Krisztusé minden

Amikor keresztelő van itt a templomunkban, igen megszokott, egyszerű mozgások kezdődnek. Például, a gyülekezet énekelni kezdi a keresztelői éneket, a szülők és a keresztszülők pedig előre jönnek az úrasztalához a megkeresztelendő gyermekkel. S eközben csillog a szemünk boldog bizonysággal: ő lesz az! A gyermekre irányul minden tekintet: őt , fogjuk megkeresztelni, őt fogadjuk be az anyaszentegyházba, őt pecsételjük el a Szentlélek erejében, hogy Krisztus boldog gyermeke legyen! Minden figyelem őrá irányul, minden őrá mutat. De vajon valóban minden őrá irányul-e?

Amikor Krisztus a tanítványokhoz lép és azt mondja, mintegy Önmagára mutatva: nekem adatott minden hatalom mennyen és földön..., akkor – figyeljük a szavakat! – nem azt mondja, hogy: megszereztem minden hatalmat, vagy valahogy hozzám került, a kezembe esett minden hatalom, hanem azt mondja: nekem adatott! Ezt divinum passivum-nak nevezzük, tehát úgy is visszaadhatjuk: nekem adott az Atya minden hatalmat. Mégpedig öröktől.

És akárhol körül nézünk a világban, minden arról beszél, hogy Istené minden hatalom. Az övé! Mert ő teremtette a mindenséget, ő tartja fenn, ő igazgatja végére mehetetlen bölcsességgel, felfoghatatlan titkokkal. Minden, ami van a világon, ami él és mozog (Őbenne élünk mozgunk és vagyunk, mondja az apostol), minden Istenre utal – és Krisztusra: akinek minden hatalmot megadott az Atya. Csak mi emberek vagyunk úgy, hogy csodálkozunk és méltatlankodunk, hogy sötétség volna életünkben. Miért? Mert hátat fordítottunk a Napnak. Csak mi emberek szomjúhozzuk az igazságot, éhezzük a békességet. Miért? Mert ellöktük magunktól az igazságot, és békesség helyett mindegyre bajt és háborúságot keresünk magunknak. Nekünk meg kell tanulnunk azt, amit a csillagok az égen, hajnalban a felkelő Nap, és az egész univerzum magától tud, hogy Istené minden hatalom. Ezért mondja Jézus: menjetek el, tegyetek tanítványokká minden népet, megkeresztelvén őket, és tanítsátok meg őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek.

Amikor gyermek érkezik egy családba, megszületik, mindjárt ő kerül a középpontba. Az idősebb testvérek nagyon örülnek, körberajongják, és persze kissé féltékenyek is. Hiszen őrá irányul minden figyelem, ő az új sztár, ő van édesanyja karjában. Ő van a középpontban. Így van ez.  De az igazi az, amikor úgy nőhetnek fel a gyermekeink a családjukban és itt a gyülekezet közösségében, úgy hallják a tanítás, hogy az ő figyelmük is egyre inkább arra a Jézus Krisztusra irányul, akié minden hatalom mennyen és földön. Kívánjuk, hogy Isten áldja meg a szülőket ebben a szép tanításban, hogy e gyermek is megtanulhassa és tudja is ezt a mély, és mindenütt látható tapasztalható igazságot, hogy Jézus Krisztusé minden hatalom, minden áldás, minden boldogság, minden élet. Ámen