Mit akar Isten? 9.

Szeretett gyülekezet, kedves testvérek!

A szokott módon Isten törvényének magyarázatát a káté néhány megjegyzése tekintjük át. Ezért először felolvasom a kátéban olvasható magyarázatot. A káté ezt kérdezi: mit akar Isten a 9. parancsolatban? Felelet: Azt, hogy senki ellen hamisan ne tanúskodjam, szavát ki ne forgassam, ne rágalmazzam, hitelét ne rontsam, meghallgatása nélkül könnyelműen el ne ítéljem, ha Isten haragját magamra vonni nem akarom, kerüljem a hazugságot és csalást, mint az ördög mesterkedéseit. A törvény előtt és más hivatalos eljárásban az igazságot kedveljem, őszintén kimondjam és megvalljam, felebarátom tisztességét és jó hírnevét pedig tőlem telhetően megoltalmazzam és előmozdítsam. Pontot is tehetnénk, s mondhatnánk: a káté magyarázata kimerítő, mindent megmutat és föltár. Mégis, hadd fűzzek a káté magyarázatához is, és a parancsolathoz is, annak értelmezéséhez is egy megjegyzést, amit igen gyakran mondottam már, és ennek a parancsolatnak a magyarázata kapcsán is mondanunk kell, talán még mélyebben és még inkább, mint az eddigi magyarázatok során.

Amikor Isten törvényét olvassuk, óhatatlan az az érzésünk, hogy Isten a parancsolatokban jószerével csak tilalmakat állít fel: mit ne tegyünk. Így: ne lopj, ne ölj, ne paráználkodj, ne kívánj, felebarátod ellen hamis tanúzást ne tégy, - csupa nem. Egyszóval az az érzésünk támad, hogy Isten körbekerít bennünket. Egyébként a régi időkben sokan így is magyarázták a törvényt, hiszen vannak az igében is utalások arra, hogy a törvény egyfajta kerítés. Ne döntsük le a törvény kerítését, maradjunk belül, és akkor jó lesz dolgunk, lesz életünk és nyugodalmunk. Csakhogy éppen emiatt a mai ember homlokráncolva és kétségeskedve hallgatja Istennek ezeket a parancsolatait. Mert bár a szívünk mélyén egyetértünk ezekkel a tilalmakkal, belátjuk ezeknek az életmegtartó erejét, mégis van a szabadságos emberben némi tiltakozás: jó lenne, ha Isten nem állítana nekünk annyi tilalmat. Vagyunk mi már annyira felnőttek, tudjuk mi már a dolgunkat. Igen-igen, kell lennie parancsolatoknak, kell lennie tilalmaknak is, de mégis jobb lenne, ha legalább mi keresztyének erős és pozitív buzdításokat kapnánk arra nézvést, hogy mi a dolgunk. Nem folytatom tovább a sort, de jelzem: mindig csodálkozom, amikor így méltatlankodik egy-egy ember, hiszen a parancsolatok summája abszolút pozitív: szeresd az Urat, a te Istenedet, és szeresd felebarátodat, mint magadat.

Mert ezek a „nem”-ek mindig magukba foglalnak egy igent, a tiltást mindig megalapozza valami buzdítás, a tilalmat mindig megelőzi egy életünket óvó szabály. És azért kell ezt most is hangsúlyozni, mert kilencedik parancsolat, a hamis tanúságtétel tilalma talán az egyik legnehezebb - azt nem mondom, hogy a legsúlyosabb, de a legnehezebb – parancsolat, hiszen nagyon sokszor észbe se kapunk és már megsértettük. Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot. A káté magyarázata is szól arról a világos és egyértelmű helyzetről, amit ez a parancsolat magába foglal.  Ez egy jogi helyzet, amikor meg kell állnunk a bíró előtt, és valakinek az ügyében tanúságot kell tennünk, és igazat kell mondanunk. Ezek sem könnyű helyzet, de egyértelmű és világos.

 Nemrégiben találkoztam valakivel, kérdezte, miről fogok vasárnap prédikálni, mondom, hogy a tízparancsolatról. Látom, felsugározott az arca, és kérdezte, melyikről? – Mondom: a kilencedikről. Még jobban sugárzott az arca. Mondom neki, mi ez a nagy öröm, hiszen itt súlyos dolgokról van szó? Azt feleli: nos, én szüntelenül hálát adok Istennek, hogy soha bíróságra tanúnak nem kellett mennem! Nem mertem visszakérdezni, hogy ebből következőleg arra tetszik gondolni, hogy ezt a parancsolatot soha nem tetszett megszegni? Mert ha azt vesszük, hogy ez pusztán egy bírósági törvény, akkor valóban boldog ember az, aki soha, semmilyen bíróságtól nem kapott idézést arra, hogy tanúskodjon. Még boldogabb ember az, aki előtt soha egy szerződést nem írtak alá, mint tanú előtt, hiszen az is tanúskodás. Bizony, egy ilyen irattal jogi helyzetet létesítünk. Még boldogabb az az ember, akinek semmilyen soha nem kellett senkiről nyilatkoznia. De hát ilyen helyzet nincs. Amíg élünk, emberi kapcsolatok szövevénye vesz körbe, amíg élünk, addig másokról is nyilatkozunk. Istennek ez a parancsolata pedig világosan rámutat, milyen nagy dolgot akar tőlünk Isten azzal is, hogy tilt valamit.

Jézus a Hegyi beszédben elmélyíti ezt a törvényt, és nemcsak a tételes, jogi értelmű hamis tanúskodásról szól, hanem arról is, amit a  szívünkben elgondolunk. Ezt összeköti a gyilkosság tilalmával. Mert mindannyian tudjuk, nemcsak ténylegesen, tettlegesen, fizikai értelemben lehet valakinek az életét tönkre tenni, netán megölni, meggyilkolni. A szavainkkal is tudunk ölni. Mi több, ha olyan bűnügyi statisztika, amely ki tudná mutatni azt, hogy csak Magyarországon, csak ebben a mögöttünk álló esztendőben hányan haltak bele kemény és gyilkos szavakba, biztos vagyok benne, hogy mindannyian belerendülnénk. Igen, bele lehet halni gyilkos szavakba. Bele lehet abba is halni, halálig megkeseredni, tönkre lehet menni, el lehet veszíteni az életkedvünket, amikor, két embert hallunk beszélgetni, és adott pillanatban rájövünk, hogy rólunk beszélnek, és amit rólad beszélnek, rólunk mondanak, az borzasztó. És akkor végünk van.

Még egy példát hadd hozzak, miért olyan súlyos ez. A 21. század, az úgynevezett digitális forradalom kora, az internet elterjedése megszülte azt, amit egyikünk sem gondolt volna, ez pedig az iparszerű gyalázkodás és rágalmazás. Leginkább a fiatal nemzedék internetezik, blogol, és kommentel. Álnévvel, név nélkül, mindenféle módon. S ahogy egy ismerősöm mondta: megnyílik a maxima cloaca, és valami egészen döbbenetes és iszonyatos látni, hogy mi lakik az emberben, mi van az emberben, mi tud kifröcsögni az emberből. Sokan azt gondolják, hogy ez valami olyasmi, mint amikor kimegy több ezer ember a focimeccsre, és kilencven percen át kidühönghetik, kiőrjönghetik magukat, ha rosszul játszik a csapat. De nagyon jól tudjuk, hogy amit én az internettel kapcsolatban mondok, az nem ez. Ott nem hirtelen föltolulásból, indulatból elszaladó szavakról,  kijelentésekről van szó, hanem megfontolt állításokról. Mert az egy dolog (amit egyébként ugyancsak tilt a törvény), hogy valaki hirtelen lobbanó indulatában valami retteneteset, borzasztót, halálosat mond, s már nem tudja visszaszívni, s aztán csak nehogy a másik életének az ablakába üljön oda a szó, csak nehogy fészket rakjon a fejére! S más dolog a megfontolás. És itt talál a tízparancsolathoz Jézusnak ez a szava: a szív teljességéből szól a száj. Igen, ezt más kapcsán mondta Mesterünk, de ide is tartozik. Mert a szívben laknak a gonosz indulatok. Vagyis a szívünk kellős közepéhez talál el Istennek ez a parancsolata. Ilyen értelemben értjük már, hogy nem elég e parancsolat esetén annyit tudomásul venni, hogy Isten azt akarja, hogy ne tanúskodjam hamisan. Isten azt is akarja, hogy ne forgassam ki a másik szavát. Jaj nekünk, vitázóknak, jaj nekünk, akik annyira szeretjük a magunk igazát, jaj nekünk, akik egy szóval elütjük a másikat, aki talán dadogva, nehézkesebben, s nem úgy mondja a maga igazát, ahogy azt hallani szeretjük. Jaj nekünk, ha ezt mi megfontolásból tesszük, mégpedig szívbéli megfontolásból!

Továbbá Isten azt akarja Isten, hogy ne rágalmazzam a másikat. Ne ragasszak rá olyat, ami nem ő maga, mert a megrágalmazott ember helyzete borzasztó, tudjuk ezt jól mind: ha úgy tesz, mintha el sem hangzott volna a vád, akkor azt mondjuk, hogy lapít, ha magyarázni kezdi, azt mondjuk: tessék, magyarázkodik, nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél! Ez a rágalmazók kedvenc közmondása.

Továbbá Isten tiltja, hogy a másik hitelét rontsam.  Azt mondjuk: Isten parancsolatai életvédő parancsolatok. S értjük jól, hogy ez a káténak magyarázata (hogy ti. a másik a hitelét ne rontsam), mélyen életvédő. Aki hiteltelen a szemünkben, az nemcsak azt szenvedi el, amit korhely vagy megbízhatatlan embereket éri, hogy nincsen hitelük, s nem bízunk bennük. A hitelét veszített ember lefokozódik. Ha ma írnák ma írnák a tízparancsolatnak ezt a magyarázatát (mondjuk egy új kátéban), talán leginkább a politika dimenziójába tekinthetnénk ki. De most függesszük föl ezt rövid időre. Istennek azt is tiltja, hogy megfontoltan, tudatosan járassák le a másikat, vegyék el a hitelét. Ez is persze egyfajta mesterség. De mi történik, ha barátom, testvérem, házastársam, gyermekem, szülőm, munkahelyi jó kollegám, szomszédom veszíti el a hitelét. Akkor vele nemcsak az történik, hogy én nem bízom már meg benne, és esetleg kerülöm, ilyenkor bizony nem két ember, hanem több ember kapcsolata romlik meg. Egy egész család kapcsolatrendszere megromlik, megfertőződik, mert alapvető bizalom nélkül nem lehet élni. És ahogy ez igaz a családok életére, úgy igaz a barátságokra, igaz a kultúrára, igaz a gazdasági életre, és igaz a politikára is. Nagy kérdés, meddig lehet, például, a politikában azt csinálni, amit a 20. század közepétől iparszerű méretekben végeznek a propagandagépezetek?  Csak addig, amíg el nem jutunk oda, hogy az úgynevezett bizalmi indexen a politikusok kerülnek az utolsó helyre, megelőzik őket a gyepmesterek, a rendőrök meg a villamoskalauzok, ám az ő bizalmi indexük többszöröse, mint a politikusoké. A politikusok 20 % alatt vannak a bizalmi indexben, az pedig már nem bizalom.

Ám ha így van, akkor kikre bízzuk rá az országot? Kikre bízzuk rá a törvényeket? Elhisszük-e, hogy komoly megfontolások alapján születnek a törvények? Ha nem tudjuk elhinni, csak legyintünk, és azt mondjuk, hogy csak a zsiványok mennek politikusnak. S akkor vége a közéletnek.

Isten törvénye a rágalmazást is tiltja. Súlyos, mély intelmek vannak ebben. Más fölött, meghallgatása nélkül könnyelműen ne ítélkezzem. Itt a káté egyszerűen arra az élethelyzetre utal, hogy nem kell nekünk mindig bíró elé állni, s nem kell mindig a bírónak eldönteni egy vitát, (mégha a magyar perlő nép is). Vannak helyzeteink, amikor nekünk kell dönteni, minket leszünk „bíróvá” vitás helyzetekben. S akkor jó bíróként kell eljárjunk. Mások meghallgatása nélkül, nem szabad könnyelmű ítéletet hoznom. De mennyire mindennapos jelenet az, amikor ketten-hárman beszélnek egy negyedikről, aki nincs ott, mondanak róla mindenfélét, és bólogatnak hozzá. Sőt, tetézik is, és szegény ember, mire befejezik a róla való beszédet, minimum fő-gonosz. Aztán egy perc múlva jön és mi mosolygunk rá. Szervusz, már nagyon hiányoztál, gyere, ülj le közénk. Hogy lehet ilyen megrepedt módon élni, és hogy lehet úgy hozzánk tartozóink ügyében dönteni, igazságot tenni, hogy a másik meg nem hallgattatik?

Mit akar Isten törvénye? Azt, hogy méltányos, tisztes legyek, azt, hogy a másik jó hírnevének védelmezője legyek. Kerüljem a hazugságot, a csalást, mint az ördög mesterkedését. S éppen azért mondja a káté, hogy kerüljem a hazugságot, a csalást, a hitelrontást, a rágalmazást, a szavak kiforgatását, a hamis tanúskodást, mint az ördög mesterkedését, mert így kezdődött az ember bűnbeesése is. A kígyó ravaszabb volt minden állatnál, és így szólt az asszonyhoz: csakugyan megtiltotta Isten, hogy a kert fáiról egyetek? Csakugyan éhhalálra ítélt bennetek az Isten? Csakugyan ilyen az Isten, hogy egy gyönyörű világba állított benneteket, de lám, ő csak egy önző öregúr, és semmihez hozzá nem nyúlhattok? Csakugyan? Hazugsággal, rágalommal, jó hírnév megrontásával, hiteltelenítéssel, a szavak kiforgatásával, - így kezdődik sok-sok rettenetes bűn. Ezért hát azt akarja Isten, hogy ha nem akarom igazságos ítéletét magamra vonni (mert a hamis tanúzást, a rágalmazást, a szavak kiforgatását, a hitelrontást mind bünteti a törvény), ha nem akarom Isten haragját magamra vonni, akkor kerüljem mindezeket. Csakhogy, ha a szív teljességéből szól a száj, akkor hogyan kerüljem? Saját szívem, saját indulatom, saját meghasadt énem ugyan hogyan kerülhetné? Krisztusnál van a megoldás és a gyógyszer, Krisztus buzdításában, és az abból fakadt imádságban kell újjászületnünk; vagy ahogy szép énekünk mondja, kérnünk: új szívet adj!

Ezt mondja Pál apostol, a zsoltárt idézve: szeretted az igazságot, gyűlölted a hamisságot, most azért megkoronáz téged az igazságnak és az irgalmasságnak az Istene. Szeretni az igazságot, úgy ahogy ezt Isten törvénye előnkbe adja, - ez az új élet kezdete. Azt kéri tőlünk Isten, hogy törvény előtt és más hivatalos eljárásban az igazságot kedveljem, őszintén kimondjam és megvalljam, felebarátom tisztességét és jó hírnevét pedig tőlem telhetően megoltalmazzam és előmozdítsam. Nem lehet másképp ezen az úton elindulni, nem lehet másképp ebben megmaradni, nem lehet Istennek ebbéli akaratát jól betölteni, csak úgy, hogy kérjük, várjuk és reméljük, hogy Isten újjászülő és megszentelő kegyelmével megváltoztatja szívünket, az Őhozzá és embertársainkhoz való viszonyunkat, betölt bennünket szeretetével, hogy mindig, mindenben - nemcsak tetteinkben, nemcsak szavainkban, nemcsak gondolatainkban, hanem  - szívünk teljességében keressük a másik javát. Legyen így.
Ámen

Imádkozzunk: Bocsáss meg Urunk, hogy bár büszkék vagyunk rá, hogy szeretjük az igazságot, mégis a szívünkben és szavainkban kimondott, mások szívébe és fülébe hangzó, leírt és elküldött és bepecsételt szavainkban, amit mi igazságnak nevezünk, oly sok a hamis állítás, hazugság, rágalom, hitelrontás, hamis tanúbizonyság. Bocsásd meg Urunk mindezeket! Megvalljuk alázatosan, nemhogy szavainkon nem tudunk uralkodni, még kevésbé szívünkön. Megvalljuk, hogy sokszor megfontoltan, szánt szándékkal mondunk terhelőt felebarátunkra. Bocsásd meg nekünk mindezeket, mert magunk is szenvedünk ettől, tele a világunk és az életünk gyilkos szavakkal, gyilkos mondatokkal, ártalmas kijelentésekkel. Gyengék és esendők vagyunk, a szó csak apró dolog, de lám, nagy tüzet gyújt és sokakat megsemmisít. Gyógyíts bennünket, Mennyei Atyánk az igaz szóval, az evangélium erejével, gyógyíts bennünket szent kinyilatkoztatásoddal, szereteted szavával, irgalmassággal és könyörületességgel.

Gyógyítsd szívünket és egész valónkat, sőt azt kérjük, hogy  Lelked által formáld bennünk az új embert, és szentelj meg bennünket, hogy szentek lehessünk előtted, igaz szavúak, becsületesek és tiszták, olyanok, akik nincsenek ártalmára soha senkinek. Óvj meg bennünket Mennyei Atyánk az ördög mesterkedéseitől, a rágalmazásnak, a gyanúsításnak, az aljas szavaknak és gondolatoknak világától, add, hogy inkább szereteted parancsát betöltve mi magunk is tudjunk föloldozni hazugságokkal megterhelt embereket feloldozni, igazságukat helyreállítani, tisztességüket megmutatni, becsületüket megerősíteni, életüket megoltalmazni.

Köszönjük Mennyei Atyánk, hogy amikor Krisztusra tekintünk, Őbenne, a testté lett Igében, akiben nem lakozott hazugság, hanem aki napvilágra hozta az igazságot, Őbenne reménykedve jöhetünk Hozzád, és kérhetjük ezt nagy áldásodat. Így is kérünk Krisztusért, a mi Urunkért, hallgasd meg kérésünket.
Ámen