Jóságos az Úr!

Az a szokásom, hogy akármilyen alkalmon, jubileumon, avatáson, iktatáson szolgálok, nem térek el Bibliaolvasó Kalauzban foglalt a napi igétől. Ma ez a mai újszövetségi ige. S milyen szépen ideesik! Azt mondja az apostol: ízleltétek -  szó szerint: megkóstoltátok -, hogy jóságos az Úr. Mikor ide érkeztünk, mindjárt kérdeztem, hol lesz a szalag, hogy átvágjuk, mielőtt bemenjünk a konyhába. Persze, az egészségügyi szabályok szerint, ha átadtunk egy konyhát, oda már csak megfelelő beöltözés után lehet belépni. S nem biztos, hogy szalagot kell hozzá vágni. Inkább egy köpenyt vagy kötényt kell felvenni, hogy a fekete szobából átmenjünk a fehér szobába. Bizony, roppant szigorúak a szabályok. Ma egy konyhát adunk át, egy olyan épületetben, amely a konyha mellett még sok minden egyébbel is szolgál; illesse dicséret a tervezőt és a munkásokat, akik egy gyönyörű épülettel ajándékozták meg először is a bajai Cédrus szolgálatot, a bajai reformátusokat, Baja városát, a környéken élőket, és azt hiszem, az egész országot. Hiszen, így kell mondani, sorrendben: ACM, azaz: Audi, Cédrus Mercedes. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon csak az Aduinak, a Mercedesnek és a Cédrusnak van ilyen konyhája! Illesse tehát köszönet a bajai reformátusokat, és a magyar református szeretetszolgálatot, hogy a megtakarított pénzüket nem luftballonra, dísztáblára, emlékműre költötték, hanem addig takarékoskodtak, míg ezt a példamutató és sokat ígérő épületet megépítették. De ezt el fogják még mondani a köszöntők, elnézést, hogy háló előtt halásztam. 

Azt mondja az apostol a buzdításában, s nekünk mondja: vessetek le minden gonoszságot, álnokságot, képmutatást, irigykedést, minden rágalmazást, és mint most született csecsemők tiszta és hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek. Arról szól tehát, hogy a keresztyén élet változással kezdődik. Ehhez az igéhez kapcsolódva, inkább így kell mondani: születéssel kezdődik. Újjászületéssel kezdődik. Vessetek le mindent gonoszságot, irigységet, súsárlást, tisztátalanságot, becstelenséget, mindent, amit beletörődéssel úgy szemlélünk, mint emberi életünk velejáróját. Irigykedik valaki? Széttárjuk a kezünket, ilyen fából vagyunk faragva. Súsárol valaki? Hát nem is lenne egészséges az élet, ha nem nyomnák egymást az emberek. Gyűlölködik valaki? Hát a sok jó közé belefér egy kis ecet is. Magától értetődőnek vesszük, hogy az ember rossz. Az ember elvetemedett, az ember átgázol a másikon, az ember nyughatatlan, az ember rossznak mondja a jót, és jónak a rosszat. Ezért tanít minket az ige arra, hogy a Krisztus követése nem tud másként kezdődni, mint egy nagy születési sokkal, mint amikor a magzat átmegy a szülőcsatornán. És szükség van arra a fájdalmas sokkra, hogy átéljük: valami új kezdődik. Ezért aztán az apostol folytathatná a buzdítását azzal is, hogy vegyétek le a régi emberhez tartozó dolgokat, hiszen valami döntő dolog történt, valami megváltozott a világban, átalakultak a körülmények, vagy éppen mert drámai esemény hatott át benneteket, ráébredtetek valamire, megvilágosodtatok, valami történt veletek, és ez hatott az életetekre. De most a legkülönösebb érzékünkkel példálózik, az ízleléssel! Mert ízleltétek, hogy jóságos az Úr - mondja.  Nos, ez talán idetartozik a konyhára. A konyhán mindig ízlelnek. A konyhán megkóstolják, ami készülőben van, és ami elkészült, azt is megkóstolják. Megkóstoltatják velünk, mielőtt a tányérra kiteszik, és elfogyasztjuk. Annyit elárulhatok, mikor reggel elmondtam, hogy miről fogok prédikálni, a feleségem arra kért, hogy ne prédikáljam ki őt. De magamat kiprédikálhatom. Ezért hát: akármilyen ebédet főz – és remekül főz –, én kóstolás nélkül sózom. Ez azért van, mert szerelmes vagyok, meg azért is, mert sós a szám. De az apostol nem erről a kóstolásról beszél, mert az az ige, amit itt használ sokkal messzebb mutat. Péter apostolról írja az Apostolok Cselekedetei (ApCsel 10), hogy Joppéban, a csodálatos látomása után megéhezett, és enni akart. Ott ugyanezt a szót használja Lukács evangélista: valamit magunkhoz venni, valamit a Szankba venni, valamit kóstolni azt is jelenti, hogy már esszük is. Péter éhes volt, és enni akart. Meg akart kóstolni valamit, hogy egyék. Aztán azt olvassuk a Zsidókhoz írt levélben, hogy lehetetlen dolog az, hogy akik megkóstolták az eljövendő világ erőit, azok elessenek, aztán megújuljanak, aztán megint elessenek, aztán megint megújuljanak, és mindig csak a kóstolásig tartson a dolog (Zsid 7,4). Tehát ugyanezt a szót használja itt: megízlelni (megkóstolni) a mennyei világ erőit, azt jelenti, hogy már táplálkozunk vele, belekóstoltunk és máris táplálkoztunk vele. Már ettünk az Isten erőiből, már ettünk az Isten jóságából. Ezért tudjuk, hogy milyen annak az íze. 

De leginkább az erősíti fel bennünk Péter apostol buzdítását, amit Krisztusról mond a Zsidókhoz írt levél: mindannyiunkért megkóstolta a halált (Zsid 2,9). Megtapasztalta értünk a halált. Vállalta értünk a halált. És ebben van elrejtve az az isteni jóság, amire itt azt mondja Péter apostol: megkóstoltátok, hogy jóságos az Úr. Úgyis fordíthatnánk: megkóstoltátok, hogy édes az Úr. Igen, a görög szót – jóságos – így is érthetjük: kellemes, édes. Micsoda nagy drámában és ellentmondásban mutatkozik meg a keresztyén élet lényege: Jézus Krisztus kiitta helyettünk a keserű pohárt! De abban a keserű pohárban van elrejtve az Istennek a jósága. Krisztus megkóstolta érettünk a halált, hogy mi megkóstoljuk az igazi életet. Megkóstolta az elvettetést, hogy mi többé ne legyünk elvetettek. 

Ez a közösség itt, a Cédrus, nem azért építette ezt a konyhát, hogy ez néhány embernek  szakácsnak, konyhai dolgozónak – keresete és kenyere legyen, vagy hogy legyen itt egy olyan üzem, amely 600 embernek eleséget tud készíteni. Végtére is, mondhatni, ez jó fajta vállalkozás volna. Az itt készített ételben, hisszük, ízlelhető lesz eredendő jósága Istennek. A régiek azt mondják: ha tudni akarod, hogy milyen egy család, elég a konyhát megnézned. Sőt, az igazi családokban a konyhában dőlnek el a dolgok. A szociológusok szerint a pártállam egyik legnagyobb büntette az volt, hogy a panel-lakásokban nem terveztek konyhát, és ezzel megölték a családi életet. Itt az ideje konyhákat építeni. Itt az ideje olyan helyeket teremteni, ahol körbe lehet ülni, és lehet kóstolni! De leginkább az anyaszentegyház konyháját kell nyitva tartanunk, hogy kóstolható legyen: milyen jó az Úr! 

Ma itt egy gyönyörű konyhát adunk át.  De van ebben az épületben, itt a kápolnában még valami: egy az asztal; ez az asztal, amely mellett állok - az Úr asztala. És ezen rendre lesz majd kenyér és pohár. És amikor majd esszük a kenyeret, és isszuk a pohárt, és hirdetjük az Úr Jézus Krisztus halálát, mindegyre azt a boldog tapasztalatot hirdetjük, hogy Ő érettünk kiitta a keserű pohárt és megkóstolta a halált, hogy mi megkóstolhassuk Isten jóságos édességét. Isten áldja meg mindazokat, akik eltervezték és megépítették. És őrizze meg Isten mindazokat, akik majd itt fognak fáradozni az elesettekért, rászorulókért, nincstelenekért, mások gondoskodására szorulókért! Hadd kóstolhassák minél többen e munka által is, hogy jóságos az Úr.

Ámen