Mindenki téged keres

Nemrégiben jelent meg egy könyv, ezzel a különös címmel: Péter apostol emlékei. Gondoltam először, hogy ez is valami amerikai okosság. Ám a könyv alcíme már többet mutat: Márk evangéliuma. A tudós szerző abból indul ki, hogy Márk az a fiatal ember volt, akiről éppen a Márk evangéliumában olvasunk, akit Jézus elfogatásakor a Gecsemáné kertjében szintén megfogtak, ám kibújt ruhájából és meztelenül elszaladt (Mk 14,51-52). Az egyházi hagyomány szerint ez a fiatal ember Péter apostol bizalmi köréhez tartozott. Nos, ebből indul ki a mai szerző, és szerinte mindazt, amit Márk megírt, talán elsősorban Pétertől hallotta. Péter mesélte el neki Jézus dolgait, csodáit, prédikálását, az útját Jeruzsálembe, a kereszthalálát és a feltámadását. Ezért adta könyvének ezt a címet: Péter emlékei. Ebben talán annyi igazság van, hogy itt az evangélium első részben Péter neve még Simon (Mk 1,16). Később, amikor új nevet ad neki Krisztus, onnantól szerepel Péter néven (Mk 3,16). És Márk evangélista is szorgalmasan Péternek nevezi őt, ahogy a többi evangélista is. Ám, ha előre lapozunk az evangélium végéhez, ott újra felbukkan a Simon (Mk 14,37). Aztán megint Péter: mondjátok meg Péternek és a többieknek – kapják a parancsot a feltámadás tanúi, az asszonyok –, hogy menjenek Galileába, mert előttük megy Jézus (Mk 16,7). Aztán amikor a tanítványok már Galileában az asztal köré ültek, megjelent nekik a feltámadott és parancsot adott nekik az evangélium hirdetésére. És kinek az asztala körül ültek? És kinek a házában? Talán Simonéban. És amit most az evangélium elejéről olvastam, az is Simon Péter háza körül zajlik. Ott gyógyította meg Jézus a Simon anyósát (Mk 1,30), és oda vitték a betegeket, ördöngösöket is gyógyításra, és oda gyűlt az egész város is az ajtó elé (Mk 1,33). Tehát lehetne mondani, hogy az evangélista Simon emlékeit jegyezte fel, és ennek lesz jelentősége az ige megértésében. 

Azt olvastuk, hogy Jézus kora reggel, mielőtt még felkelt volna a Nap, kiment egy lakatlan helyre (a Simon házából), kiment a pusztába – Hetényegyházára, valahova, ahol a madár se jár –, hogy imádkozzon. Simon (vagyis Péter) és a többiek azonnal elkezdték keresni őt, utána siettek, és szinte méltatlankodva azt mondták neki: Uram, mindenki Téged keres! Hol van az orvos? Ott állnak a betegek az ajtó előtt. Hol az orvos? Ott vannak a megszállottak, a szabadulásra vágyók! Te meg itt vagy kint! Mondom, talán méltatlankodva mondják Jézusnak: mindenki Téged keres! Itt meg kell állnunk! Húsvét előtt János evangéliumát olvastuk, aki elmondja, hogy amikor a Nagytanácsban eltervezte Jézus megöletését, a farizeusok odavágták a többieknek: nem értetek ti semmit, Jézus után megy az egész világ! (Jn 12,19) Tehát most csinálni kell valamit, mert utána megy az egész világ. Nyilván nem a földkerekségről beszélnek. Ám az evangélista logikája szerint ez a megjegyzés nemcsak a pillanatnyi helyzetet rögzítette, hanem jövendölés is volt. Igen, erről lenne szó, hogy Jézus után megy az egész világ. És el is jön a pillanat, a feltámadás után, amikor a tanítványoknak széles e világot kell majd hívniuk a Jézus követésére, vagyis mindenkit. Hogy mindenki Jézust kövesse. Tehát amit a farizeusok politikai megfontolásból mondtak, az jövendölés is. Most pedig, amikor Simon vezetésével azt mondják a tanítványok Jézusnak, hogy mindenki téged keres, ezt úgy értenünk kell, hogy ott, azon a hajnalon jöttek az emberek, akik szerettek volna meggyógyulni, és keresték Jézust; de úgy érthetjük, hogy ebben is jövendölés van. Az egyszerű megjegyzés valami többet hordoz. Erről a többről hadd szóljak még.

Szép szó az, hogy: keres. Például: megkeres. Valami itt van, ott van, megkeressük, előkeressük. Mindenki ismeri Móricz Zsigmond szép elbeszélését, amely szerint a szegény édesanya meg a kisfia keresik a krajcárokat. Szép játékot csinálnak a szegény ember kínjából. Mert megvannak azok a krajcárok, csak nem egy helyen. Aztán föladjuk a diáknak a nyelvleckét, s ha nem tudja a szót, kikeresi a szótárból, abban megvan. Ma már az internet népe vagyunk, és tele vagyunk kereső-programokkal. De van ennek a szónak másféle mélysége. Hogy értsük jól, jelzem, hogy ugyanezt a szót használja Lukács evangélista is, amikor a kis Jézus szülei visszamennek Jeruzsálembe, mert 12 éves Jézus eltűnt. Hát kétségbeesetten keresik. S mikor rátalálnak, édesanyja, Mária azt mondja: fiam, miért tetted ezt velünk. Én és atyád nagy bánattal keresünk! (Lk 2,48) A keresések tehát van egy belső, feszített, és olykor rémült dimenziója is, amikor egyáltalán nem tudjuk, hol keressük, ami hiányzik. De a modern korban a magát a puszta keresést tettük erénnyé. Mondják, hogy a kereső embert nagyon meg kell becsülni. Ady korában is Isten-keresőkkel volt tele a világ, de mi önmagán valóvá tettük. Jézus nem azt mondta, hogy keressétek és keresni fogtok, hanem azt mondja, keressetek, mert aki keres, az talál (Mt 7,8). Mi azonban elkezdtük magasztalni pusztán azt, önmagában, aki keres. Olyan magasra tettük polcra tettük a keresést, hogy önmagában értékként emlegetjük. Aki hívő, és előre jutott a hit útján, az nem számít - aki keres, na, az a valaki! Csak nehogy találjon, mert akkor mi lesz vele! De értjük Márk szavát, hogy ez szép jövendölés is, a legmélyebb valóság megállapítása. Mindenki Jézust keresi. Mert mindenki az élet forrását keresi. Mert mindenki az üdvösséget keresi. S mindegy, minek nevezzük. Nevezetjük boldogságnak, sikernek, jólétnek, nevezhetjük békének, mindegyik Jézus Krisztusban van összefoglalva. Benne van az, ami számít. Ezért mondja Krisztusról Pál apostol, hogy ő a második Ádám (1Kor 15,45). Ha akarod tudni, hogy mit ér az ember, hogy kicsoda az ember, mi fontos az ember számára – pl. az, hogy már pitymallatkor imádkozik az Atyához –, akkor Jézusra tekints! Ha Istennel élő, eleven kapcsolatban akarsz lenni, ha Istenben akarod megtalálni az élet forrását, ha Istennel meg akarsz engesztelődni, ha nem akarsz haragudni Istenre, nos, azért jött Jézus, azért halt kereszthalált, azért támadott fel, hogy végre mindezt megtaláld. Mindenki Téged keres, Uram. 

Ha tanultam volna Biblia-drámát, most előadnék egy kis jelenetet. Jézus valahol a Genezáreti tó partján a dimbek-dombok között szinte elrejtőzve imádkozik. A tanítványok ráakadnak, és szinte rákiabálnak: Uram, mindenki Téged keres! Mire azt mondja Jézus: igen!? Mindenki engem keres?! Hát akkor menjünk, és keressük meg őket! Értitek, testvérek? Mindenki Téged keres - kiáltoznak a tanítványok. Jézus pedig azt mondja: akkor most elmegyünk más városokba. Mert azért jöttem, hogy nekik is prédikáljam az evangéliumot. És elment és prédikálta más városokban és Galilea minden vidékén az evangéliumot, és kiűzte az ördögöket. 

Uram, mindenki Téged keres! Hát nem azt kellene tennünk, hogy leszúrjuk itt a jelzőpóznát, Kecskemét és Hetényegyháza között: itt van Jézus, ide kell jönni! Itt van Jézus! Igen! Mindenki őt keresi? Erre ő elmegy és megkeresi azokat, akik nem keresik őt. Ez az evangélium nagy titka. És ez a keresztyén élet nagy titka, ez az anyaszentegyház nagy titka, és ez a lelkipásztori szolgálatnak a nagy titka; a szépsége is és a nehézsége is. Ebbe iktatjuk most be e gyülekezet lelkipásztorát, és kérjük, hogy késztessen a gyülekezet folyton arra, hogy Jézust keresse. És csak Őt! Hiszen kereszthalálával, feltámadásával megnyitotta számunkra az utat Istenhez, Isten gyermekeivé fogadtattunk általa! Ha tehát mi Jézust keressük, ezt nem azzal a bizonytalan kétséggel tesszük, hogy vajon hol van Ő, hanem– hadd mondjam így – előkeressük Őt, mert Ő már itt van, és megtalált bennünket. Ezért buzdít ő maga: Isten országát keressétek először, és minden egyéb megadatik néktek. És ezért mondja: az Ember Fia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. A minket szeretetébe fogadó Istent keressük hát! Ő itt van, velünk van, és nincs tőlünk messze, ahogy a próféta mondja: keressétek az Urat, amíg megtalálható (Ézs 55,6), nincs tőlünk messze, őt keressétek, hogy minden boldogságunk, a mi igazi jövendőnk már itt és most a miénk lehessen. 

Aki itt Hetényegyházán az első kereső, aki korán reggel felkel, hogy Ura és Istene elé álljon, az a gyülekezet lelkésze. És a presbiterek lesznek nyomában a többi keresők. És a hetényegyházi reformátusok lesznek a buzgó keresők, és a többi hetényegyházi lesz a bizakodva kereső. S máris miénk a boldog tapasztalat: mi azért keresünk, kérünk, zörgetünk, mert Isten már elküldte Jézus Krisztust, aki megtalált és bizton megtart.

Ámen