Kedves Maris és Máté! Kedves Ifjú Pár!
A boldog élet tartalomjegyzékét olvastam fel számotokra. A zsoltárok könyvének első része ez, egyszerűbben szólva: fejezete, mely – jellemzően – az ábécé első betűjével kezdődik, és nyomban megmondja, hogy kik a boldog emberek.
Mindjárt le kell szögezni: nem árul el vele nagy titkot a zsoltáros, mi több: szinte közhelyeket mond. De csatlakozzam most én is a zsoltároshoz – közhelyeket fogok én is mondani, de a szó régi értelmében (loci communes), vagyis fontos igazságokat, nagyszerű belátásokat, érvényes üzeneteket.
- Az első közhely: lehetséges boldognak lenni. De mindjárt tegyük ezt fontos igazsággá is: a zsoltáros nem azt mondja, hogy mindig boldog lesz az istenszerető ember, vagy hogy akkor is boldog lesz, ha nehéz terepre téved vagy rásötétedik váratlan és kéretlen sorsproblémák tömkelege. Csak ennyit mond: boldog... – ez állítmány. S voltaképpen ezzel az okot és a hatást olyan szerves életszövevénnyé teszi, hogy érezzük: nem is kell ezeket megkülönböztetni – boldog az istenszerető ember, mert tud szeretni -; mert aki tudja Istent szeretni (lehetetlen lehetőségünk ez!), az tudja szeretni embertársát, egészen közelről: társát – még közelebbről: párját (de erről még majd szólok). Arra buzdítalak hát benneteket – legyen ez a buzdításom kis közhely a nagy közhelyben -, hogy szeressétek Istent! Éspedig egészen pontosan így szeressétek: ne járjatok a gonoszok tanácsán, ne álljatok meg a bűnösök útján, s ne üljetek a csúfolók székébe, hanem Isten csodálatos törvényében gyönyörködjetek, azon gondolkodjatok éjjel és nappal. Milyen ez a törvény? Például olyan, hogy kerülni tanácsol gonoszt, bűn és gőgöt. Például, s még inkább olyan, hogy szeretni rendeli az embert! Például olyan, hogy férfinak nőt rendel társul, nőnek férfit. Például olyan, hogy egymásnak rendelt titeket.
- A második közhely: lehetséges tudni arról, hogy Isten szeret bennünket. Ez is közhely, de amikor az igazsága elhatol a szívünkig, akkor: nagyszerű belátás. Az imént azt mondtam: Istent szeretnünk – ez lehetetlen lehetőség. S azért mondtam ezt, mert ahhoz még el kell jutni erre a belátásra. Akik ideáig hoztak-hordoztak, neveltek-növeltek benneteket, mind ezt suggalták. A régiek, például Szent Ágoston vagy Kálvin, úgy mondták ezt, hogy azt még úgy-ahogy elfogadjuk, hogy Isten jósága hordoz, gondviselése vezet, teremtésének ajándékai elhalmoznak –, de ez már másféle és meghatározóbb, sorsdöntő ismerete Istennek, hogy megengesztelődése kegyelmét ajánlja nekünk Krisztusban! Mosz ezt a sejtelmet mondja ki a zsoltáros: boldog az az ember, aki gyönyörködik Isten törvényében – öröme van abban, hogy Isten szereti őt! Ezt elhinni: hogy Isten szeret engem, ezen gondokodni éjjel és nappal: hogy Istenben nincsen titok, csak egy, hogy végtelenül szeret – nos, ez csodálatos belátás, mitöbb látás. Aki így látja Istent, az boldog ember – mert a társát, a párját, akit Isten mellé rendelt, őt is így fogja látni. Úgy látni, ahogyan Isten lát – ez a boldog élet.
- Az utolsó közhely - a boldog ember élete áldott élet. Ez pedig azért közhely - , vagyis érvényes üzenet: mert a boldogság: megosztást is jelent. Közös helyet, helyet, ahol ti vagytok és éltek, helyet, ahol közösségetek van egymással – mégpedig szent élet-közösségetek (ahogy Pál apostol mondja a házasságról: titokzatosan csodálatos közösségetek – Ef 5,32), és közösségetek van Istennel, ahogy a Prédikátor mondja: a hármas kötelék nem könnyen szakad el (Préd 4.12). Ezt fejezi ki a zsoltár egyszerű képe: olyanok lesztek, mint a folyóvízek mellé ültetett fa. Ennek a fának abból van élete, vagyis azért van gyümölcse, azért nem hervad el a levele, azért lesz munkája szerencsés – mert köze van az istenihez, abban gyökerezik – ilyen gyszerű az, amit boldogságnak nevezünk. A gyümölcs, a virágzás, az eredmény: ez mind látható; a begyökerezés: rejtett, de biztos megtapasztalás. S ami a felfoghatatlan titok, azt így mondja, többes számban: folyóvízek mellé ültetett: - a kegyelmek sokszorosságáról sejtet ez valamit, amit az apostol felette bővölködő kegyelemnek nevez (Rm 5,20-21).
Kedves Maris és Máté! Azt kívánjuk, hogy közös életkönyvetek első lapján, az első fejezetben, az élet-ábécé első betűje álljon: aki Istent szereti, továbbá álmékodik azon, hogy őt Isten szereti, vagyis aki Istenben gyökerezik: az boldog ember. Akik Isten szeretik, azoknak minden a javukra van (Rm 8,28). Egyszerre állítás ez – és ígéret. Mi most áldást-kívánva állítjuk: boldogok vagytok, s boldogságotoknak örvendezve buzdítunk az ígéretre is: csak azt őrízzétek meg szívetekben, abból sarjad minden igaz és jó és szép, abból fakad az egész élet.
Ámen
