Minden napon..

Minden napon... Nagy és erős szó ez! És meg is valljuk, mert van ennyi önismeretünk és tapasztalatunk, hogy ilyen szót, hogy „minden napon” csak a világteremtő Isten és a Megváltó Krisztus mondhat. Mit jelent ez, hogy „minden napon”? Először is azt jelenti, amit a keresztség igéje szépen mutat nekünk, hogy nemzedékeket fog át, generációkat tart egyben az ígéret és a teljesedés. A keresztségkor úgy gondoljuk, és ezt fejezi ki a szertartás, hogy a szülők és a keresztszülők most itt a gyülekezet imádságos jelenlétében tesznek ígéretet. De ez a kisebbik ígéret, ez az ígéret a mi részünkről csupán felelet a nagy ígéretre.

A nagy ígéret isteni szó: veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. És benne van ebben a szóban a teljesedés is, mert Jézusnak az a szava, hogy veletek vagyok minden napon a világ végezetéig, azt jelenti, hogy a mi napjainkat, életünket egyszerre látjuk nemzedékekre visszamenően és nemzedékekre előremenően -  a világ kezdetétől annak végezetéig. Voltaképpen nem az minősíti ezeket a napokat, éveket, évszázadokat, nemzedékeket, amivel általában mi szoktuk minősíteni a napjainkat. Hogy például, vannak rossz napok és vannak jó napok. Vannak üres napok és vannak terített napok, ahogy a pszichológusok mondják, amikor sodródunk vagy jó áramlásban vagyunk, amikor minden megy magától. Vannak napok, amikor tervezünk, vannak napok, amikor végrehajtunk.  Bibliai szóval, vannak napjai a magvetésnek, és vannak napjai az aratásnak, van ideje a szűkösségnek és van ideje a bővelkedésnek. Mi így minősítünk.

Jézus szava azonban megmutatja nekünk, hogy valójában ő minősíti a napjainkat, minden egyes napunkat. Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ez jelenléte, hatalma, áldása, vigasztalása és világossága – ígéretben és teljesedésben. Az tehát a döntő számotokra is, kedves család, és gyermekeitek számára is, és a gyülekezet számára is, hogy az ő jelenléte határoz meg mindent, és mi így bízzuk rá magunkat.

Mindig csodálom Jézusnak azt a bátorságát, s egyben irántunk tanúsított bizalmát, ahogy reánk bízza ezt a feladatot: menjetek el, tegyetek tanítványokká minden népeket. Ennyire bízik bennünk? Képesek vagyunk mi erre? Hiszen már beláttuk, hogy az egyik napunk ilyen, a másik olyan, egyszer hűségesek vagyunk, aztán hűtlenek vagyunk, egyszer igyekvők vagyunk, aztán megrestülünk. De ha az ő bizalma  visszatükröződik a szívünkben, bennünk is bizalmat ébreszt. Most, amikor ezeket a gyermekeket megkereszteljük, ezt a döntő bizalmunkat fejezzük ki: rá bízzuk önmagunkat, rá bízzuk gyermekeinket, reábízzuk egész életünket a mi hűséges Urunkra. Ámen.