Megmutatta az Úr!

Lectio: Jn 6, 60-69

Textus: Zakariás könyve 3. rész

„Azután megmutatta nekem Jósua főpapot, aki az Úr angyala előtt állt, meg a Sátánt, aki jobb keze felől állt, és vádolta őt.  Az Úr angyala pedig ezt mondta a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, Sátán! Dorgáljon meg téged az Úr, aki Jeruzsálemet kiválasztotta! Hát nem tűzből kiragadott üszkös fadarab ez? Jósua ugyanis piszkos ruhába öltözve állt az angyal előtt. Azután ezt mondta az angyal az előtte állóknak: Vegyétek le róla a piszkos ruhát! Neki pedig ezt mondta: Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged.  Majd így szólt: Tegyetek a fejére tiszta süveget! Akkor tiszta süveget tettek a fejére, és tiszta ruhába öltöztették, miközben az Úr angyala ott állt.  És így figyelmeztette az Úr angyala Jósuát:  Ezt mondja a Seregek Ura: Ha az én utamon jársz, és teljesíted, amit elrendeltem, akkor ítélkezhetsz házamban, és felügyelhetsz udvaraimra, sőt megengedem neked, hogy az itt állók között járj-kelj.  Hallgass ide, Jósua főpap, társaiddal együtt, akik előtted ülnek! Azt a csodát jelzik ezek a férfiak, hogy én elhozom szolgámat, a Sarjadékot!  Mert itt van egy kő, amelyet Jósua elé tettem: hét szem van egyetlen kövön, én magam véstem bele a mintákat – így szól a Seregek Ura. Egyetlen nap alatt fogom eltörölni ennek az országnak a bűneit is! Azon a napon – így szól a Seregek Ura – meghívja majd egyik ember a másikat a szőlőjébe és a fügefája alá.”

Kedves Testvérek! Egy prófétai szót hallottunk, pontosabban egy angyal szavát: tűzből kikapott üszög, füstölgő, megégett fadarab, de talán már inkább szén. Sokat idéztem ezt az angyali szót két esztendővel ezelőtt, amikor Budapesten a IX. kerületben leégett a Ráday kollégium. Magam is ott voltam azon az éjszakán, és kénytelen voltam végignézni, ahogy megég és elszenesedik ez az igen fontos és számunkra kedves épület, ahol a lelkészjelöltek éltek és tanultak. Tűzből kikapott üszög... Ez a szó áll itt Zakariás prófétánál, akinek a könyvét a mostani napokban kezdtük olvasni a Bibliaolvasó Kalauz szerint. A kép (tűzből kikapott üszög) azt jelzi, hogy éppen csak megmaradt valami, mégpedig olymódon, hogy megmentették, kikapták a megsemmisítő tűzből. Voltaképpen nem ér már semmit. De minthogy itt az angyal nevezi így Jósua főpapot, és ez azt jelenti, hogy Istennek mégis ér valamit, sőt, nagyon sokat.

Régi időkbe vezet el bennünket ez a kifejezés. Kétezerötszáz évvel ezelőtt, amikor a zsidók hazatérhettek a babiloni fogságból, hozzákezdtek a megsemmisült templom újraépítéséhez. Hosszú ideig tartott ez a nehéz, körülményes, fárasztó munka, közben sokan megrendültek, elfáradtak, ellankadtak, mások elunták, sőt mindenféle nehézségek is támadtak. Nagyon sokan erővel és csellel is akadályozták, hátráltatták az építkezést. Egy régi szép énekünk így mondja ezt: kívül harc, belül félelem. Ekkor Isten prófétákat küldött, látomásokat adott, és igékkel bátorított, hogy népe folytassa a megkezdett munkát.

Az egyik buzdító látomást olvastuk most.  Ez a főpapot, a templom építésének egyik vezetőjét állítja elénk, de nem úgy, mint egy mindenre kész, elhatározott, sokakat egybegyűjtő, lelkes és buzdító alakot, hanem úgy, mint vádlottat, aki mellett ott áll a Sátán, a vádló, és vádolja őt. És a főpap személyében az egész közösséget is, az egész gyülekezetet is vádak érik. Mit is akar ez a Jósua? És mit akarnak ezek a hazaszakadt zsidók? Ezek csak tolakodnak itt, ez valami klerikális reakció, ezek mindenféle alkukat kötöttek a hatalommal, aztán nyomulnak előre! Mi is jól ismerjük ezeket a kifejezéseket az elmúlt harminc évből. Most éppen, napjainkban egy régen megépített szép templom visszaadása kapcsán támasztanak viharokat, hallunk vádaskodásokat, és bizony, sokféle aggodalommal és félelemmel is vagyunk. Tűzből kikapott üszög, füstölgő széndarab vagyunk. És ez vágják a fejünkhöz: mit akartok ti? Ti semmit se értek! Semmik vagytok! Abban a nagy világkiteljesítésben, ami most zajlik itt körülöttünk, ti csak akadályozzátok a haladást, elrontjátok a jót! De jegyezzük meg újra: ezt, hogy tűzből kikapott üszög, nem a vádló mondja, hanem Isten angyala mondja! Így is fordíthatnám: tűzből kimentett, megmentett. Vagyis Isten mondja itt: megmentettem Őt!

Ez a régi történet jól mutatja, hogy a régi idők hasonlatai lehetnek a mi időnknek is. Utaltam is erre, hogy ez a történet is hasonlat. Igen, a régi dolgok, a két-háromezer évvel ezelőtti esetek és a mai dolgok sok mindenben hasonlíthatnak. Igen, a régi nehézségek és a mai nehézségek, a régi küzdelmek és a mai küzdelmek meglehetősen ismerősek. De többről van itt szó. A látomás, amit a próféta könyvéből fölolvastam, valójában előképet hordoz. Jézus Krisztus előképe, mert Ő az a tűzből kikapott üszög. Ő a tökéletes főpap, aki elszenvedte a halált, és Isten nem hagyta őt a halálban. Ő az, aki meghalt a kereszten, de Isten feltámasztotta Őt. Éppen ezért ez a régi prófétai szó úgy köt össze minket, maiakat a régiekkel, hogy minket is, őket is az örökkévaló felé fordít. Mert nem a régi, nem a mai, nem a holnapi dolgokról van itten szó, hanem az örökkévalóról.

Ezt segít minket megérteni a lekcióban fölolvasott történet, amit János evangélistától hallottunk. Mit hallottunk? Jézus kemény szavakat mondott lélekről, életről, követésről, igazságról, Istenről, és miután sokan nem bírták a vitatkozást, ami Jézus szavai nyomán kialakult, mondja János evangélista, elfordultak, elmentek a dolgukra, szétszéledtek, elszivárogtak a Jézus követői közül. Erős szó ez: visszavonultak. Valahogy úgy, mint egy csalódott sereg, akik nagy diadalra gyülekeztek egybe, és csak várták, lesték a győzelmet pillanatát, és ehelyett csak vitatkozás jött. Nem kaptak semmit, hát hazaballagtak. Talán rátekintettek Jézusra, és azt mondták: ez is csak tűzből kikapott üszög! János evangélista azzal folytatja a történetet, hogy amikor a Mester látta mindezt, látta a levert és csalódott dezertálókat, a legbelső tanítványi körhöz, a tizenkettőhöz fordult, és megkérdezte tőlük: Ti is el akartok menni? T is látjátok, ugye, a nagy szétszéledést, látjátok, ahogy az emberek legyintgetnek, látjátok, ahogy fogalmazzák az ítéletet: nem ér ez semmit, olyan, mint egy elhamvadt tábortűz után megmaradt parázsló kis fadarab, tűzből kikapott üszög, ugyan mire jó ez? És ekkor Péter, mintegy a tanítványok egész közössége nevében azt mondja: Uram, kihez mehetnénk? Örök élet beszéde van Tenálad. Amit Jézus mond, az nem a régi szó felelevenítése, de nem  is valami újféle mondás, és nem is a réginek és a mainak ilyen-olyan módon való összekötése, egybehasonlítása, hanem az örök élet beszéde. Lám, amit a prófétánál hallottunk, hogy az emberi ítélet azt mondja a régen templomot építő zsidókról, ez semmit sem ér, ez hiábavaló, és lám, ami az emberek ítélete szerint semmit sem ér és hiábavaló, afféle tűzből kikapott üszög, Isten abban rejti el az örökkévalót, azt a Jézus Krisztust, akiről egy másik próféta, Ézsaiás azt mondja, hogy a kortársai úgy ítélték meg, mint elvetettet, beteget, szánalomra méltót, akitől csak elfordulni lehet! Ezt a Jézus Krisztust küldte érettünk Isten, hogy minket is kimentsen a tűzből, elveszésből, halálból. Ő az, akit Isten a prófétán szaván keresztül megígért, Ő az, akinek Péter, a tanítvány azt mondja: örök élet beszéde van Tenálad. Kihez máshoz mehetnénk? Keressük mi is Krisztusnál az örök élet beszédét. Ámen.

Mennyei Atyánk a Krisztus Jézus által, hűségedre bízzuk magunkat. Vonj minket oltalmazó szárnyaid alá, vezess áldó kegyelmeddel, újíts meg mennyei erőiddel, ragyogtasd rajtunk Krisztus világosságát. Gyógyítsd a betegeket, erősítsd a gyógyítókat, tedd bölccsé a felelős vezetőket. Könyörgünk családtagjainkért, barátainkért, népünkért és a világ népeiért. Hárítsd el tőlünk a rosszat, hozz reményt, adj életet, Krisztusban örök életet. Ámen.