- Az egyik okot maga János evangélista jelzi. Azt mondja, hogy ez a beszélgetés akkor történt, amikor Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe tartották, és tél volt. Nem szükséges a bibliatudósok vitájába belemélyednünk, hogy melyik templom felszentelésének az emlékünnepe volt, és hogy éppen a 47. vagy a 600. évfordulót ünnepelték-e. Mindazáltal a Királyok Könyve és a Krónikák Könyve egyaránt megírja, hogy Salamon az első templom szenteléskor buzgó imádságot mondott. S ebből át megértjük, hogy János evangélista miért jegyzi meg itt az időpontot. Olyanok számára is fontos ez, akik soha nem voltak Jeruzsálemben; mert az időpont jelzése a templomszentelési imádsághoz és a lényeghez vezet. Salamon gyönyörű könyörgése azt mondja, hogy az emberek az imádság fognak jönni házába, és hallgattassék meg az imádságuk. Még az idegenek is fel fognak jönni, őket is hallgassa meg az Úr! Ezért mondja Jézus, amikor megtisztítja a templomot, hogy az én Atyám háza az imádság háza. Nem azt mondja, hogy a Salamon temploma, vagy a Heródes templom, vagy hogy ez az újra épített templom, hanem azt mondja: a meghallgatás helye. Az egyik szép zsoltár azt mondja Istenről: meghallgató. És ez ugyanolyan minőségű megnevezés, mintha azt mondanánk, hogy Isten Mindenható vagy Örökkévaló vagy Szent. Ha mondom, hogy Isten Mindenható, Örökkévaló, Szent, akkor azt is mondom, hogy a meghallgató. Isten a meghallgató. Legyen a gyülekezet életének a szíve a templom, a meghallgatás háza. Itt találkozunk Istennel, itt fohászkodunk fel Hozzá, ide hozzuk el a hálaadásunkat, a kéréseinket, a töredelmünket, a bűnvallásunkat, ide hozzuk a panaszunkat is, mert ide állunk egész valónkkal a Meghallgató elé, hogy teljesedjék Salamon régi imádsága: hallgasd meg őket! És legyen igaz a mi üdvözítő Jézusunk szava: az én Atyám háza az imádságnak háza.
- A másik ok, amiért ez az ige ezen a lelkész szentelési ünnepen igazán megsegít, abban van, hogy a templomban, nem egy irányú a kommunikáció. Nem úgy van az, hogy beszaladnak ide az emberek, mert arra van útjuk, gyorsan elmondják Istennek a magukét, és várják, hogy a Meghallgató meghallgatja őket. A templom, amely a pusztai vándorlás szent sátrát váltotta fel, a templom, ahol a szentek szentjében, a szövetség ládájában elhelyezve őrizték a szövetség alapokmányát, a Tízparancsolatot, a templom a kinyilatkoztatás helye is. Isten meghallgató, de Isten beszélő Isten is. Isten készségesen hajtja fülét kéréseinkre, imádságainkra, de szól is. A mi egész keresztyén hitünk egyik leglényegesebb vonatkozása, hogy mi nem egy néma Istenről beszélünk, nem egy nagy órásmester istenről beszélünk, aki megalkotta a világot, felhúzta, és ahogy Madách mondja: a világ évezredeket eljár, tengelyén, míg egy-egy húzással újítni kell, Isten pedig ölbe tett kézzel hallgatja az angyalok dicsőítő énekét, és nincs hozzánk semmi köze. Isten beszélő Isten. És sokféle módon szól hozzánk Isten. Az egek beszélik, és nyílván hirdetik Isten hatalmát, mondja a 19. zsoltár. A 8. zsoltár azt mondja, hogy Isten a csecsszopók szájával szerzett magának dicsőségét, – a kisgyermek gőgicsélése nagyobb dicsőség, mint bármilyen nagy, magasztos filozófia és okoskodás. És beszél Istenről a történelem. És szól Istenről a saját lelkiismereted, ez a cifra úr, aki, amikor a rosszba mégy, alszik, s miután elkövetted a rosszat, nem hagy aludni. De leginkább Isten igéje szól hozzánk, ez az ő kinyilatkoztatása, szent szava. És azért keres és választ magának minden református gyülekezet lelkipásztort, mert benne Isten szavának hirdetőjét keresi.
Hadd kössem hát, kedves lelkipásztor testvérem, a szívedre, neked is és hitvesednek is a szívére, hogy tudd, ezért hívtak meg, és ezért választottak meg benneteket. Lehet, hogy mondtak mást is a bogárdiak, itt nőttem fel, tudom, szoktak mást is mondani. Például: kellene nekünk egy pap, aki ért a közösség szervezéshez. Na igen, értsen a lelkész ahhoz is. Aztán: kellene nekünk egy lelkész, aki mindenen rajta tartja a szemét. Na igen, kell egy ilyen csősz-pap, aki mindent gondosan végigjár. Vagy: kellene nekünk egy lelkész, aki jól menedzseli a sárbogárdi reformátusok ügyeit, aki el tudja intézni a dolgokat az önkormányzatnál, s akit még a polgármester, sőt a miniszterelnök is megsüvegel. És még mennyi mindenre kellene lelkipásztor! Elgondolom, micsoda sereg lenne, csak itt, Dunamelléken, az a 400 református lelkész, ha értene ehhez-ahhoz, ha lenne képesítése erre-arra! Legyalogolnánk a világot egy perc alatt. De nem ezért vagy itt! Vagy ha tetszik: nem ezért vezetett ide Isten. Hanem azért, hogy a sárbogárdiak megértsék is: Isten nem csak meghallgató, hanem beszélő Isten is. Dolga van velünk. Akar tőlünk valamit. Vagy még pontosabb, ha azt mondom: akar velünk valamit. Ki akar hozni a nyomorúságunkból, át akar vezetni az elveszésből és a halálból az Ő szerelmes Fia országába. Meg akar bennünket szentelni. Azt akarja, hogy úgy éljünk, mint elhívott, dicsőségre kiválasztott gyermekei. Azt akarja, hogy azért éljünk, amiért teremtett bennünket, hogy az Ő örök dicsősége visszatükröződjék életünkön. És nincs más dolga a lelkipásztornak, mint szólni a beszélő Isten szavait.
-
Harmadsoron hadd hozzam fel a reformáció 500. évfordulóját. Egyedül a hit nyitja meg számunkra az Isten véghetetlenül gazdag világát, azt, amit az ember egyébként kétségbeesetten keres és tapogat. De hit nélkül kívül marad. Csak a hit nyitja meg az ajtót, - semmi más nem nyitja meg ezt az ajtót. A hit pedig az ige hallásából van. Csak pillantsatok végig emberiség az egész történetén. Nem nyitja meg az isteni világ ajtaját az sem, ha a Holdig raksz létrát. Nem nyitja meg az sem, ha birodalmat szervezel, és nem nyitja meg azt sem, ha durcás gyermekként duzzogsz, és azt mondod, nincs is Isten. Ő ettől nem fog megijedni. Istent nem lehet olyan trükkökkel meghatni, mint az egyszeri édesanyát, akit a gyerek azzal zsarol, hogy úgymond, nem is vagy édesanyám, ha ezt meg azt nem engeded meg nekem, mire ő mindent megenged neki. Mit mond itt Jézus? Mikor körülveszik, és azt mondják neki: mutass nekünk valamit, adj valami jelet, bizonyítékot arra, te vagy az Üdvözítő, akkor Jézus azt mondja nekik (kemény szavak!): ti nem hisztek! A vizet borrá tette Kánában, ötezer embert megvendégelt öt kenyérből, halottat támasztott, beteget gyógyított, és ők azt mondják: még valamit! Mert nem hisznek! De akik hallgatják őt, azok hiszek. Azt mondja Jézus: akik hallgatnak engem, azok az enyéim. És az igaz pásztor szavára hallgatnak a juhok, az idegen szavára pedig nem hallgatnak. De csak hit által. Isten beszéde másképp nem lesz az életemben hathatós, és nem nyílik meg nekem az Isten világa, csak hit által. Indíthatok ostromot, a beszélő Istennek csak lesz köze hozzám, ha hit által életté válik az Ő beszéde az életemben.
-
Jézus azt mondja: az én juhaim hallják szómat, én ismerem őket, követnek engem, és én örökéletet adok nekik, és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből. Nem véletlen talán, hogy a reformátusok nem papnak nevezték a papot, hanem lelkipásztornak. Persze, pap is, mert papként áll Isten elé, és közbenjár népéért, – ez a pap tiszte. De próféta is, Isten a csontjaiba rekesztette a Lélek tüzet, a tiszte szerint Isten üzenetét kell mondania. Nem azért beszél, hogy őt hallgassák. Nem azért beszél, hogy megmondja a tuttit, ebben a vitatkozó, tülekedő, okoskodó világban. A lelkipásztor a Főpásztor szavát mondja. A juhok nagy Pásztorának szavát, az Úr Jézus szavát mondja. Hadd hívjalak benneteket arra, hogy most ezen a beiktató ünnepségünkön is fohászkodjatok fel a lelkipásztorotokért, hogy ő ne akarjon soha semmi végezni közöttetek, mint amiért ti idehívtátok őt. Hadd legyen a Jézus szavának szólója! Mert, ha nem a Jézus szavát mondja a lelkipásztor, akkor elszéled a nyáj, akkor vége mindennek, akkor nincs gyülekezet. Imádkozzatok lelkészetekért, hogy kapja meg minden alkalommal a Szentlélek ereje által a Krisztusról szóló beszéd bátorságát, világosságát és tisztaságát.
Kedves Nagytiszteletű Úr! Beiktatáskor illik a lelkészt szép szavakkal köszönteni, bátorítani, és buzdítani. Innen a szószékről is hadd buzdítsalak: te se akarj mást! Csak ezt. Csak ezt az egyet - Jézus szavát hirdetni. Ezen áll és bukik minden. Tudom, lesz sok minden más. Aki csak fél évvel volt többet lelkipásztor, mint te, tudja, de már te is tudod, sok minden lesz, ami számít és fontos: presztízs, befolyás, megbecsülés. Annyi minden von, húz jobbra-balra. És tud az ember belegyönyörködni, ha ott látja magát dicsőség-tablókon, és nagy eseményeken. De ha nem a Jézus szavát hirdeted ebben a gyülekezetben és mindenütt egyebütt, akkor bizony csak biodísznek leszel a sárbogárdi élet színpadán. Amíg, persze, igényt tartanak rád. Szobafenyő, amit aztán félrehúznak, ha véget ért a műsor. Kell a megszentelő pap is a nagy eseményeken. Legyél az, nem kell kivonulnod a világból azzal, hogy semmihez semmi közöd. Éppen ellenkezőleg. Miről beszél Jézusunk? Akiket nekem adott az Atya, azokat senki nem ragadhatja ki az én Atyám kezéből. Előtte pedig azt mondja: ők az én juhaim, hallgatják az én szómat, követnek engem, és én örök életet adok nekik.
- Ez a lényeg. A Jézus beszéde: az az élet beszéde. A Jézus beszéde örökélet. Amikor hit által megnyílik számunkra az isteni világ, ott találjuk az örökéletet. És ezért jött Jézus. Nem azért jött, hogy igazítson egy kicsit a világon, vagy hogy letegyen egy szép bölcsességet. Azért jött, hogy életet adjon, éspedig örök életet! Amikor a lelkipásztor Jézus igéje köré gyűjti a gyülekezetet, amikor a lelkipásztor a beszélő Isten örökéletet adó beszédét hirdeti, akkor teljesíti a küldetését. Jézus boldog ígéretet is csatol szavaihoz, amikor azt mondja: akik hallgatnak rám, az én juhaim, azok nem vesznek el. És amit én adok nekik, mondja, az örök élet, az mindenkor megmarad velük. Az soha semmikor el nem vész. Kedves Nagytiszteletű Úr! Az Örökkévaló szolgálatában állsz. Annyi múlandó dolog van, ami egy évig, öt évig, tíz évig, száz évig, kétszáz évig fontos, nagyszerű, és szükségünk van rá, mégis... Nemrégiben az íróasztalom fiókjában egy borítékot találtam, mindenféle papír, cetli, feljegyzés benne. Nohát, mit keres itt ez a sok fecni? – elkezdtem egyenként nézni. S látom, ez már nem kell, az már nem kell. Nézek egy cédulát, rajta egy telefonszám, és eszembe jut, hogy egy hónappal ezelőtt valakit fel kellett hívnom, az illető azt mondta, élet és halál kérdése, tessék engem felhívni. Felhívtam, kiderült, hogy sem élet, sem halál kérdése nem volt ott. Eltettem a telefonszámát. És már nem emlékszem, hogy ki volt az. Csak egy szám maradt meg. Aztán odébb teszem. Nem ilyen az életünk? Tegnap még élet és halál kérdése valami, azonnak meg kell oldani, aztán holnapra kiderül, mulandó dolog körül forogtunk. Ilyen az életünk. De lelkészt azért választunk, és azért iktatunk szolgálatába, azért kérjük rá Isten áldását, azért buzdítjuk, mert ő az Örökkévalónak a szolgája. Imádkozzatok érette, és fogadjátok az ő szavát úgy, mint a beszélő Isten szavát, ha Jézusról beszél. És akkor lesz teljessé a mi életünk a templomban, a gyülekezeti közösségben, teljessé a meghallgató Isten előtt, ha mi is meghallgatjuk az élő és örök életet adni akaró Istennek szavát - ha hallgatunk reá. Áldja meg Isten a sárbogárdi gyülekezetet és most beiktatandó lelkipásztorát!
Ámen
