Ki az?

Vegyük komolyan az igét, adjuk meg a tiszteletet az evangélistáknak és a történetnek - a csodatörténetnek.  Ne kezdjük máris allegorizálással, mondván, hogy igen-igen, persze a vihar lecsendesítése, nyilván megtörtént, de a vihar mégiscsak metafora és minden hányattatásra alkalmazható - az életünk vad tengerére is (ahogy énekünk mondja, ezt akár Bultmann is költhette volna!), meg a lélek viharára is, meg a kultúrára is, ahogy Ron Dreher javasolja a Szent Benedek Opciója című  munkájában, melyben arról ír, hogy a keresztyénség kiszorul a maga által felépített kultúrából, és nyomban azt ajánlja, hogy építsünk erős bárkákat, melyeken átkelhetünk egy szebb jövő partjaira, át az éjszakai tengeren. Vegyük komolyan a történetet, épp annyira mint az evangélisták. Ugyanez áll a hajóra is, ahogya arra Paul Minear kiváló biblikus figyelmeztet. (Melyik hajó az egyház hajója: amelyik a viharban vergődik Jézussal a fedélzeten, vagy amelyik bőséggel fog halat, de Jézus a parton van?)

1. Először tehát szószerint: a tanítványok Jézus parancsára indulnak útnak - leginkább Márk hangsúlyozza ezt: menjünk át a túlsó partra, mondja a mester...és a tanítványok felvették őt a hajóra, amint volt. Bengel megjegyzi, ez az "amint volt" azt jelenti, hogy nem készülődtek sokáig, hanem engedtek a parancsnak és indultak máris.  Jézus a felelős az útért - ő indítványozta (ő parancsolta), ráadásul, ott a túlparton Légióval kell találkozni, a démonok ezreivel megszállt emberrel. 
   
   

2.  Aztán elaludt... a hajóban. Nincs itt még semmi vihar, ez az út inkább egyszerű munka, rutin...a tanítványok hajóznak, a mester alszik. Márk azt mondja: a hajó hátsó részében, vagyis a tatban heveredett le, és egy párnaszerűségen, feljaljon aludt  el (az egy ige csak két szóval fejezhető ki: lefeküdt aludni) - és olyan mélyen alszik, mint az öt balga szűz, mint a tanítványok a Gecsemáné kertjében, mint a gazda, aki jó magot vetett, aztán aludni tért, mint a Jairus lánya, aki meghalt...vagy csak elaludt? - olyan alvás ez, amiből ébreszteni kell az embert. Lukács elegánsabb szót használ: álomba esett, álomba süllyedt, de ez is erős szó: hipnózisról van szó, amikor öntudatlan az ember és nem rendelkezik magával.
   
   

3. Továbbá Máté és Márk előbb jelzik, hogy vihar támadt, és utána jegyzik meg, hogy Jézus (mindazáltal már) aludt. Lukács előbb azt mondja: Jézus elaludt, aztán szól a viharról. De ez ugyanez, hiszen Márk azt mondja: a fejaljon a tatban aludt - vagyis odakészült aludni, elaludt, aludt - és már ott is a vihar. 
   
   

4. A hajót elborították a hullámok, átcsaptak a hajó fölött, a hajó megmerült, megtelt vízzel! Ilyen a vihar: és ez a vihar - elveszéssel fenyeget! A hajóból hirtelen lélekvesztő lesz. S akkor felköltik Jézust a tanítványok: felébresztik, felserkentik - és kiabálnak vele: Máté szavaival: Uram, ments meg, elveszünk! Lukács szavaival: Mester, mester, elveszünk! És Márk szavaival: Mester, hát nem törődsz azzal, hogy elveszünk? Ezt vegyük most komolyan, ahogyan Márk feljegyzi itt -   mert, bizony, súlyos vád van a mozgosító kérdésben. Hát nem a mester mondta, hogy menjünk át a túlsó partra! Ez volt az ő feltétlen parancsa, még előkészületet sem tettünk - nem néztük szemhatárt, nem figyeltük az idők jeleit, hanem belevágtunk, elindultunk pedig késő este volt már. A mester pedig elaludt - és aztán itt a vihar. Itt a vihar, és az elveszés - a mester is itt van, de nincs is itt (Nemcsak reál-prezencia, hanem reál-absencia is van!) S mi úgy süllyedünk el, hogy ennél a végveszélynél is nagyobb erő tartja álomban a mestert: a fáradtsága!  Ez akkora fáradtság, hogy a vihar sem bírja felrázni belőle. Annyira eltörődött, hogy nem törődik senkivel és semmivel. Van ilyen fáradtság - fizikai is, de leginkább szellemi természetű. A hánykódás, a hajó megmerülése sem rázza föl álmából. Nekünk kell őt felébresztenünk. Nekünk kell felrázni - a kétségbeesetten belekiabálni az arcába: ments meg, elveszünk, mester, mester, elveszünk - , vagy ösztökélni: hát nem törődsz vele, hogy elveszünk! Ki törődik azzal, hogy elveszünk?! És itt nincs különbség az evangélisták szavai között! Egyként idézik a tanúkat, az átélőket: apollümetha - kiáltják -  prasens-ben! Benne vagyunk az elveszésben! Nem futurumban járunk, nem bekövetkező lehetőségről van szó, nem statisztikai esélyről, nem Karl Marx és az utód-média jósolgat itt nekünk, vagy valami jövőképbizottság, meg a saját rest lelkünk! Most, most - veszünk - el; most- pusztulunk- el; most - semmisülünk- meg; teljesen, egészen, most! És a Mester nem törődik vele!

   
   
   

5. Jézus felkel, ahogy költik - és lecsillapítja a vihart. Parancsol az elemeknek - megdorgálja a szelet - szószerint: rendre utasítja! - értékén kezelve bánik vele! Hallgass!! És nyugalom lett! Engedett neki a vihar: speciális ige: Márknál csak álmélkodásban halljuk még egyszer: ki ez, hogy a tisztátalan lelkek is engednek neki? (Mk 1,27), Lukácsnál pedig éppen a hitnél - ha csak mustármegnyi hitetek volna, még a hegyek is engedelmeskednének nektek - meghallanák, meghallgatnák, amit mondotok nekik! (Lk 17,6), Jézusnak tehát van mustármagnyi hite...

   
   
   

6.  De hát ki hát ez? - kérdezik - vajon ki ez?  Vihart oszlat - hogy félelmet űzzön... Elemeknek parancsol - hogy a víz mélyre ne rántsa a hajót... Csendet támaszt a tengeren - hogy el ne pusztuljanak a hajóban ülők... És ebben a nagy csendben kérdezi: Miért féltek ennyire? Hogyhogy nincs hitetek?  - Mondja Márk. (Miért féltek, kicsiny hitűek? - mondja Máté - Hol a ti hitetek? - mondja Lukács) Így is fordítható - s ezt szívesebben mondom: hogy-hogy még mindig nincs hitetek! Mégis: kérdezzük a régiekkel: azért korholja őket, mert hozzá fordulnak segítségért?   Nem inkább arról van szó, hogy éppen amikor segítségért folyamodunk, akkor derül ki, hogy hitetlenek vagyunk, vagy kicsinyhitűek (alig-hitűek), vagy hogy a hitet a parton hagytuk, mert most dolgozunk, - vagy éppen azért dolgozunk, fáradozunk, lapátoljuk a vizet, tervezünk biztonságosabb hajót - strong ark - mondja Ron Dreher - , azért tervezünk biztosabb utat, mert nincs hitünk?? Így lesz a hit általi megigazulásból önigazolás általi önhittség.

   
   
   

7. Kérdezed ki az? Jézus Krisztus az! Igaz Isten és Igaz ember! Igazán Isten és igazán ember! Alszik, mert igaz ember, mert fáradt, mert embervoltában osztozik embervoltunk teljes valóságával, mert éhes is volt, mert szomjúhozott is: a kereszten is; mert sírt, a kereszten is, mert rettegett a szíve mindhalálig, mert féltő szeretet emésztette! És aludt, - ez a hajó most itt a hit bölcsője, és ott alszik a Messiás. És parancsol az elemeknek: igaz Isten. Ő az Isten Fia, aki által minden lett, ami lett, aki ég és föld ura. Jézus Krisztus nem historiai képzet, nem pszichológiai wellnes-kategória, nem kulturális alakzat! Ő a teremtő!! És neki enged a szél is,  mert a mester, aki az imént alszik - most mestere és ura a mindenségnek. Milyen érdekes, mert igaz, és csak, ami igaz, az érdekes: amikor kikötnek a túlsó parton, Légió tudja a kérdésre a feleletet: ki ez? Jézus, a Magasságos Fia! (Mk 5,7) Kérdezed ki az? Jézus Krisztus az! Isten szent Fia, ég és a föld Ura - ő a mi diadalmunk! Jézus Krisztus az - igaz ember és igaz Isten - ő a theanthroposz - ő a megváltó, elveszésből szabadító! Egyedül ő: solus Krisztus - egyedül ő, csak ő, kizárólag ő - mindig és örökké ő. Ha ő velünk, kicsoda ellenünk!
   Ámen