Minden kész van!

Olvastam egyszer egy igen izgalmasnak hirdetett, de valójában unalmas fejtegetést arról, amely szerint nem is Péter apostol írta volna ezt a levelet.  No de hát, hogy ne ő írta volna? Azt olvassuk itt a levél elején, hogy az apostol köszönti azokat, akiket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen. Így köszöntünk most titeket mi is. Azt kívánjuk, hogy ezzel a szent látással végezzétek majd a szolgálatotokat: az üdvösség készen van. Ez az evangélium legnagyobb mélysége. Ez az evangélium bámulatos titka. Ez a mi egész nagy üdvösség-ügyünk örökérvényű lerendezése. Péter ezt romolhatatlan, szeplőtelen, hervadhatatlan örökségnek nevezi. Mondhatom más szóval is: romolhatatlan, tiszta, és el nem enyésző várományunk az üdvösség, amely már készen van. Olyan világban élünk és olyan korban fogtok szolgálni, amelyben azt hirdetik, és arra késztetnek bennünket is, hogy terveket, élet-stratégiákat fogalmazzunk meg, és induljunk el az önmegvalósítás útján. Mert, úgymond, az ember még nincsen kész. Sem akkor nincs kész, amikor megfogant, sem, amikor megszületik, és még hosszú ideig méhen kívüli magzati állapotban van, sem, amikor elkezd iskolába járni, sem, amikor felnőtt korba jut, és nagy döntéseket hoz, sem, amikor hivatást talál, sem, amikor gyermekei, aztán majd unokái születnek, sem amikor nyugdíjas lesz, sem, amikor elindul a halál felé – az ember nincsen kész, hirdetik nekünk. Ezért tervezzen az ember és igyekezzen azon, hogy megvalósítsa, kiteljesítse önmagát, legyen kész.  Ez a késztetés üdvösség-vágyból fakad, hadd jelezzem. Torz és nyomasztó valóságával együtt. Lám, az elvilágiasodott, hitetlennek, vallástalannak és istentelennek mondott ember, aki nem akar tudni Istenről, transzcendensről, ember fölöttiről, lám, még az ő szívében is ott van az üdvösség vágya, és a borzasztó igyekezet, hogy megszerezze, valamikképpen eléje azt. A 20. század, amely hála Istennek mögöttünk van, nagy kollektív eszmék révén akarta ezt megvalósítani. Hirdették: álljon össze az emberfaj a vér szövetségében, és ebben a nagy kollektívumban érje el a tökéletességet. Vagy, hirdették mások, álljon szervezze meg magát az ember a társadalmi osztályok szerint, akiket egy élcsapat – bolsevikoknak nevezték őket – majd végig vezet az üdvösség útján. Iszonyatos katasztrófák lettek mindebből. Mindmáig hordozzuk ezeknek a terheit és sebeit. A 21. sz. embere, ahogy ez lenni szokott, a másik végletbe lendül, és azt mondja, hagyjuk a közösségeket! Haza, nemzet, egyház, család? Mire valók ezek? Ki-ki maga, egyedül igyekezzék. És emberi közösségek, a család, az egyház, a nemzet, a haza mind azért van – mi másért? hogy az egyéni ön-üdvözítési stratégiákat elősegítse, és megvalósítsa. 

Mi Krisztus gyermekei azt hirdetjük, hogy az üdvösség készen van. Ezért oktalan úgy gondolni, hogy nem Peter apostol írta volna ezt a levelet. Hiszen Péter maga hallotta még tanítványként a Jézus példázatát a királyi menyegzőről. Arról szól ez a példázat, hogy egy király elküldi szolgáit azokhoz, akik hivatalosok voltak a fia menyegzőjébe, ezzel a csodálatos üzenettel: jertek, mert immár minden készen van! Minden készen van, jertek. A meghívottakhoz szól ez az üzenet. Jézus példázatából azt is megtudjuk, hogy ennek az üzenetnek az átadása: prófétai sors. Aki tehát a vállára veszi a próféta palástját, amely most a vállatokon van, az ezt a sorsot, ezt a rendeltetést, ezt a szolgálatot kapja – egy ilyen világban, ahol ki-ki ökröt vesz, ki-ki feleséget vesz, ki-ki földet vesz, ki-ki élet-stratégiát alkot!  Ennek az ember-világnak kell hirdetnetek: jertek, mert immár minden készen van. És ez azonos az evangélium hirdetésével. Figyelmeztetés, ahogy maga Jézus mondja: legyetek készen, mert nem tudjátok, mikor jő el az óra, amikor a ház ura hazaérkezik! De egyúttal áldott figyelmeztetés, intés és buzdítás és szent invitálás: Istennél minden készen van. Pál apostol ugyanezt a szót mondja a Korinthusi levélben, mikor a gyülekezetet arra kéri, hogy készítsék el adományukat az éhezők számára. Így mondja: az Úr napjára, vigyétek el jól elkészített adományotokat meggondoltan, jó szívvel. Ne kapkodjatok ide-oda. Én is átéltem az apostol intésének lényegét. Egy hálaadó istentisztelet végén vonultunk ki, nyúltam az egyik zsebembe, nyúltam a másikba, nem volt nálam pénz. Szégyenszemre a kifelé sorjázó lelkészek egyikétől kellett perselypénzt kérnem, kölcsön! Ne így, mondja az apostol, hanem készítsétek el, ki-ki amint szívében eltökélte, jókedvvel. És amit az apostol az egyszeri adakozásról tanácsol, az csak halvány visszfénye annak, hogy Isten milyen eltökélten és milyen jókedvvel, nem kényszerből, hanem szíve szabadságában készített nekünk üdvösséget. Erről beszél Péter is, amikor azt mondja, hogy a régi próféták tudták, hogy nem maguknak, hanem nekünk szolgálnak. És mégis nyomozták az időket, az alkalmakat, hogy vajon mikor érkezik el ez az öröktől elkészített üdvösség. Mert átélték, Jézus Krisztusnak ihlető Lelke által, hogy Isten nem kényszerből szerez üdvösséget, hanem jókedvből. 

Továbbá azért is oktalan úgy tartani, hogy nem Péter írta volna ezt a levelet, mert olyan szót használ itt Péter, amit a saját maga sorsából tanult meg, ti., hogy mit jelent készen lenni. Amikor Jézus az utolsó vacsorán jelzi, hogy nagy próba vár a tanítványokra, mikor látni fogják a Mestert halálra menni, és megbotránkoznak benne, Péter azt mondja: Uram, én teveled készen vagyok mind tömlöcre, mind halálra menni. Ez csak pár órával azelőtt hangzik el, hogy aztán majd Péter, amikor rámutatnak a főpap udvarán, te is Jézussal voltál, te is közülük való vagy, te is az ő tanítványa vagy, azt mondja: nem ismerem őt! Nem ismeri az üdvösség szerzőjét? Letagadja az üdvösség szerzőjét? Jaj, ennél nincsen kárhozatosabb! De mit mondott Péter pár órával korábban? Uram, én készen vagyok! Mit jelent ez a szó? Eltökélt vagyok, én elrendeztem magamban mindent, megfontoltam mindent, számot vetettem a sorsommal, kész vagyok. Aztán egy cseléd leleplező szavára válaszolva kijelenti: nem is ismerem Őt. Igen, meg kellett tanulnia Péternek, hogy milyen mély az Úr szava, a kegyelmes szó. Mert mit mondott Jézus Péternek ott, nagycsütörtök éjszakáján? Simon, Simon a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én imádkoztam éretted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited! Mindig ezzel a jézusi imádsággal kell szolgálatba indulnunk, mert ezt az imádságot a mi Urunk Jézus Krisztusunk nemcsak Péterért mondta, hanem mindazokért, akiket elhívott, akiket Lelkével megérintett, akiknek a szívébe és a szájába adta a szent üzenetet: jertek, mert immár minden kész van! Könyörgött érettetek is, felszentelendő lelkipásztor testvéreim! Sok tűz gyúl e világ sötét éjszakájában. És sokszor kell nekünk mindenféle tüzek mellé odatelepedni, melegedni, és sokszor kerülünk izzasztó helyzetbe, ha ránk bizonyosodik, hogy mi a Jézus Krisztus tanítványai vagyunk, hogy ismerjük Őt. És akkor kiderül, hogy készen vagyunk-e?! Uram, mondta Péter, ha többi mind megtagad, én meg nem tagadlak téged, én kész vagyok tömlöcre, sőt halálra menni éretted. És elég egy leleplező szó, és oda a nagy eltökéltség, s már mondja is: nem ismerem Őt. Bizony, nincs más remény, nincs más alap, nincs más megsegítő tudat, csak az a kegyelem, hogy Jézus érettünk mondott imádságával indulhatunk a szolgálatba, mondani, hogy általa van kész minden. Péter összeomlása, majd felsegítése, az érette mondott és érettünk mondott üdvözítő imádság egészen pontosan mutatja, hogy semmit sem ér a hősiességünk, semmit sem ér az felkészültségünk, semmit sem ér a szakmai tudásunk, semmit sem ér a diplománk, a studírozás, a tapasztalat, semmi nem ér semmit, és te sem érsz semmit, csak a Jézus imádsága ér valamit - mindent. Minden, ami vagyok, amit elhatároztam, amit tudok, amit megtehetek, minden, aki én magam vagyok, csak a Jézus imádságában válhat értékké. De abban azzá válik.  Álljatok rá az Üdvözítőnek erre az imádságára, és vegyétek nektek szóló isteni igeként: én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited! Aki vagy, ami vagy, amit tudsz, amit elhatároztál, amire eltökélted magadat, csak a Jézus imádságában, az Ő szeretetében válik értékké, de abban azzá válik. 

Legvégül Péter jelzi, hogy tudja már, mi a különbség a között, amit Isten nekünk Lelke által kijelentett, és a között, amikor én magam gondolom, hogy készen állok. Ég és föld a különbség. De lám, éppen az égből angyalok is vágyakoznak betekinteni abba a nagy csodába, ami itt történik. Úgy, ahogy Jakab apostol mondja, amikor belenézünk a tükörbe, és megszemléljük magunkat benne. Alaposan. De még inkább úgy, mint húsvét hajnalán, amikor az apostolok betekintettek az üres sírba.  Az nem egy pillantás volt, valami futó mozdulata a szemnek, hanem körülnéztek, megszemlélték az üres sírt. Péter apostol azt mondja, az angyalok kívánják szemügyre venni, hogy mi történik itt. Van, aki úgy tartja, hogy Péter apostolnak ez a szava karácsonyi ige. Azért nyílott meg az ég karácsony éjszakáján, és azért jöttek az angyalok Istent dicsőíteni, mert már akkor vágyakoztak betekinteni a nagy isteni titokba. Az ige testet öltött, és látni akarták az angyalok is, hogyan viszi véghez Isten az üdvösséget. Én most csak néhány egyszerű mondatot fűzök ehhez. Isten nem angyalok számára alapította egyházát, hanem számunkra, bűnös, nyomorult, lázadó, veszendő emberek számára. Isten nem angyalokat hív el az anyaszentegyházába, hanem minket hívott el. Nem az angyaloknak kell megtérniük, és Jézus Krisztusba vetett hitre jutniuk, hanem nekünk. Tehát nekünk szól a prófétai szó, és az evangélium drága bizonyságtétele. Írjátok a szívetekbe: Isten nem angyalokat küld ki tanúságtételre, hanem minket, titeket, galileai halászokat, vámszedőket, egyszerű, szerény, keveset tudó, meg nem becsült embereket; ahogy Pál apostol mondja: nem a nemeseket, nem a valakiket, nem a hatalmasokat, nem a bölcseket, hanem a nemteleneket, a kicsinyeket, a senkiket, a bolondokat. Ezért eljönnek az angyalok megcsodálni az Isten csodálatos munkáját bennetek, és azokban, akik a ti bizonyságtételek révén befogadják a szabadító, megújító, átalakító evangéliumot. Isten nem angyaloknak szerzett üdvösséget, hanem nekünk, nyomorult, bűnösöknek. És nem angyalokat hív királyi üdvösségébe, nem angyaloknak hirdetteti, hogy jertek, immár minden készen van, hanem minket hív szerencsétlen, boldogtalan, önmegvalósítással küszködő lázadókat. De úgy hív, mint gyermekeit. Mint tulajdon népét. Mint olyanokat, akiknek azt hirdetteti: megkegyelmeztem nektek. Menjetek hát, hirdessétek, csodáljátok, és magasztaljátok Őt, mert immár minden készen van. Kész az üdvösség, s ennek vagyunk mindannyian boldog várományosai.

Ámen