Lelkemmel

 

„Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Lelkemmel! – azt mondja a Seregek ura!” (Zakariás 4,6)

 

Szeretett testvérek!

 

Évtizedekkel a régi Izrael megsemmisülése és szétszóratása után,

nemzedékekkel a szent templom lerombolása  és a fogság után,

immár az újrakezdés idején

kétségek és kétségbeesések,

renyheségek és gyávaságok hátráltatták az újraépítést.

 

Szinte minden leállt

és az emberek szívesebben tartottak szomorú emlékünnepeket,

mintsem hogy tervezték volna a jövőt!

Berendezkedtek a gyászba,

és csak ismételgették a szólásmondást:

 az atyák ették meg az egres és a fiak foga vásott bele (Ezék 18,2).

Siratták magukat, holott immár élhettek volna,

romokat koszorúztak, holott építhettek volna,

vádlón mutogattak egymásra és elődeikre,

ahelyett hogy egymásba kapaszkodhattak volna,

bontották a sort, holott előttük volt a kegyelmes jövendő!

 

Ekkor küldte el Isten Zakariás prófétát

tisztázó és bátorító szóval!

És nekünk is mind a kettőre szükségünk van,

mert csak az igazság tesz szabaddá,

és csak a szabad emberek lehetnek bátrak!

Nekünk, magyaroknak, nem kell tovább mondani a régi történetet!

100 esztendeje szórták szét ezt a népet!

És bizony sok fájdalom közepette kell megtanulnunk,

hogy miképpen tesz szabaddá az igazság,

és hogyan ébreszt reményt a kegyelem.

 

Igazság pedig ez:

nem erővel, sem nem hatalommal, hanem az Isten Lelke által!

Csak a Lékek által épül újra a régi templom,

a Lélek által támad új életre a nép,

a Lélek által áll majd helyre az ország.

Nehéz igazság ez,

mert egy határvonalon hangzik:

nem hatalommal, sem erővel

hanem...

 

Ez a „hanem” a határvonal.

Miként pünkösd előtt is ezt hallották Jézustól  a tanítványok, akik éppenséggel ezt kérdezték: Uram, nem most állítod helyre az országot?

Nem a ti dolgotok tudni az időket és alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyezett,

hanem....

hanem vesztek erőt miután eljő reátok a Lélek!

(ApCsel 1,7-8) 

 

Ez a „hanem” határvonal, isteni határvonal, de egyúttal irányjelző is.

S ebből megértjük, hogy

amit meg kell építenünk,

amiben egységre kell jutnunk,

amiben boldog szívű tanítványoknak kell lennünk,

az nem emberi erőkben van elrejtve.

Pedig nagy erők vannak itt,

megsokszorozott, és összefogásban megnövelt erők,

nagy akaratokból összefont erők!

Ezt is fejezi ki itt az első szó,

amit Jeromos egyházatya így fordít: exercitus

 – vagyis sereglet, sereg, hadsereg!

 

Ám ha úgy nem lehet,

akkor talán elég egyetlen egy, kiemelkedő alak hősi mozdulata,

egy roppant, robusztus erőfeszítés...

De úgy sem lehet,

mert „megtántorodnak a legkülönbek is”, mondja Ézsaiás próféta, de akik az Úrban bíznak, hanem, akik az Úrban bíznak, de csak akik, az Úrban, csak az Úrban bíznak, erejük  megújul! (Ézsiás, 40,30).

 

Ez az igazság nehéz – ahogy Jézus tanította Pétert a Gecsemámé kertben:

aki kardot ragad, kard által vész el... (Mt 26,52)

és ahogy mondotta Pilátusnak is:

az én országom nem e világból való (Jn 18,36). 

De ez a nehéz igazság – ha szabaddá tett –

bátorságot is ad, reményt nyit,

mert nem elveszi az alkotókedvünket,

és nem elfordít a jövendőtől, 

hanem megmutatja: milyen az, amikor a Lélek lebeg a vizek felett,

mint a teremtéskor (1Móz 1)

és megmutatja, hogy nincsen kárhoztató ítélet azok ellen,

akik Lélek szerint élnek (Rm 8)

Ezért így pontos mondani a prófétai szót:

nem erővel, sem hatalommal

hanemha az én lelkem által

vagyis : hanem csak az Isten Lelke által.

Vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátok

és tanúim lesztek!

 

A régi világban súlyos ítélet volt a tanúképesség elvesztése (az intestabilitas).

Akit erre ítéltek, az elvesztette a lehetőséget arra, hogy jó mondjon embertársa mellett, hogy mellé álljon és megmentse, az igazát tanúsítsa.

Megrendítő ítélet ez!

És ítélet lehet ma az egyházon, és ítélet rajtam,

ha nem lehetek a Krisztus tanúja!

Az erők és a hatalmak elvennék tőlem ezt a szép szabadságot és méltóságot,

elvennék az egyetlen, igaz reményt, az élet beszédét!

De ti vesztek erőt, mondja a Megváltó; lám, eljő reátok a Lélek, ésd tanúim lesztek! A Lélek adja vissza a tanúskodás jogát, szépségét, méltóságát és hatalmát!

 

Jövel hát, Szentlélek!! Jövel, jövel! Ámen