Jézus testvérei

Azért olvastam fel ezt a hosszabb szakaszt, mert sokkal egyszerűbb, ha az ember az egész kontextust felolvassa, mintsem, hogy a saját szavaival, unalomig próbálja elmagyarázni az összefüggéseket. Ráadásul Márk evangélista szűkszavú, minden szava fontos és figyelemre méltó, mitöbb, az ő egyszerű szavaival már ott is vagyunk a lényegnél. A lényeg pedig Jézus kérdése: ki az én tanítványom? Előtte pedig: ki az én családom? Ki az én testvérem? Ki az én anyám? Kik azok, akik a leginkább hozzám tartoznak? Ki az én házam népe, ki az én élő közösségem? Megfordítva is eljuthatunk ehhez a kérdéshez, a felolvasott igen ezt is megvilágítja nekünk. De máris konfliktusok közepébe jutunk. Jézus felmegy a hegyre, felmegy utána a sokaság, ő kiválasztja közülük azokat, akiket akar. Ezt azért fontos megjegyeznünk, mert a tanítványi létben vannak pillanatok, amikor megrendülünk, szinte elolvad a szívünk, és úgy érezzük, hogy mindennek vége. Ekkor jó a Jézus szavát hallani: nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, - ahogy ezt János evangélistánál olvassuk, de Márk is elmondja: magához szólította, akiket Ő akart. Jézus tanítványának lenni, éspedig abban az értelemben, ahogy itt mondja, hogy gyógyítsanak és hirdessék az evangéliumot, – ez Jézus döntése. Aki magánvállalkozásban akar Jézus tanítványa lenni, vagy valami szent hagyománytól vezéreltetve, vagy mert – úgymond –– nem maradt jobb, az nem érti ennek a megjegyzésnek a mélyét, az erejét. Most azt kívánjuk, hogy a beiktatott lelkipásztor értse és élje: Jézus kiválasztotta azokat, akiket akart. És ezt alázatosan mondanom kell a gyülekezetnek is: beiktatandó lelkipásztora nem magánvállalkozás okán van itt. Nem azért került ide, mert, úgymond, így alakult az élete. Nem is azért, mert ez adódott neki, vagy mert számára ez egy érdekes kaland, vagy önmegvalósítási projekt volna. Akiket az Úr Jézus kiválasztott, azok az Ő tanítványai. 

Még ennél mélyebb konfliktusok is vannak itt, ezekbe is nézzünk bele. Azt halljuk, hogy visszaérkeztek Kapernaumba, nagy sokaság tódult Jézus köré, aki gyógyít, ördögöket űz, evangéliumot hirdet, halottakat támaszt fel, és a sánták járnak, a süketek hallanak, a vakok látnak. (Jézus ezt üzeni majd Keresztelő Jánosnak is, jelezvén, hogy Ő az eljövendő, Ő az Isten szabadítója - Máté ev. 11.) Akkora sokaság gyűlt oda, és akkora igénnyel, hogy még enni se volt idejük. Azonnal szolgálatba kellett állni. És itt jön egy nagy konfliktus, feljegyzi valamennyi evangélista. Jézus családja hírét vette ennek a nagy tolulásnak, a Jézus körül kavargó tömegnek, elmentek hát, hogy hazavigyék. Hazavigyék, mert azt hallották róla, hogy magán kívül van. Hol van már a kánai menyegző csodája? Az ugye milyen jó volt, amikor Jézus nem volt magán kívül, hanem olyan figyelmes volt, és a vízből bort teremtett, megajándékozott? Felfényesítette a már-már kudarcba fulladt lakodalmat. De most azt hallják, hogy magán kívül van (Mk 3,21). Édesanyja és testvérei elmennek hát, hogy hazavigyék. A beteget haza kell vinni. A beteget vegye körbe és védje a család oltalma. Mielőtt még súlyosbodik a baj. S ahogy érkeznek és nem jutnak még be, mások véleményét is hallhatják: Belzebub van vele, az ördög ujjával űzi az ördögöket - mondják a Jeruzsálemből érkezett tudósok. Egyik ítélet súlyosabb, mint a másik. Lehet választani. Hogy, mondjuk, csak beteg, magán kívül van, bolyong itt össze-vissza. Vagy hogy: nem beteg, hanem egy ördögi összeesküvés résztvevője. Az ördög trükkjével kelleti magát. Félrevezeti az embereket. Mind a kettőt elintézhetjük azzal is, hogy ezek a mi üdvözítő Jézus Krisztusunk földi életének bonyodalmaihoz tartoztak, de mi már tisztán látjuk a dolgot: konfliktus konfliktus után. Értetlenség és roppant vádak. És a közelállók: az egyik tanítvány Júdás azt akarja, hogy mindig nyitva legyen a kassza, amibe belenyúlkálhat. A család azt akarja, hogy az ő rendes fiuk hazatérjen. A Jeruzsálemből jött írástudók azt akarják, hogy ne hömpölyögjön itt a tömeg, ne legyen semmiféle megmozdulás. És sorolhatnám még, hogy mi az útja Jézusnak és Isten megváltó munkájának ennyi szándék és indulat között. 

Ekkor jutunk el ahhoz a megrendítő, szinte sokkoló jelenethez, amikor Jézus édesanyja és a testvérek beüzennek Jézusnak, hogy eljöttek érte és hazaviszik. Milyen szűkszavú és mégis nyomatékos az evangélista, ahogy ezt elmondja: megérkeztek, beküldettek, hívatták, Jézus pedig felelt nekik, mondván: ki az én anyám, kik az én testvéreim? szétnézvén körös-körül a körülötte ülőkön. Milyen érdekes, hogy Márk, a szűkszavú evangélista, aki nem szokta a körülményeket részletezni, most kiemeli: hosszasan körülnézett a körös körül ülőkön. Ezzel azt akarja jelezni az evangélista, hogy itt súlyos dolog következik. És akkor azt mondja Jézus Krisztus: íme az én anyám és az én testvéreim, mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám. Ha eddig drámákról és összeütközésekről beszéltem, Júdásnak, az áruló tanítványnak a belső gondolatairól, a szülőknek és a családnak az érzéseiről meg az írástudók különös gondolatairól, vagy éppen dühéről, akkor még nem mondtam el az igazi drámát, és most ezt szeretném a beiktatandó lelkipásztor vállára is rátenni, a szívébe is beleírni, hogy ne féljen ettől, nézzen ezzel szembe. 

Mit mond Jézus? Ki az én anyám, kik az én testvéreim? – akik az én mennyei Atyám akaratát cselekszik! Hogy kezdődött a történet? Kiválasztotta azokat, akiket akart, azok lettek az ő tanítványai, a testvérei és édesanyja, akik a mennyei Atya akaratát megcselekszik. a 21. században, itt, Magyarországon, és itt, Gyömrőn is a református lelkipásztor semmi másnak nem áll a szolgálatában, mint a mennyei Atya akaratának. Semmi más szolgálata nincs. És máris jönnek a konfliktusok. Akkor neki nincs saját akarata Intsen hát búcsút hitvesének, szüleinek, testvérének, rokonainak, barátainak, mindenkinek? Nincs már saját akarata? Akkor a református lelkipásztor csak egy kesztyűre húzható bábu, akin egy mennyei gazda mutogatja, mit kell tenni? Nem félek kimondani, igen. És jön a következő kérdés, akkor ennek a református gyülekezetnek nincs más dolga itt, a földön, mint az Isten akaratát megérteni, befogadni és képviselni? Dehát mennyi fontos ügy van! Itt van az országunk, itt van ez a település, itt vannak a nagy ügyek, a nagy kérdések, ezeknek kellene nekifeszülni, nem? Keresnünk sem kell, kínálják nekünk a nagy ügyeket. És mi mégis azt mondjuk, hogy nincsen más dolga, mint Isten akaratának képviselete? Igen, nincsen más dolga. Nincs más dolga, mint az Isten akaratának engedelmeskedni. Istennek a próféták által adott összes ígérete, az egész evangélium, Jézus egész földi szolgálata minden nemzedékben, minden időben, minden helyzetben erről szól: az Isten akaratának a megjelenítéséről. 

Mi az Isten akarata? Még nem válaszolok rá, inkább hadd kérdezzem meg előbb: mi a te akaratod? Vajon, nem úgy vagyunk sokszor, hogy áltatjuk magunkat, hogy Istennek is akarnia kell, amit én akarok? És ha Isten nem akarja, amit én akarok, én felmondok az Istennek! Nem is akarhat mást az Isten, csak azt a sok jót, szépet, nagyot, igazat, amit én akarok. Illegünk, billegünk a tükör előtt, de rosszabbak vagyunk, mint a mesebeli csúf királyné: tükröm-tükröm mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken? Tükröm-tükröm mondd meg nékem, ki akarja a legszebbet a vidéken? Én akarom, Szabó István akarja a legjobbat. És az Úristennek sincs más dolga, mint beállni a sorba, és tolni a szekeret. Milyen Isten az, Aki nem azt akarja, amit én akarok? Jaj, de tudja az ember ezt mondani, főleg, ha kemény nyakú kálvinista! Érzitek, hogy amikor Jézus köröskörül néz az ott ülőkön, szinte mindenkinek belenéz a szemébe, és azt kérdezi tőlük, szinte egyenként: kik az én testvéreim? Ki az én anyám? És felel: Aki cselekszi a mennyei Atya akaratát. És ezt megelőzően azt kell mondani: az, aki akarja a mennyei Atya akaratát.

 Isten azért küld szolgákat, igehirdetőket, tanítókat, lelkipásztorokat, hogy az igehirdetés, a lelkigondozás, a imádkozás révén felnyissák a szívünket az Isten akaratára, hogy tudjuk, mit akar igazán Isten. Egyszer azt mondta nekem valaki: tiszteletes úr, olyan hálás vagyok, hogy Isten sokszor nem hallgatta meg az imádságomat. Mert, ha meghallgatta volna, nem tudom, most mi lenne! A mi Istenünk és üdvözítő Jézus Krisztusunk szent evangéliuma által tanít bennünket fölismerni az Ő akaratát, az Ő jó, kedves és tökéletes akaratát, és azt cselekedni. Ezért ad Isten, ezért adott Isten ennek a gyülekezetnek is szolgát. Azt mondja Pál apostol a Római levélben: ne szabjátok magatokat e világhoz (Rm 12,1). Most hadd fordítsam így: ne igazítsátok magatokat a sokféle akarathoz, hogy aztán majd, úgymond, népszavazással eldöntsük a dolgot: amerre a több akarat megy, mindenkinek azt kell akarni. Eldöntjük hát népszavazással, hogy van-e Isten? És ha 52 % úgy dönt, hogy nincs Isten, akkor nincs? Eldönthetjük-e népszavazással, hogy kék-e kék? És izguljunk, hogy az legyen? Hogy nők-e a nők, férfiak-e a férfiak, gyerekek-e a gyerekek? Mit akarunk mi? Ne igazítsátok magatokat ehhez a világhoz, hanem újuljatok meg elmétek átformálódása által, hogy megtudjátok, hogy mi az Isten kedves, jó és tökéletes akarata. És nem azért kell ezt tudni, hogy beleírhassuk egy lexikonba, hanem azért, hogy cselekedhessük.

Amikor Jézus elhívta, akiket akart, és tanítványokká tette, akiket akart, őket erre az isteni akaratra hívta el. Ezért az isteni akaratért tette őket tanítvánnyá. Miért? Hogy gyógyítsanak és hirdessék az evangéliumot. Legyen hát ez a beiktatandó lelkipásztor szent élet-programja! És hadd kérjem az őt meghívó, megválasztó gyülekezetet: álljanak ő mellé, legyenek vele együtt az Úr Jézus Krisztus testvérei, édesanyja, családja, bizalmasai, hozzá legközelebb állók, akik semmi mást nem akarnak, csak az Isten jó, kedves és tökéletes akaratát megcselekedni. Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön. Isten azt akarja, hogy minden ember eljusson az igazság ismeretére. Isten azt akarja, hogy az Ő evangéliuma minden emberszívhez elérkezzen. Isten azt akarja, hogy átalakuljon az életünk. Isten azt akarja, hogy a gyermekei legyünk. Isten azt akarja, hogy örököstársak legyünk Krisztussal együtt az örök dicsőségben. Isten azt akarja, hogy szent életet éljünk. Isten azt akarja, hogy betöltsük a szeretet törvényét. Engedjétek hát, hadd mondja lelkipásztorotok ezt az akaratot mindig, amíg itt szolgál közöttetek. Kik az én testvéreim? – kérdezi Jézus. Az önmegvalósítók, a törtetők, az akarat-bajnokok? Nem. Hanem azok, akik engedelmesen, boldog gyermekként odahajolnak a teremtő, üdvözítő, megszentelő, üdvösségbe fogadó Isten akaratához. Azok a Jézus testvérei, akiket ő akart elhívni és tanítványává tenni, akiket Isten akart, hívott és szent szolgálatba állított. Azokat pedig, akiket Isten akart, azoknak szívébe beírta a mennyei evangéliumot. És akiket Isten akart, azokat ebben a szolgálatban megsegíti. Így kérünk áldást Csűrös András nagytiszteletű úr és hitvese itteni szolgálatára ebben a gyülekezetben, hogy sok szív forduljon Isten titkos és mégis látható, elrejtett és mégis kinyilvánított, mindent átható, üdvözítő és szent akaratához.

Ámen