hogy én szeretlek Téged. Legyen ez a mi boldog válaszunk a Szentlélek hatalmában. Ámen.

Imádság :

Mennyei Atyánk a Krisztus Jézus által!

Eléd hozzuk a betegeket, gyógyítsd őket!

Eléd hozzuk a gyógyítókat, erősítsd és óvd meg őket!

Eléd hozzuk azokat, akik biztonságunkért fáradoznak, adj nekik bölcs döntéseket!

Eléd hozzuk azokat, akik úton vannak, mert szolgálatot teljesítenek érdekünkben, őrizd meg őket!

Eléd hozzuk családtagjainkat, barátainkat, népünket, Európa és a világ népeit!

Hárítsd el tőlünk a rosszat, hozz számunkra remény, szabadítsd meg a halál torkából!