Nincsen Isten előtt személyválogatás

Szeretett Gyülekezet! Kedves Testvérek! A Római levélből megrendítő erővel magasodik elénk az apostolnak megjegyzése: Isten előtt nincs személyválogatás. Egy régi ószövetségi passzust idéz az apostol, azt a szakaszt, mely Isten népének a törvénykezéséről szól, arról, hogy amikor az embernek peres ügye van, a bírónak hogyan kell eljárnia személyválogatás nélkül. A régi mózesi törvény indoklása ehhez hozzáteszi még azt is: mert Isten előtt nincs személyválogatás. De legelső sorban ma nem a jogról kell szólni, mert nemcsak ebben a tekintetben igaz az apostol megállapítása, hanem általánosan, Isten gondviselése tekintetében igaz ez. Jézus a Hegyi Beszédben Isten általános, mindenkire kiterjedő, megtartó gondviseléséről beszél, és ezt mondja: Isten felhozza napját jóra, gonoszra, esőt ad igaznak és hamisnak egyaránt. Ha tetszik nekünk, ha nem, ez így van. Isten nem személyválogató. A teremtett világot, s benne a teremtett embert így tartja meg, így árasztja ki reá gondviselő kegyelmét és irgalmát. Tudom, hogy a keresztyén ember szíve sokszor összeszorul, különösen, ha bajba jut, és a zsoltárossal együtt kiált: vajon miért van szerencséje a gonoszoknak? – ahogy a 73. zsoltár mondja. Mert én – mondja a zsoltáros – ártatlanságban, tisztaságban élek, Isten törvényét megtartom, az Ő útján járok, s látszólag mégsem részesedem abban a sok jóban, amiben a gonoszok, akik nem tartják meg a törvényt, istentelenek, átgázolnak a másik emberen, csak egy lépcsőfoknak tekintik, Istent semmibe veszik,  - nekik látszólag mindenük megvan, nekik minden sikerül, minden összejön, nekik mindig jó. Felfakad sokszor az ember szívében ez a kétség. De az ige azt mondja: Isten előtt nincs személyválogatás. Ami e világra, a teremtettségre, a természetre és a mi természetünkre tartozik, abban Isten egyformán mér. Nagyon nehéz, tudom most itt, ebben a községben szólni. Sokan kérdezhetik, Magyarországnak miért ezen a területén éri sok nyomorúság az embereket, s talán van, aki azt mondja, miért nem másutt, vagy egyáltalán miért van nyomorúság. És már megkezdődik Istennel a birkózás és a viaskodás. Évek, évtizedek munkája megy egy pillanat alatt semmibe, és senki nem tehet róla. Hogy van ez? Mint hogyha azt akarná mondani Jézus és Pál apostol is, hogy ebben a tekintetben Isten személytelen. Hűvösen és közönyösen, nem törődve a mi mindennapos, égető problémáinkkal, ügyeinkkel, bajainkkal, nyomorúságainkkal, szerencsénkkel vagy szerencsétlenségünkkel, – ha esni kell az esőnek, esik, ha fel kell kelnie a Napnak, felkel a Nap. Ha le kell nyugodnia a Napnak, lenyugszik, ha el kell jönni a télnek, eljön a tél, ha le kell hullania a faleveleknek, lehullanak a falevelek, Isten előtt nincsen személyválogatás. Az csak a mesék világába tartozik, amit néha látunk, mert látunk ilyet nyáron, amikor végigfut valahol a nyári zápor, hogy az országút egyik felét még üti, a másik felét már nem. De jó lenne, mondjuk, hogy a szomszéd kertjéig jöjjön a baj, a kerítésnél álljon meg. De Isten nem személyválogató.

Itt kell másodsorban szólnunk arról, amit az apostol a Római levélben fejteget. A törvényről van szó, Isten törvényéről van szó, ahogy az apostol mondja: „akik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el: és akik törvény alatt vétkeztek, törvény alatt ítéltetnek meg.” Nyomorúság és ínség minden gonoszt cselekedő embernek, dicsőség, tisztesség és békesség minden jót cselekvőnek. Nincs személyválogatás. Isten egyet néz: betölti-e az ember azt, amire Ő teremtette. Betölti-e eredendő élethivatását, hogy jót cselekedjen, hogy szeresse a másik embert, hogy életével Istent dicsőítse. Nincs más mérték. Jakab apostol feddi egy helyen a gyülekezetét, akik bűnbe esvén a gyülekezet közösségében személyválogatók lettek. Aki tehetős, aki tekintélyes, aki gazdag, akinek nagy a befolyása, az a gyülekezet megítélésben előnyt élvez, az előtt hajlonganak, azt előre ültetik, – aki pedig csak olyan-amolyan egyszerű ember, annak azt mondják ülj hátul, ülj a zsámolyom mellett, barátom. Az apostol feddi a gyülekezetet, hogy nem jól van ez így. A bíró, ha személyválogató, nagyon hamar el fogja veszíteni a tisztségét. Persze az életünk tele van keserűséggel, mert erre a bűnre nagyon fogékonyak és hajlamosak vagyunk. De most azt mondja az apostol: aki gonoszt cselekedett, megítéltetik, és dicsőség és békesség annak, aki jót tett, aki betölti azt, amire Isten őt rendelte. Nincs különbség, kedves Testvérek. Nincsenek előjogok, nincsenek privilégiumok, nincsenek dicsőséges ősök, és nincsen csodálatos, még meg sem valósított jövendő, csak te vagy és Isten van. Te állsz ott Isten előtt. Nincsen Isten előtt személyválogatás, hiszen amikor Isten előtt állsz, Isten csak rád tekint, nem néz másra, nem hasonlít össze téged senki mással, nem fogadja el érvelésedet, hogy Uram, nézd a másikat. Nem hallgatja meg azt az imádságot, ahogyan a farizeus imádkozott a templomban. Elől állván a farizeus mondta: Uram, látod böjtölök egy héten kétszer, megadom a tizedet többször is, ha kell, és nem vagyok olyan, mint az ott, hátul. Aki csak ott állt hátul, a bűnös ember, és ott nincs más, csak ő és Isten, és így kiált: Uram, irgalmazz nékem, nyomorult bűnösnek. S kérdezi Jézus: vajon a kettő közül melyik imádkozott jól? Az, aki tudja, hogy amikor Isten előtt áll, ott nem áll senki más. És ott nem áll meg semmilyen más hivatkozás és összehasonlítás. Uram, nem vagyok szent, de biztos, hogy jobb vagyok, mint a másik. Uram, lehet, hogy nem vagyok jobb, mint a másik, de a szándék bennem inkább megvan, mint a másikban. Hiszitek, kedves Testvérek, hogy mikor az Isten színe előtt megállunk, lehet bárkire másra hivatkozni? Isten nem személyválogató, ez most azt jelenti, ha Vele találkozol, márpedig Vele találkozni akarsz, mert mindenki sorsa és örök rendeltetése, hogy találkozzon Istennel, tudd, ha találkozol Vele, szemtől szemben fogsz vele állni. És nem hivatkozhatsz arra, hogy a dédapám milyen kegyes ember volt, az unokám már jár hittanra, csak te vagy ott, és az élő Isten.

S végül, kedves Testvérek van egy harmadik csodálatos jelentése is, és hiszem, mind a két megelőző jelentés erre akar utalni. Egy alkalommal Péter apostol egy különös látomást látott. Egy látomást, amelyben a mennyből aláereszkedik egy lepedőszerű alkalmatosság, benne minden utálatos állat, és ezt a parancsot hallja Péter: fogjad, Péter, öljed és egyed. És Péter tiltakozik: Uram, nem tehetem meg, ezek undorító állatok. Újra alászáll ez a lepedő látomásban és Péter újra halljad: fogjad, öljed és egyed. Majd még egyszer. S közben ennek a különös látomásnak az értelmén tűnődik, és álmot akar fejteni Péter, kopogtatnak az ajtón, és megérkeznek a küldöttek, akik hívják Pétert, hogy menjen el egy hitetlen, pogány emberhez, mert az találkozni akar vele. És akkor Péter a homlokára csap és azt mondja: most értettem meg a látomást, nem személyválogató az Isten. Most értettem meg, hogy az evangélium mindenkié. Most értettem meg, hogy a kegyelem mindenki számára készíttetett. Most értettem meg, hogy a Krisztusban elvégzett szabadítás jó híre mindenkinek szól. Nem személyválogató az Isten. Értitek, Testvérek a nagy titkot? Hogy miközben a sorsunkon, az életünkön, a dolgainkon tűnődünk újra és újra a szívünk mélyéig hasítón halljuk ezt a rettenetesen kemény szót: az Isten nem személyválogató. Nem tudsz kibújni, nem tudsz senki háta mögé odaállni, nem tudsz senkire hivatkozni. Ha elveszel, magad miatt veszel el. Ha megítéltetsz, magad miatt ítéltetsz meg. Mind e közben azt halljuk, hogy amit Krisztusban elkészített az Isten, az mindenkinek szól. Mert mit is jelent akkor ebben az összefüggésben az ige, kedves Testvérek? Azt, amit az apostol a Római levélben korábban mond: menthetetlenek mindannyian. Mindannyian menthetetlenek vagyunk, kedves Testvérek. Nincs kire hivatkoznunk. Így szól a törvény megtartásának értelmezése: ezeket cselekedd és élni fogsz. Ha azonban valaki a törvény legkisebb parancsolatját elvéti, már az egészet nem tartotta meg. Nem úgy van a dolog, kedves Testvérek, hogy majd odaállok Isten elé és azt mondom: Uram, a Te tízparancsolatodból kilencet megtartottam. Ez egészen jó arány, ezzel már világbajnokságot lehet nyerni, ez már nagyon méltánylandó teljesítmény. Csak egyet nem sikerült, nézd el! Ha csak egyet nem, az egészet sem. És azt mondja az apostol, hogy mivel Isten nem személyválogató, mivel nincs ki mögé odaállni, nincs kire hivatkozni, nincs milyen érdemet előhozni, nincs kinél protekciót szerezni hátha mégis, mégis közben jár és meglágyítja az én Istenem szívét, elveszettek vagyunk mindannyian De ezért a kegyelem is mindenkire vonatkozik, mert ezt Isten Krisztusban mindannyiunknak készítette. Nem néhány kedves, vagy inkább kedves, tehetséges vagy inkább tehetséges, nem néhány jóravaló vagy még jobbra való kedvéért küldte el Krisztusát a mi teremtő Istenünk, hanem mindannnyiunkért. Ha fellapozzuk Ésaiás próféta jövendölését az Úr szenvedő szolgájáról, kedves Testvérek nem azt olvassuk benne, hogy néhányak büntetése volt rajta: a mi bűneink büntetése volt rajta, mindannyiunké. A mi terheinket hordozta, miattunk feszíttetett meg. Nem némelyek és néhányak miatt. És a Római levélben az apostol azt fogja fejtegetni, hogy az első ember által bejött a bűn a világba, a második ember által Isten kegyelmet szerzett, és amiképpen a bűn elhatott mindenekre, akképpen a kegyelem méginkább elhat mindenekre. Isten előtt nincs személyválogatás. Most, amikor Istennek hálás szívvel átadjuk és használatba vesszük ezt a csodálatosan megépített új imaházat, hadd tudja meg mindenki: az itt szóló ige mindenkinek szól. Az itt közölt áldás mindenkire vonatkozik. Az itt megnyíló ajtó mindenkit vár szeretettel. Mert Isten előtt nincs személyválogatás.

Szeretett Gyülekezet! Kedves Testvérek! Sose érezzétek és sose gondoljátok, hogy ebben a hajlékban vannak egyenlők és még egyenlőbbek. Isten előtt nincs személyválogatás. Ő azt akarja, hogy mi mindannyian, Tőle elhajlottak , Tőle elvetemedettek, útjáról letértek, az Ő útjára visszatérjünk, igazságához visszataláljunk, mi mindannyian teremtett gyermekei kedves gyermekek legyünk. Éljen a szívetekben ez a csodálatos buzdítás: nincs személyválogatás. Ha menekülnél Istenedtől, ha éppen fel akarnál neki mondani, ha perben-haragban vagy Vele, ha úgy érzed, hogy téged jobban sújt és kevésbé szeret, tudd, hogy Krisztusban, egyszülött Fiában, Őáltala és Őbenne nincs személyválogatás, hiszen csak Őt, azt az egyet vetette el. Csak azt az egyet, Őt hagyta ártatlanul és igazságtalanul szenvedni. Csak annak az egynek, Jézus Krisztusnak nem kedvezett. Ha van személyválogatás Istennél, akkor az abszolút fordított. Egynek nem kedvezett, hogy mindenkinek kedvezhessen. Egyet nem kímélt, hogy mindegyiket megkímélhesse. Egyet adott ártatlanul halálra. Egynek kellett így kiáltani: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem, hogy mi mind élő hittel vallhassuk: velünk a mi Istenünk, és nem hagy el bennünket, hűséges hozzánk. Elhív új életre, megszentel, Lelkével betölt, és elvezet a végső célig, a mennyek országáig. Szeretett Gyülekezet! Kedves Testvérek! Ennek a nem személyválogató Istennek a nevében hadd hívjalak meg Benneteket erre a boldog életre. Álljatok oda Istenetek elé, keressétek Őt, és hiszem, hogy megtaláljátok, és Benne megtaláljátok az Ő megsegítő, szabadító, új életet adó, minden jóra elvezető kegyelmét. Ámen.