Kelj fel és járj!

Bethesda, csak kimondjuk a szót, és már tudjuk a történetet; vagy ha a Bethesda szóról nem tudjuk azonnal azonosítani az itt leírtakat, akkor azt mondjuk, hogy 38 éve beteg ember, és tudjuk a történetet. Vagy ha azt mondjuk, hogy amikor angyal érinti meg a tó vizét, az felkavarodik, és aki abba először belép, az meggyógyul, máris bólintunk: jól ismerjük a történetet. Mondhatni, kora gyerekségünktől ismerjük. De azóta egészen biztosan, amikor először hallottuk. Különös, titokzatos, sokra mutató ez a történet. Még egy lelkipásztor beiktatásán is lehet róla beszélni, és meg lehet kockáztatni, hogy talán a soroksári gyülekezet a Bethesda tava, de itt is csak akkor gyógyul meg valaki, ha angyal száll reá, és felzavarodik a víz; tehát Soroksáron is meg kell zavarodni a dolgoknak. Aztán aki először ideér, és belép, az meggyógyul. És mondhatnám bátran, ha beharangoznak, gyorsan, elsőként tessék az ajtóhoz állni, mert aki először lép be, az meggyógyul. És még sok mindenről lehetne beszélni e történet kapcsán. Például, Jézus gyógyító hatalmáról, és arról is, hogy Ő egy szavával gyógyít. De engedje meg a gyülekezet és a lelkipásztor is, akit most Isten segedelmével beiktatunk a szent szolgálatba, hogy megpróbáljam arra irányítani a figyelmet, amire János evangélista erősen irányít, amiért igen részletesen mondja el az egész h történetet.

Az első, amire fel kell figyelnünk, hogy nem olyan magától értetődő az, hogy angyal száll a tó vizére. Ritka dolog ekként gyógyulni. Mondhatjuk, az igéhez kapcsolódva, hogy várta várt, mégis hirtelen esemény. És az is különös, hogy csak az gyógyul meg, aki először ér oda. A többi nem. Ekként panaszolja ez az ember is, aki 38 éve mindenféle betegségben szenved, hogy nincsen embere, akivel együtt kivárná ezt a rendkívüli pillanatot és megragadná őt, és vinné, hogy elsőként érjen a vízbe. Mikor száll rá az angyal a tóra? Ennyit mond János evangélista: amikor. Szuverén. Nincs megszabott órája, nincs előre kiírt ideje ennek. S majd a gyógyulást követő vita mutatja meg ezt, amikor rátámadnak a meggyógyult emberre: nem szabad neked szombatnapon a saroglyádat hordanod! De hát, ha szombaton gyógyult meg, mert szombaton szállt az angyal a vízre?! Igen, az Úr napján is leszáll az angyal, holott akkor, a törvény szerint, senki semmilyen munkát nem végez. Az angyal végez. Amikor Jézus ott van a tónál, éppen szombat napon, akkor is lehetne az angyalnak alászállnia. 

Mit is jelent a ezeknek a szokatlan dolgoknak ez az összesűrűsödése?  Leginkább a szombat igazi értelmét mutatja meg. Az Úr napja a világ teremtésre emlékeztet bennünket. És arra is, hogy majd lesz egy új szombat, és az éppen az a nap, amikor Isten a dolgok helyreállításával kezd mindent. Ekként ez az ember, aki most Jézus szavából megkapja a gyógyító kegyelmet Isten rendjéből átkerül Istennek egy másik időrendjébe. Felveheti-e a nyoszolyát, nem sérti-e meg az évszázadok óta hűségesen őrzött törvényt? Ne bántsuk mindjárt a jeruzsálemieket, könnyű volna ma ítélkezni a rend egykori őrei fölött. Ráadásul, János evangélista egyértelművé teszi, hogy ez az egész történet voltaképpen reánk vonatkozik. 

Másodjára tehát arról kell szólni, ami itt ránk vontakozik. Fel kell tennünk a kérdést, miképpen lehetséges az embernek átkerülnie a mostani teremtés világából az új teremtés világába? Kimondhatjuk-e bátran, a  Zsidókhoz írt levél szép szavát: van az Isten népének szombatja?!  Az ugyanis az új teremtés valósága, az eljövendő Krisztus dicsősége, a mindent betöltő isteni dicsőség kiáradása, és felfénylése az egész világon. Hogyan lehetséges ez? A 11. vers indítja el a választ, és mélyen hiszem, hogy lelkipásztornak itt, a soroksári gyülekezetben, ezen a szószéken állva, vagy az Úr asztalánál a szereztetési igéket olvasva és keresztelve, a szent jegyeket kiosztva, éppen itt kell elkezdenie mindig. És megfordítva is, a gyülekezetnek is itt kell elkezdenie a maga igazi történetét. Jézus azt mondja a betegnek: kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj! Ő pedig felkelt, felvette a nyoszolyáját és járt. Majd a firtató kérdésre ezt mondta: aki meggyógyított engem, az mondta nekem: kelj fel és járj!   Nem ismerte Jézus, de bizonyságot tett róla!  Aztán amikor újra találkoznak, Jézus feltárja magát. De a vitatkozóknak is feltárja magát: mindez ideig én és az Atya munkálkodunk..., én és az Atya egy vagyunk, aki engem látott, az Atyát látta, aki engem hallgat, az Atyát hallgatja; azt cselekszem, amely az én mennyei Atyám akarata. Ki az hát, aki ott azt a szombatot igazából véve megtörte? És ki volt az, aki a szombatot felnyitotta, hogy a felnyitott szombatból át lehessen lépni az örök szombatba, hogy a szövetség rendében előírt ünnepből át lehessen lépni Isten örök ünnepébe? 

A mi emberünk, aki a Jézus szavára meggyógyult, kétség nélkül engedelmeskedett., Olyan isteni hatalom érkezik a Jézus szavával, hogy nincs mód mérlegelni, vitatkozni, aggodalmas ellenvetéseket tenni. Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat és járj - mondja Jézus. Ő pedig felkelt, felvette a nyoszolyát, és járt. Engedelmeskedett? Igen, mert meggyógyult. Meggyógyult? Hiszen engedelmeskedett, mert megtehette. Jézus szavában mindig minden együtt van. A református lelkipásztor azért vehet a vállára palástot, azért hívják meg a szent szolgálatra, hogy a szaván keresztül a Jézus szava érkezzen hozzánk. A mi református egyházunkban az a hierarchia, hogy a lelkipásztor kiáll az élre, ahonnan már emberileg szólva nincsen tovább. És Jézusra mutat. Az ő szava már a Jézus szavát hirdeti. Bizonyságtétele az üdvözítő felé vezet.  Ha kérdezik: ki az, aki a mi szombatunkból benyit az örök szombatba, és mutatja meg nekünk, hogy az ember arcán felfénylő Isten dicsőség éppenséggel a visszatükröződése az örök isteninek? – tudjon erre jó feleletet adni. Nevezhetjük ezt bizonyságtételnek, nevezhetjük ezt prédikálásnak, igehirdetésnek, bizonyságnak. A gyülekezet azért hívott meg lelkipásztorául, hogy ez tedd. 

És hadd fordítsam meg mindezt. Szeretett gyülekezet, egy lelkipásztortól sok mindent várunk. Ha belenézünk a Hercegszőlősi Kánonokba, Egyházkerületünk első törvényes rendjébe, az mondja a lelkipásztor kötelességeiről: tanítson, pásztorolja a népet, látogassa őket, egy óránál többet ne prédikáljon. De mondom a mi elvárásokat. A lelkész legyen kitűnő adminisztrátor, mindig legyen mgtalálható. Legyen jó rend embere. Legyen jó menedzser. Legyen kitűnő beszélgető-társ. Találja meg minden lélekhez a kulcsot. Legyen lelki sebész, aki minden órán bemosakodva várja a lelki életben katasztrófát szenvedett embertársait. És legyen világhíres. Legyen tudós, hadd legyünk rá büszkék. Legyen hegyeket mozgató hős, aki mindig eléri, ami kell.  És takarítson, vágjon virágot, díszítse fel az úrasztalát. Szeretett Gyülekezet! A református lelkipásztor azért hívattatik el, hogy a gyógyultnak el tudja mondani: Jézus az, aki azt mondta neked: vedd fel a te nyoszolyádat és járj! Jézus az, aki a régi szombatból benyitott az új és örök szombatba!  Jézus szavában gyógyító hatalom van!   És Jézus árasztja ránk Isten szabadító s megmentő dicsőségét. És Ő visz át bennünket a mulandóból az örökkévalóba. Ezt kell mondania a lelkipásztornak, ez a szolgálata. Ha ezt nem teszi, mindegy, mit csinál. Ha ezt teszi, a többin is áldás lesz. Hadd biztassam hát a gyülekezetet, hordozzák így a lelkipásztort, hogy Isten Szentlelke késztesse, kényszerítse, buzdítsa és bátorítsa erre a szent szolgálatra.  És az itt lévő vendégekhez, elsősorban lelkipásztor testvéreimhez is hadd szóljak. Lelkipásztori közösségben gyakran szóba kerül egy-egy gyülekezet esete, története, sorsa, helyzete. És ez jól van, ez helyes. de hadd biztassam most a lelkipásztor társakat, hordozzátok imádságban a soroksári gyülekezetet és lelkipásztorát, hogy itt mindig, mindenki hallhassa, láthassa, tudhassa: Jézus Krisztus az, és senki más, aki azt mondta ott ennek az embernek: kelj fel, vedd a te nyoszolyádat és járj! Jézus Krisztus az új teremtés zsengéje. 

S végül, szóljunk a betegség éveiről is. Szinte elfogadhatatlan hallani itt az évek számát. Hogy volt ott ez az ember, aki 38 esztendőt töltött betegségben? Hiszen akkoriban 30-35 év volt az átlagéletkor. Ez az ember már túlélte az akkor megszokott átlagos emberi életidőt. És 38 évig nem volt senki, ki segítette volna? Vagy 38 éve nem szállt az angyal a tó vizére? Testvérek, nemhogy 38 évig, 38 hónapig, 38 napig, 38 óráig, de ha csak 38 percig, ha történik ez velünk, mi táblával kimegyünk az egészségügyi minisztérium elé, és tüntetünk, és forradalmat hirdetünk. Hogy történhet ilyen? Ez a 38 esztendő jelképes is. Ez egy egész világkorszak. Ez a mi létidőnk, amit a Paradicsomi Kerten kívül töltünk. Ez az ember ideje Isten nélkül. De közben a tó vizére olykor angyal száll, Isten gondviselésével fenntartja a világot, és vannak csodák és jelek, - de mégis a 38 év: ez az egész élet, ez az egész világ. A keresztyénség csodája az, hogy amikor valaki a Krisztus szavát meghallja, feláll, felveszi a nyoszolyáját, és elindul, mert a Krisztus parancsolta. Az parancsolta nekem, hogy vedd a te nyoszolyád, aki azt mondja: kelj fel és járj! Amikor elkezdődik bennünk az új élet, egy másik időszámítás kezdődik, és ez a vége, amit most még szeretnék kihangsúlyozni.  A régi rend szerint – s ez így van a teremtés történetében, így van a Tízparancsolatban, így volt régi nép életében is –, a szombat befejezés volt. Hat napon át munkálkodjál, végezd minden dolgodat, a hetedik az Úrnak, a te Istenednek szombatja. Mert hat napon át teremtette Isten az eget és a földet, s mindent, ami azokban van, és a hetedik nap megnyugovék, és megáldotta és megszentelte.  Ez a vége. Ahogyan jövünk haza a munkából, betoppanunk: vége, végre! Vége a munkának. Jézusban, Krisztusban, Isten üdvözítő szeretetében azonban ez a másik szombat, ahova most átlép ez a gyógyult ember, ez a kezdet. Ezzel kezdődik minden. Kelj fel, és járj. Azzal kezdőik minden, hogy megnyílik az Isten világa. Azzal kezdődik minden, hogy a rendkívüli és kiszámíthatatlan esemény – hadd mondjam így: az esély –, hogy ti. angyal érkezhet és akkor megrezdül a víz és lesz gyógyulás, nos, ez a rendkívüli lesz a rendes. Miért: Mert a keresztyén ember Jézus Krisztusban megtalálta az élet forrását. Megtalálta az Istenhez vezető utat, megtalálta a boldog bizonyosságot, amire Jézus Krisztus tanít bennünket: ha valamit kértek az én nevemben, az Atya megadja azt nektek. Ezért hadd biztassam a beiktatandó lelkipásztort, hogy csak Krisztusról szóljon. Hadd biztassam a soroksári gyülekezetet, legyen minden vágya: csak Krisztusról hallani. Mer csak Krisztus mondhatta: kelj fel és járj! Csak Krisztus mondhatta: vedd fel a te nyoszolyádat. Csak Krisztus mondhatja ezt nekünk. Az egész lelkipásztori közösséggel magam is azért imádkozom, hogy a beiktatandó lelkipásztor, és az őt meghívó soroksári gyülekezet éljen, növekedjék az egyetlenben, Krisztusban! Benne táplálja reménységét, építse hitét, és végezze szeretetének minden szolgálatát. Legyen így!

Ámen