Kéz érintése nélkül

„Amikor én, Dániel, ezt a látomást láttam, és kerestem az értelmét, egyszer csak elém állt valaki, aki egy férfihoz hasonlított. És emberi hangot hallottam az Úlaj felől, amely így kiáltott: Gábriel, magyarázd meg neki ezt a látványt! Ő odajött, ahol álltam, én pedig megrémültem jöttére, és arcra borultam. Akkor ezt mondta nekem: Értsd meg, emberfia, hogy a végső időről szól ez a látomás. Amikor hozzám szólt, ájultan estem a földre, de ő megérintett, és talpra állított. Majd ezt mondta: Én a tudtodra adom, hogy mi fog majd történni, amikor véget ér a harag; mert meg van szabva a vége! Az a kétszarvú kos, amelyet láttál, a médek és a perzsák királya. A szőrös bak a görögök királya; a két szeme között levő nagy szarv az első király. Hogy az letört, és a helyére négy nőtt, az azt jelenti, hogy népéből négy királyság lesz, de nem olyan erős, mint amaz volt. Az ő uralkodásuk végén, a bűnök tetőfokán előáll majd egy bősz tekintetű király, kétértelmű beszédek mestere. Hatalmas lesz az ereje, bár nem a maga erejéből. Szörnyű módon fog pusztítani, minden tette sikerül. Pusztítja az erőseket és a szentek népét. Okossága révén sikerül, amihez álnokul hozzáfog, ezért fölfuvalkodik szívében, és háborítatlanul pusztít el sokakat. De, amikor a fejedelmek fejedelme ellen támad, összetörik anélkül, hogy hozzányúlnának. Az estékről és reggelekről szóló látomás színigaz. Mégis tartsd titokban ezt a látomást, mert sok napra való!” Dániel próféta könyve 8,16-26

Most adventben Dániel próféta könyvét olvassuk, mely adventi könyv, minősítetten is. Bár a Zsidókhoz írt levél azt tanítja, hogy az atyák ideje, a prófétás idő teljességgel Jézus Krisztusra utal előre, ám a Dániel könyve még szorosabban adventi könyv. Itt, e látomása és a hozzá fűzött magyarázat végén mondja neki Gábriel angyal: pecsételd be ezeket a látomásokat, mert sok napra valók! A könyv további részeiből (9-12. rész) megértjük, hogy mi ez a „sok nap”, vagy másképpen „távoli jövő”. Dániel Ezékiel prófétának volt a kortársa, aki őt, Noéval és Jóbbal együtt szent embernek tartotta. Azt mondja róluk, hogy ők a legnagyobb veszedelemben is hűségesek maradtak, és megmenekültek; Noé az özönvízkor, Jób a próbatételben, Dániel a fogság idején (Ezékiel 14). A hagyomány szerint végig élte a 70 esztendeig tartó babiloni fogságot, tehát megérte jövendölései egy részének a beteljesedését, és megtapasztalta imádságainak a meghallgatását is.  De szólt a legnagyobb titokról is, világos egyértelműséggel (nem jelképesen, hanem konkrétan) megjövendölte a Messiás feltámadását.

A felolvasott szakaszban Gábriel angyal magyarázza el a látottak értelmét. A kos a méd-perzsa birodalom, a kecskebak Görögország. Görögország legyőzi Perzsiát. Aztán fölemelkedik Nagy Sándor birodalma, amely majd négy részre hull (a nagy szarv helyén négy kis szarv nő a kecskebak fején), és végül, a bűnök tetőfokán, fellép egy bősz tekintetű király, Antiokhosz Epifanész, a Szeleukida Birodalom nyolcadik uralkodója, akiről a történetírók rettenetes dolgokat jegyeztek fel.  Mondhatnánk, Machiavelli őt vette mintául, amikor A fejedelem című művében leírta, hogy miféle furfangokkal kell egy uralkodónak megszerezni és megtartani a hatalmat.  Azt is mondja róla itt a magyarázó az angyal, hogy okos lesz (a maga észjárása szerint cselekszik), álnok terveit szerencsésen véghez viszi, a régi fordítás így mondja: szerencsés lesz az álnokság a kezében. Aztán felfuvalkodik és föllázad a fejedelmek fejedelme ellen. Még a sikerei csúcsán érmét veretett, melyen a saját képét alá az van írva: A győzedelmes Antiokhosz, Epifanész Theosz, vagyis a megjelent Isten. Ő az Isten. Kortársai betűváltoztatással így csúfolták: Epimanész, őrült.  A birodalma erőszakkal, propagandával, az oktatás átszervezésével akarta minden alattvalóra rákényszeríteni eszméit. Ez azonban ellenállásba ütközött a zsidók körében.  Afféle maradi, fundamentalista népségnek tűntek. A tanácsadói azt javasolták Antiokhosznak, hogy semmisítse meg a zsidó vallási élet központját, a jeruzsálemi templomot, akkor majd megtörnek a zsidók. Ezt ő katonasággal elfoglalta, s hogy megalázza a zsidókat, disznót áldozott a jeruzsálemi templom oltárán. Ez robbantotta ki a makkabeus háborúkat. Amikor hírét vette az ellenállásnak, nagy hadsereggel indult bosszút állni, de útközben megőrült és napok alatt meghalt.  A látomás így magyarázza: kéz nélkül megrontatott.

Ki a fejedelmek fejedelme? Jób könyvében olvassuk a Mindenható Istenről: „vajon, aki gyűlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é? Aki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a főembereknek: Te gonosztevő! Aki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az ő kezének munkája. Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas is eltűnik kéz nélkül!” (Jób 34,17-20) Lám, Jób könyvében is olvassuk ezt a kifejezést. Már Dániel könyvében is olvastuk, a második részben. Ott Dániel a világbirodalmakról szól, amelyeket egy szoborba egybegyúrva lát, ennek a feje aranyból van, a törzse ezüstből, a lábai acélból, a talapzata pedig agyagból. És azt látja Dániel, hogy kéz érintése nélkül egy kő esett rá erre a Birodalom-szoborra, és az leomlott (2,34). 

Emberi kéz érintése nélkül. Mit jelent ez a kifejezés?  Azt jelenti, hogy Isten beleszól a történelembe. „Kéz érintése nélkül”, vagy ahogy a második részben olvassuk, „emberi kéz érintése nélkül”, vagy ahogy Jób könyvében olvassuk újra: „kéz érintése nélkül” - azt is jelenti azonban, hogy nekem, földi halandónak nincsen semmiféle eszközöm arra, hogy az önhitt, önistenítő, igaz hitet elnyomó, zsarnokoskodó hatalmat ledöntsem. Lám, álnokságában folyamatosan szerencsés! Mondhatni, hogy ez a megjegyzés afféle történelmi pesszimizmus, lám, az álnok, istenkedő birodalom folyton szerencsés. Hogy van ez? Hányszor elsóhajtjuk magunkat, hogy milyen jó lenne, ha végre már lemenne az emberiség nyakáról ez a sok kártékony birodalom! Mégis, hogy van az, hogy ezek újra meg újra csak jönnek, egyik szívja a másik vérét, illetve a mi vérünket szívják, és mindig minden sikerül nekik. Sosem szenvednek kudarcot, csak alakot váltanak – agyag, acél, ezüst, arany, mind ugyanannak a része. Erre összeszorul a szívünk. Mi jön hát? Milyen lesz ez az Antiokhosz új birodalma? Mi lesz a mindent átható világeszme? Milyen lesz az a „boldog jövő”, amit hirdetnek, és ha nem akarod bevenni, akkor kizárod magadat a társadalomból? Mert, ha nem hajolsz meg előtte, akkor fundamentalistának titulálnak, vagy ahogy ma mondják, homofób leszel, vagyis megbélyegeznek, mert, úgymond, győlölöd embertársaidat? Csak mert ragaszkodsz a régi rendhez?! A Mózeséhez? Pál apostoléhoz? Jézuséhoz? Hát azok régi, idétlen alakok?! -  legyintenek rájuk. Kit érdekelnek ma!? Nosza, előre! És lám, keresztények is vannak, akik beállnak a sorba, és a szeretet nevében hódolnak annak, ami fenekestől fölforgatja a világot. S hol van itt emberi erő, ami föltartóztatná ezt? Ki fogja ezt az istentelenséget és embertelenséget ledönteni?  De, ahol belátjuk, hogy „erőnk magában mit sem ér” (Luther), ott mondja Dánielnek az angyal: kéz nélkül! Aki a fejedelmek fejedelmére támad, az kéz nélkül ledöntetik.

Fordítsuk meg!  Ez a kéz nélkül Isten keze. Nem emberi kéz, nem emberi erő, nem emberi összeszövetkezés műve, hogy leomlik az istenellenség birodalma. Ez Isten kezének műve. Ezt mondja Ézsaiás próféta, mikor a fogság végét hirdeti: „Így szól Urad, az Úr, és Istened, aki népéért bosszút áll: Íme, kiveszem kezedből a tántorgás poharát, haragom öblös kelyhét, nem iszod többé azt meg!” (Ézsiás 51,22) Mi is a bánatnak, a keserűségnek, a nyomorúságnak a keserű poharát isszuk, de azt mondja az Úr: kiveszem a kezedből. Majd adok egy másik poharat a kezedbe: az úrvacsora kelyhe lesz. Isten beavatkozik, titokzatos keze megjelenik. Dániel is látta ezt, amikor Baltazár király udvarában nagy lakoma volt, és a király ezer ember előtt ivott. És ekkor megjelent egy ujj és írt a falra: mene, mene, tekel ufarszin.  Megmérettél és könnyűnek találtattál! Ez az Isten keze!
Isten kezéről beszél Ezékiel próféta is, amikor elmentek hozzá Júda vénei, akik föl akartak lázadni a babiloni birodalom ellen és Isten szavát akarták tudni. Azt mondja a próféta: Júda vénei ültek előttem, és rám esett az Úrnak keze, Isten szavát kellett mondanom, Isten szava pedig az volt, hogy még nem emeli fel kezét, még nem járt le a fogság ideje. (Ezékiel 20) Dániel viszont ezt mondja másutt: „íme, a mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani a tüzes kemencéből és a te kezedből és ó király!” (3,17) Isten beleavatkozik a történelembe, beleavatkozik az emberi eltervezésekbe, beleavatkozik a szent emberek töprengésébe, Isten beleavatkozik Dániel személyes életébe és kiveszi az ellenséges hatalom kezéből. Ezért mondja Péter apostol: „alázzátok meg magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. „(1Péter 5,6)

És még nagyobb titok, hogy mindez maradéktalanul Krisztusban megy végbe. Hadd olvassam még egyszer az igét a királyról, aki föllázadt a fejedelmek fejedelme ellen, de kéz nélkül bevégezte és összeromlott a birodalma. Ezt mondja róla a magyarázó angyal: nagy ereje lesz, nem a maga ereje által, jó szerencsével halad és cselekszik, elpusztítja az erőseket és a szenteket is. Szerencsés lesz az álnokság a kezében, felfuvalkodik a szívében, hirtelen elveszt sokakat, de kéz nélkül rontatik meg.

Ellenben Ézsaiás prófétánál ezt olvassuk a békesség fejedelméről: „És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában.  És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz.” (Ézs 53,9-10) Álnokság nem volt az ő szájában! A békesség fejedelme nem lapozgatja Machiavelli könyvét. A békesség fejedelme nem idézgeti Antiokhosz Epifanész dicső vagy dicstelen tetteit, hogyan kell álnokul szólni és cselekedni. Így folytatja Ézsaiás: „az Úr akarta őt megrontani betegség által, hogyha ön lelkét áldozatul adja...” Nem másokat áldoz fel önmagáért, a maga uralmáért, hanem önmagát adja áldozatul érettünk! „És az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz.” A te akaratod ember, király, fejedelem, hatalmasság, Isten ellen összeesküvő, csak addig lesz szerencsés, amíg kéz nélkül el nem takaríttatsz az útból! Ellenben az által, akit az Isten ellen lázadó ember félretett, keresztfára veszített, Krisztus által Isten elvégzi a szabadítást, Krisztus által lesz Isten akarata, végzése jó szerencsés lesz!

Kezek. A kéz erőt jelent, a tehetséget, a véghezvitelt. Véres kezekkel van tele a világtörténelem. Csalók kezekkel van tele a társadalom. De van egy másik kéz, egy áldó kéz, egy megfeszített kéz! És abban a kézben van Isten letéve akarata, abban a kézben lesz jó szerencsés az isteni üdv-akarat. Mondjuk hát a látomással együtt mi is: pecsételd be ezt a látomást, mert sok napra való. Pecsételjétek be, testvérek, ti is a szívetekbe, mert sok napra való! Hozzatok döntést, melyik kézre bízzátok rá magatokat. Adjon Isten Szent Lelke erőt a jó döntéshez. Ámen.