Meghódított akarat

Szeretett gyülekezet, kedves testvérek!

A múlt alkalommal elmondottam, hogy a ránk következő néhány őszi vasárnapon arról a mindannyiunkat foglalkoztató, meghatározó kérdésről beszélünk, amely kapcsán egy nyári istentisztelet után egyik kedves gyülekezeti tagunk, az igehirdetésben elhangzott megjegyzésemre hivatkozva ezt kérdezte: nos, akkor ezek szerint nincsen szabad akarat!? Mielőtt  a kérdésre Isten igéje alapján választ adnék, jó, ha megnézzük, egyáltalán mi az akarat. A múlt alkalommal Jézusnak és Péternek a Genezáreti tónál folytatott beszélgetése alapján az átadott akaratról szóltam, arról, hogy Péter, az akaratember – mert Péter akaratember volt – hogyan hallja Jézus a szájából az ő eljövendő életére nézve az igét: amikor ifjú voltál, fölövezted magad, oda mentél, ahová akartál, majd megöregszel, kinyújtod kezedet, egy más övez fel téged, és oda mész, ahova nem akarod. Ezzel Jézus jelentette, hogy Péter milyen halállal fogja Őt megdicsőíteni. És arról is szóltam, milyen csodálatos módon vezette Isten Pétert, mennyi mindent kellett Péternek megtanulnia, hányszor kellett saját akaratából zsákutcákba jutnia, vagy éppen vállalkozásában elsüllyednie (mint mikor vízen is akart járni), hogy aztán a saját akaratát át tudja adni Megváltója kezébe. Azt is elmondtam, hogy ez nem azt jelenti, hogy Péter akarata megszűnt volna. Tehát amikor keresztyénné leszünk, nem veszítjük el az akaratunkat, hanem átadjuk azt Isten dicsőítése szolgálatába. Ma a meghódított akaratról szeretnék szólni, és ezzel tovább is jutunk az akarat nagy kérdésében, és így közelebb jutunk ahhoz is, hogy van-e szabad akarat? És ha nincs, akkor milyen szabad akarat nincs. Ma a meghódított akaratról szólok.

 Mózes első könyvének végéről olvastam fel József életének a summáját (ahogy a Biblia-magyarázók nevezik ezt). Még egyszer felolvasom. Ezt mondja József a testvéreinek: ti gonoszt gondoltatok énellenem, de az Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy, mint ma, hogy sok nép életét megtartsa. József egész élete benne van ebben az egyetlen egy mondatban. József életét most nem kívánom hosszasan taglalni, hiszen ismerjük a Bibliából, különböző feldolgozásokból, és talán a legrészletesebben Thomas Mann nagyszerű regényéből, aki persze ki is hímezi József történetét, sok-sok lélektani, szociológiai vonatkozást is megemlítve. Most elég nekünk a bibliai történetet röviden összefoglalni. Egy kisgyermekkel indul a történet, a legkisebb gyermekkel, aki akkor még az utolsó a testvérek sorában, s látjuk azt is, nem mindig jó a legkisebb testvérnek lenni! Elkényeztetett gyermek ő, akit cifra ruhában járatnak a szülei, és akinek különös álmai vannak, ám legkisebbként bátran meg is osztja azokat testvéreivel és szüleivel. Azt álmodja mindegyre, hogy eljön majd az idő, amikor a szülők és a testvérek mind előtte fognak hajlongani, neki fognak szolgálni, őt helyezik a legmagasabbra. Különös csillagjelet lát álmában, mely előtt meghajol a nap és a hold, aztán búzakalászt lát, s az előtt is meghajol az összes többi búzakalász. Meg is fejti mindjárt József önmagára az álmot. De nem pusztán az álom értelme, hanem nyilván a magatartása, a kisgyerek kérkedése,  elkényeztetett állapota is arra viszi a testvéreket, hogy gonoszt gondoljanak ellene.

Meg akarják ölni. Majd aztán mégis az egyik testvér, Rúben közbenjárására nem ölik meg, hanem egy másik testvér, Juda ötletére eladják az arra járó rabszolga kereskedőknek, de a cifra köntösét maguknál tartják, egy bárány vérével meglocsolják, megkenik az arcukat, gyászos képet öltenek, és otthon előadják az öreg Jákobnak, hogy egy vadállat széttépte a legkisebb fiút. József közben Egyiptomba kerül, és mondhatni, amit végig kell szenvednie ebben az életszakaszban, annál talán az is jobb lett volna, ha megölik, mert a rabszolgák ember nélküli, vagy emberen kívüli életét kell élnie. Mégis, József felemelkedik, különleges képességeit felfedezik, Isten sok bajból, nyomorúságból megmenti, és Egyiptom országában a fáraó után ő lesz ez első ember. S mivel abban az időben az egész termékeny félholdon, Egyiptomtól Babilóniáig nagy szárazság, éhínség támad, az ország főembere nem is lehet más, mint gazdasági miniszter. József teljhatalmú ügyintéző , válságmenedzser lesz. Nem mondom végig a történetet, hogyan érkeznek a testvérek, hogy gabonát vásároljanak, hogyan titkolja el József előttük kilétét, majd hogyan leplezi le magát, hogyan történik a nagy megbékélés, hogyan jut tudomására az öreg édesapának, hogy még él a fiú, hogyan történik meg a szülő és az elhaltnak hitt gyermek találkozása. Most arról olvastunk, hogy Jákob halála és temetése után a testvérek kétségbe vannak esve, mert úgy gondolják, hogy eddig is csak édesapjuk tekintélye miatt nem tört rájuk József, de most aztán szabad utat enged a bosszúnak. És így beszélnek egymás között: hátha gyűlölni fog bennünket József, és visszaadja nekünk mindazt a gonoszt, amit mi rajta elkövettünk. És ekkor az elhalt Jákob szájába adják, mint végrendeletet, a megengesztelődő kérést. Ekkor mondja József: ne féljetek, avagy Isten gyanánt vagyok én? Ti gonoszt gondoltatok énellenem, de az Isten azt jóra gondolta fordítani.

A gondviselő kegyelem nagy titkát ünnepeljük ebben a szép történetben. De milyen a kegyeleme útja? Először is erről a szóról hadd szóljak néhány szót: gondol.  Most az akaratról beszélünk, az emberi akaratról, és arról, hogy az emberi akaratot hogyan másítja, formálja, tartóztatja, vagy éppen viszi előre Isten akarata. Ha szó szerint fordítanám az igét, így kéne fordítani: azt a gonoszt, amit ti énellenem akaratok, azt a gonoszt gondolta Isten jóra fordítani. Mert ez az igazi nagy titok. Mert azt, hogy az ember rosszat gondol, az Isten meg jót gondol, és azt, hogy az emberi gonoszság egy darabig eljut, aztán megszakad, nincs tovább, és belép – úgymond a színpadra – az isteni jó, ezt látni bármelyik drámában is óriási dolog. De József most nem ezt mondja, hanem azt, hogy azt a gonoszt, amit ti ellenem gondoltatok, azt az Isten jóra gondolta fordítani. Itt megfordításról van szó, megváltoztatásról, az emberi akaratoknak jóra tartó meghódításáról. Bár gondolatot mond a magyar fordítás, mi azért akaratról beszélünk. A görög Ószövetség-fordítás, a Septuaginta, mely Krisztus előtt másfél évszázaddal készült Alexandriában, a héber szót egyértelműen így fordítja: azt a rosszat, amit ti akartatok ellenem, Isten jóra akarta fordítani.

 Ezért vettem hát mára ezt az igét, mert itt a gondolat és az akarat egybeesését is látnunk kell. A múlt alkalommal idéztem Descartes-t, a nagy filozófust, aki azt mondja, hogy az akarat és a gondolat (egészen pontosan az akarás és a gondolás) voltaképpen ugyanaz, s ezért bátorkodtam Descartes híres mondatát, a cogito, ergo sum-ot átkölteni így: volo, ergo sum, akarok, tehát vagyok. Amíg akarok, addig vagyok, amíg tud az ember akarni, még akkor is, ha az akarata nem hatékony, még akkor is, hogyha az akarata nem terjed túl egy gondolaton, addig létezik az ember. S itt, ebben a történetben ezt most egyben látjuk. Feltételezem, hogy Descartes is olvasott Bibliát, nem a saját kútfejéből találta ki az akaratnak és a gondolásnak ezt a titokzatos egybeesését, hanem abból, amit mi magunk is hordozunk magunkban, amiről a múlt alkalommal szintén szóltam, hogy miképp érlelődik az emberben vágyból gondolat, s a gondolatból akarás. És továbbá, hogy idő telik az akarás és a tett között, a  megfontolási ideje, változtatásra van lehetőség az akarat és a cselekvés között. Mindig döntő, hogy az akaratom, az elszánásom, megfontolásom, a konkrét tervem elérkezik-e a cselekvésig, és abból a cselekvésből mi lesz? Ezért jó így fordítani, ahogy itt, a revideált Károliban áll: azt a rosszat, amit ti gondoltatok ellenem… De így is lehetne fordítani: amit ti megfontoltatok ellenem. Merthogy József testvérei ezt megfontolták. Nem hirtelen felindulásból követték el tettüket. Ezt ők megfontolták, végigtervezték, erre ők összeszövetkeztek (ahogy a Példabeszédek könyvében is olvassuk, a 24. részben: aki rosszat gondol cselekedni, az cselszövő). Cselt szőnek, megfonják a szálakat, s hozzá még egy történetet is kitalálnak. Egyszóval jó itt ez a fordítás: gondoltatok, de érezzük csak mögé azt is, hogy a gondolás és az akarás egybeesik. Ahogy az új fordítás mondja: így tervezték el, mert így akarták: vesszen el a dicsekedő, tűnjön el az útból ez az elkényeztetett kistestvér, hátha még meghatottságában az öreg pátriárka ráhagy mindent.

Hátha Józsefé lesz az áldás! Mégis azt gondolom, talán az volt a fő motívum, hogy azért gondoltak testvérükről rosszat, azért gondoltak ellenére rosszat, azért terveztek ellene rosszat, hogy többet ne kelljen Józseffel gondolni. Rosszat gondoltak ellene, hogy ne kelljen többet vele gondolni. Eltakarítják az útból, és ha ez bekövetkezik, többé nem tényező. József már nem számít, József személye, József sorsa, a József dolgai, a puszta jelenléte, egyáltalán az a tény, hogy létezik, nem játszik szerepet az akaratok nagy dinamikájában. Nem kell vele többet gondolni.

Tudom jól, mindannyiunk életében vannak kellemetlen emberek, vannak kellemetlen esetek, de inkább beszéljünk csak az emberekről. És jaj, sóhajtunk, de jó lenne, ha nem jutna eszünkbe a személyük! Soha, soha többet! Ők azok, akik minket megbántottak, minket kiforgattak, minket lenyomtak, fölgáncsoltak, vagy egyszerűen csak a jelenlétüket nem bírjuk, mert nyakunkba lihegnek, tapossák a sarkunkat, nem boldogulunk velük – de jó lenne soha többet nem gondolni velük! Nemcsak szándékosan, hanem szándéktalanul, soha semmi eszünkbe ne idézné őket. Ezért gondoltak József ellen rosszat, hogy ne kelljen vele soha többet gondolni. Ezért akartak ellene rosszat, hogy József többé semmiféle befolyással ne legyen az akaratukra.

És itt érkezünk el ennek a történetnek a második mélységéig. A régi Biblia-magyarázók előképet láttak József történetében,  a megváltás előképét. Hogy mondja József, hogy foglalja össze? Ti gonoszt gondoltatok énellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy, mint ma, hogy sok nép életét megtartsa. József életének tehát nem az a titka, és nem azért páratlan, mert Isten őt egy személyben csodálatos módon megmentette és megszabadította! Hadd hangsúlyozzam: önmagában ez is fantasztikus, regénybe való történet! Thomas Mann gyönyörűen meg is írta, hogy egy ember, akit kipécéztek és halálra, megsemmisülésre szántak, akit eltakarítottak, Isten titokzatos vezetése folytán mégis fölébe kerekedik a dolgoknak, s beteljesedik a gyermeki álom, a testvérek pedig, az elvesztő, rosszat akaró testvérek lesznek azok, akik hajlongva rimánkodnak neki: itt vagyunk, és mind a te rabszolgáid vagyunk! Igen ez így önmagában is csodálatos történet. De mit mond József? Nem azért vezette őt Isten így, nem azért szabadította Isten így, nem azért tette őt Isten főemberré, nagyhatalmú úrrá, hogy csak azért is bebizonyítsa a testvéreinek, hogy József nem füllentgetett és nem confabulált, hogy éjszaka álmodott volna valamit, csak mert fölébe akart kerekedni a többi testvérének (ez amúgy a legkisebb létének örök nyomorúsága, hogy a legkisebb szeretne előretörni). Nem, hanem, mert Istentől kapta azt az álmot. És azért történt ez így, hogy ez a történet-sorozat sok nép életének megtartását szolgálja. Isten azért tartotta meg Józsefet, hogy általa sok nép megtartasson, Isten azért tartotta meg Józsefet, hogy általa a testvérek is megtartassanak. Kik? – akik elenne gonoszt gondoltak! Kik? – akik ellene összeszövetkeztek! Kik? – akik a legrútabb és leggaládabb módon eladták az édes testvérüket rabszolgának! Isten ezt jóra gondolta fordítani a ti javatokra, üdvösségetekre. Mi pedig ebben szép prófétai előképet láthatunk. Azt mondja Ézsaiás próféta a szenvedő Krisztusról: "mi pedig nem gondoltunk Ővele."

Az Úr szenvedő szolgája, akit Ézsaiás próféta lát: megalázott, megvert, megköpdösött. Így mondja a próféta: ábrázata utálatos volt a szemünkben, nem is tekintettünk rá, mert nem volt kívánatos, és nem gondoltunk Vele. Ez a szenvedő szolga a mi Krisztusunk, akivel nem gondolt az ember, akire nézve így született meg az elveszítő ítélet: jobb, hogy Ő vesszen el, mintsem hogy az egész nép (jobb, hogy József vesszen el, jobb, hogy József takaríttatik el, mintsem, hogy az egész Jákob családjában égiháború dúljon és minden tönkremenjen!) De ezt mondja János evangélista a Jézusról hozott ítéletről, mikor a főpap ezt kimondja: (a főpap nem tudta) hogy próféciát mondott, mert abban az évben ő volt a főpap. És ez által a ahalálra ítélt Krisztus által tartatik meg mindenki, őáltala, akivel nem gondoltunk, akit azért veszejtett el az ember, hogy ne kelljen vele gondolnia.

Így futnak össze a szálak, s így látjuk be, hogy az akarat, az emberi akarat Isten megengedő kegyelméből sokra juthat. Sokra juthat a rosszban is, bizony, sokra juthat. Múlt vasárnap valaki odajött és azt mondta, hogy nagyon tetszett neki az igehirdetés az akaratról, de most már magyarázzam meg, honnan van a bűn. Majd fogok erről is többet szólni, most csak egy motívumát említem meg, azt, hogy az ember akarja a bűnt, ebből van a bűn. Pár napja egy nagyon okos, tudós emberrel beszélgettem, és csakhamar búslakodósba fordult a beszélgetésünk. Azon búslakodtunk, hogy mindig jót akar az ember, mindig tele van jó szándékokkal, mindig nagy igézeteket követ az ember, ám valahol elrontjuk, mert csak dagonyázik a világ megannyi bűnben, rettenetben, iszonyatban. Ekkor azt mondta nekem, mintha tudta volna, hogy én itt miről prédikálok – nem tudja – hát, Püspök Úr, azért van ez így, mert Isten szabad akarattal teremtette az embert. Erre mondtam neki: de ezzel a legrosszabb és legveszedelmesebb dolgot mondtad ki, nevezetesen, hogy az ember akarja a rosszat.

Tehát most mindjárt elsőül figyeljünk mi, akik olyan büszkék vagyunk a szabad akaratra, és annyira megüti fülünket, ha valaki azt mondja, hogy nincsen szabad akarat, és tiltakozunk, mert úgy érezzük, a szívünket tépik ki, ha elveszik tőlünk a szabad akaratot! Jegyezzük csak meg (ezt bizonyítja a történelem, ezt bizonyítja az egyes ember élete, ezt bizonyítja a politika, a gazdaság, a kultúra, a civilizációk élete!) – az ember akarja a rosszat. A rosszat, amit ti gondoltatok ellenem, a rosszat, amit ti akartatok ellenem, azt ti akartátok ellenem… visszhangzik József szava. Akartátok ellenem, de Isten jóra akarta fordítani. Miért?  Azért, hogy helyreálljon az embernek ez a megromlott akarata, s ez a  megromlott szabad akarat arra való legyen, amire Isten bennünket teremtett.  Isten saját képére, hasonlatosságára teremtett minket, és ha ez így van, akkor szabad akaratot is adott nekünk, mert Isten a véghetetlen szabadság. De az ember megromlott, és a megromlott ember megromolva akarja a rosszat. József történetnek csodálatos, fölemelő befejezése azt mutatja, hogy Isten viszont meg tudja hódítani az emberi akaratot, Isten meg tudja hódítani magának az akaró embert, hogy jót akarjon. Ezért kéri Pál apostol a Krisztus kegyelmét megismerő római gyülekezetet: kérlek atyámfiai titeket Isten irgalmasságára, változzatok meg, változzatok meg elmétek megújulása által, a gondolkodásotok megváltozása által, a megfontolás megváltoztatása által, és vizsgáljátok meg, hogy mi az Isten jó, kedves és tökéletes akarata! Majd így zárja az intelem végét: iszonyodjatok a rossztól, ragaszkodjatok a jóhoz.

Mindeddig, úgy tűnhetett, hogy az akaratot kizárólag vagy főleg a rációnak, a megfontolásnak, az észnek, a gondolásnak a világába utaltam. De tudjuk jól, hogy sok más impulzus, sok más hatás,  tényező is van az emberben. Említettem már az akarat munkáját a szívben, a lélekben, tehát nemcsak a szellemben találjuk azt meg. S az a szó, amit most az apostol mond, megnyit előttünk egy második dimenziót is. Ezt mondja: iszonyodjatok a rossztól és ragaszkodjatok a jóhoz. Megnyitja számunkra az akarásban azt a területet, amit én most így fogalmazok meg: meghódított akarat, az Isten által meghódított akarat, mert a mi akaratunknak meg kell hódolnia az isteni akaratnak. Ha tehát látjuk – és látjuk –, hogy a rosszat, amit az ember gondol, a gonoszt, amit az ember naponként szövöget, a fölfoghatatlan gonoszt, amit az ember görget maga előtt a maga életében, a közösségei életében, a gondolati világában, a lelki életében, azt az Isten tudja és akarja is jóra fordítani. Miben látjuk ezt? Kiemelkedő, elkerülhetetlen és cáfolhatatlan módon az Úr Jézus Krisztus halálában és föltámadásában, mert azt a gonoszt, amit az ember Krisztus ellen gondolt, azt Isten az ember üdvére és javára fordította. Mert azt a rosszat, amit az ember Krisztussal szemben ott és akkor elkövetett (és akik ott voltak és elkövették, azok az egész emberiséget reprezentálták, a legjavát annak, amit az ember tud!), azt  Isten az ember üdvére és javára fordította. József története előkép, talán csak egy sejtelem, egy érzés, egy gondolat, hogy Isten tud így járni, tud így utakat és akaratokat meghódoltatni. De Krisztus nem sejtelem, hanem napnál világosabb bizonyíték. Ő az Isten irgalma. Én is kérlek hát benneteket testvérek, Isten irgalmára, a Jézus Krisztusban adott jóért, a rosszból jóra fordított isteni kegyelemért, kérlek benneteket, iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz! Változzatok meg, újuljatok meg, fontoljátok meg, gondoljátok meg mi az Istennek kedves, jó és tökéletes akarata! A zsoltárok könyve a legelső zsoltárban, aztán sok-sok zsoltáron keresztül egészen végig, az utolsó, dicsőítő zsoltárig arról szól, hogy az a boldog ember, aki éjjel és nappal az Isten akaratán gondolkozik, aki éjjel és nappal munkálja magában, miképpen lehet a saját akaratunkat, a megromlott, elveszett, összetört, és csak rosszat kívánni tudó akaratunkat meghódoltatni Isten kedves, jó és tökéletes akaratának! Isten áldjon meg benneteket ebben a munkában, ragyogtassa föl számotokra jó, igaz és tökéletes akaratát, s vezessen benneteket is úgy, hogy tudjátok mondani, amit József mondott testvéreinek, ti pedig testvérnek, barátnak, főnöknek, szomszédnak, akárkinek, de leginkább talán önmagatoknak: ti gonoszt gondoltatok énellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy, mint ma, hogy sok nép életét megtartsa.
Ámen

Imádkozzunk! Kérünk Mennyei Atyánk az Úr Jézus Krisztus által, csendesíts meg bennünket, a szívünket, az elménket, a lelkünket, csendesítsd meg a sokféle, bennünk kavargó indulatban, késztetésben, megfontolásban, akaratban, hogy egészen világosan és tisztán lássuk a Te jó, kedves és tökéletes akaratodat, az üdvözítő akaratot. Engedd nekünk, Mennyei Atyánk, hogy ehhez az akarathoz igazítsuk életünket! Olyan módon is, hogy meghódolunk Neked, minden jó, minden tökéletes, minden igaz szerzőjének. Meghódolunk Neked, mert Te vagy az élet forrása, meghódolunk Neked, mert a legsötétebb emberi indulatot, a legelvetemültebb emberi akaratot, amire összeszövetkezhet az ember, Te kegyelmesen, jóra, áldásra, szabadításra, megtartásra tudod fordítani. S nemcsak annak életében, akivel ez megesik, hanem éppen azok életében is, akik mindezt tették. Atyánk, tudjuk, egyedül így remélhetünk, és kaphatunk Tőled bocsánatot és szabadítást minden bűnünkre és vétkünkre. Te a Krisztusért, aki meghalt és feltámadott, megirgalmazol nekünk. Te engeded, hogy mi szabad szívvel, hálás lélekkel, nem mint rabszolgák, hanem mint szabad gyermekek  kezeidbe,  akaratodba adjuk akaratunkat, hogy a jó történjen, hogy az irgalmasság kiáradjon, hogy a sötétségben világosság ragyogjon, hogy szereted igazsága betöltessen, hogy a rabok szabadok legyenek, a betegek gyógyuljanak, a süketek halljanak, a vakok lássanak, a sánták járhassanak, és a szegényeknek hirdettessék a Te országod, hogy a halandó és múlandó ember remélhesse, átlépi majd a feltámadáskor az örök életbe, csodálatos mennyei országodba. Így hódolunk Neked, így magasztalunk Téged, így kérjük Szentlelked áldó erőit, hogy Lelked hatalmában formáld, alakítsd, újítsd életünket, egész valónkat, hogy azt oda tudjuk szánni akaratod megcselekvésére, igazságod betöltésére. Krisztusért, a mi szabadító Urunkért kérünk, hallgass meg bennünket.
Ámen