Jaj!

Nagy szeretettel köszöntöm a külső kelenföldi gyülekezet tagjait a budahegyvidéki egyházközség nevében. Ma egyházmegyénkben diakóniai vasárnapot tartunk, s ennek keretében szószék-csere van, ez azt jelenti, hogy az itteni lelkipásztor egy másik gyülekezetbe megy, ide pedig máshonnan érkezik lelkipásztor. Természetesen, a szószék-csere nem azt jelenti, hogy én ezt a szószéket elviszem magammal; ez itt marad és majd a lelkipásztorotok is  visszaérkezik.

A felolvasott jézusi ige bevezetést kíván. Négy nagyon rövid tényezőt kell bevezetőül megemlíteni, az eslő három egybetartozik. Először is azért olvastam ezt a szakaszt, mert a Bibliaolvasó Kalauz ezt jelölte erre a napra, és az otthoni gyülekezetben is olvassuk.  A másik megjegyzés az, hogy ami ma Magyarországon történik, illetve nem történik, arra jól illik a közismert megjegyzés: mi egy következmények nélküli országban élünk. Legfelsőbb szinte szemébe lehet hazudni az egész országnak, aztán lehet vállalni a hazugságot, ami csak arra jó, hogy további nagy hazugságokat takarjon el. Mi lesz itt? Mindenki kíváncsi erre, mi  magunk is, hol indulattal, hol elképedéssel, hol felháborodással, hol rezignáltsággal, ki-ki vérmérséklete, tapasztalata, beállítása szerint fog ehhez hozzá. Ennek az összefüggésében kell harmadsoron megemlíteni, amit egy kedves jó tanár kollegám Pápán kérdezett: mit fogsz ma itt mondani? Mit fogsz mondani a malomkőről meg a gyehennáról? Meg arról, hogy aki megbotránkoztat csak egyet is a legkisebbek közül, jobb ha malomkövet kötünk a nyakába és bedobjuk a Dunába?! Bocsánat! Az igében nem Duna van, de ő ezt így kérdezte. Mondtam neki, nem tudom még, mire ő azt javasolta, válasszak valami más igét.  Végül is itt ez a gyülekezet nem köteles a budahegyvidéki szokáshoz igazodni, keressek valami szép vigasztaló üzenetet. Nos, így állok itt most, testvérek, noha tanácsolták, nem választottam más igét.

A negyedik megjegyzés a felolvasott igéhez tartozik. Nemcsak úgy magától, hirtelen hangzanak el itt  Jézusnak ezek a szavai. Komoly előzményei vannak. Jézus körül tömeg hömpölyög, mint általában, rend szerint. Vitatkozások is kísérik a szolgálatát. A tanítványok közben a hatalmon vetekednek egymással: ki a nagyobb? Ekkor Jézus előszólít egy kis gyermeket, odaállítja, és azt mondja: ha ilyenek nem lesztek, mint ez a kis gyermek, nem mehettek be az Isten országába! És ha egy ilyet befogadtok, akkor engem fogadtok be! Ekkor János apostol Jézushoz lép, és azt mondja: Mester, elmondom neked, hogy nemrégiben  találkoztunk valakivel, aki a Te nevedben nagy dolgokat cselekedett, ördögöt űzött, de mivel nem akart minket követni, eltiltottuk. Mire Jézus azt mondja: ne tiltsátok az ilyet, mert aki az én nevemben csodát tesz, az nem beszélhet mindjárt én ellenem, és aki egy pohár vizet ad az én nevemben, az nem veszíti el a jutalmát. És azután jönnek ezek a szavak, hadd olvassam még egyszer: Jézus: „aki innotok ad egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszíti jutalmát. Aki pedig megbotránkoztat téged, egyet ama kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik.” Mindaz, amit itt elhangzik, egy különös tényezőre mutat, és is szólni kell. Jézus tudatta a tanítványokkal, most felmegy Jeruzsálembe, ahol elárulják, halálra ítélik, megfeszítik és meghal. A tanítványok nem értették ezt, meg voltak rökönyödve. Hát nem azért megy a fővárosba, hogy elfoglalja a hatalmat? Miről beszél itt Jézus? Annyira nem értették a tanítványok, hogy Jakab és János külön kérték Jéztust, higy velük ossza majd meg a főhatalmat. Így van ez ebben a világban, a posztokat előre le kell osztani. Az nem úgy van, hogy beszaladunk a Parlamentbe, elfoglaljuk, heje-huja! Aztán, no most mit csináljunk? Mindent előre meg kell beszélni. Ekkor hív oda Jézus egy gyermeket, mert a tanítványai semmit nem értenek. Nem értik Jézust, emberi módon gondolkoznak, emberi fogalmaik vannak a hatalomról, az uralkodásról. Jézus azonban  nem evilági királynak jött. Nem olyan uralkodónak jött, aki egy-két évtizedig uralkodik, és esetleg  dinasztiát alapít. Ő a szívek királyának jött mindenkorra. Trónlépése pedig a golgotai kereszten történt. Nem értik ezt a tanítványok.  Az az igazság, hogy sokszor mi sem értjük. Mi is csak úgy vagyunk, ahogy a tanítványok. Uram, adj egy kicsit a hatalomból, adj egy kicsit az erőből, jobbkezed felől, balkezed felől. Jézus pedig azt mondja: aki követni akar engem, tagadja meg önmagát, vegye fel az ő keresztjét, és úgy legyen az én tanítványom. Most pedig Jézus még ijesztőbb dolgot mond. Amikor a tanítványok jelentik neki: Mester, mi elrendeztük azokat, akik nem tartoznak a csapatba, eltiltottuk őket, mert a Te nevedben csak mi beszélhetünk. Ekkor mondja nekik Jézus, hogy ha ezek csak egy pohár vizet adnak nektek az én nevemben, már jutalmát veszik. De  ha valaki egyet a kicsinyek közül, akik bennem hisznek, megbotránkoztat, jobb ha  malomkövetnek kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik!

Itt vagyunk hát, testvérek, ezen a szép, áldott napsütéses szeptemberi vasárnapon, és azt kérdezzük egymástól: ki fogja a megbotránkoztató nyakába odakötni a követ?  És ki dobja a Dunába vagy a tengerbe? - mindegy is már, hova. Meg vagyunk botránkoztatva.  Belehazudtak a szemünkbe. Aztán azt is hazudták, hogy ezt bátorsággal mondták. Aztán azt mondták, hogy ez az utolsó hazugság, most már őszinteség következik. Aztán pénteken azt hallottuk, hogy elment a miniszterelnökünk a kancellár asszonyhoz, majd kijött a kancellár asszonytól és elmondta, miről volt szó, de kiderült, hogy nem  azt mondta neki a német kancellár asszony, amit a miniszterelnök állított.  Folytatódik tovább a hazudozás. Nos, hol az a malomkő? S tegye meg valaki! Persze nem mi, mert mi, keresztyének pacifisták vagyunk. Mi nem kívánjuk másnak vérét ontani, mi nem törünk-zúzunk, nem rombolunk, mi a békességet keressük. De csinálja meg valaki. . S mielőtt  valaki feláll itt, és megbotránkozva elmegy, gyorsan folytatom az igét. Mert folytatódik az ige, azt mondja Jézus: és ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le. Ez így kereken a jézusi szó. Csak úgy általában megbotránkozni nagyon tudunk, ahhoz nem kell Jézus szava. Az egész emberi történelem erről szól. Mi folyton megbotránkozunk. Mindig megtaláljuk az okot, mindig elénk kerül valami, és beleütközünk abba, ami felháborít. Mi ebben a csodálni való? Tovább megyek, testvérek. Én is voltam kint  Kossuth téri tüntetésen, sok ismerőssel találkoztam, kezet fogtunk, beszélgettünk, és csak csodáltam magunkat, hogy miért vagyunk mi megbotránkozva? Miért vagyunk olyan dühösek?  Ugyan, hát hittünk mi ennek az embernek tavasszal meg tavaly? Tényleg becsapott bennünket? Engem nem. Titeket becsapott?  Hittetek neki? Nem. Akkor most mire ez a nagy felháborodás, mintha tényleg becsapott volna bennünket?! Mint valami a porszívó ügynökre, úgy dühöngünk? Azt hittük, hogy porszívót veszünk tőle, ám kiderült, hogy turmix gépet adott nekünk, és mi futunk utána, hogy vissza a pénzt?! Nem is értem. Olyan emberrel nem találkoztam és nem beszéltem mostanában, aki azt mondta volna: hű, ez az ember engem becsapott, rászedett! Csak olyanokkal találkoztam, akik azt mondják, hogy én már évek óta tudom, hogy ez az ember hazudik. Igen. Akkor miért vagyunk annyira felháborodva? Valószínűleg azért, mert Jézus szava roppant nagy igazságra mutat rá. Ugyanis ez a szó, hogy megbotránkoztat, sok mindent jelent. A botlás szó az eredeti jelentés – bele is halljuk a magyar botrány szóba. De mást is jelent, és engedjétek meg, hogy három  lehetséges változatot hozzak fel, hogy megértsük Jézus szavának a súlyát.

 Jézus először is mondhatná így is, és lehetne így is fordítani, és egy angol bibliafordítás így is fordítja: jaj. azoknak, akik e kicsinyek közül csak egyet is csapdába ejtenek. Még modernebbül így lehetne mondani: jaj, azoknak, akik e kicsinyek közül egyet is zsákutcába visznek A görög skandalum szó egyik jelentése éppen ez: valaki csapdába esik, zsákutcába jut, mert valaki elirányította. Ez mindennapos eset a Budapestre érkezővel, érdeklődik, kiszáll az autójából: merre kell menni?  Menjen csak arra, lelkem! És beérkezik egy zsákutcába. Onnan csak kitolatni lehet. Jaj, egy országnak, ha zsákutcába viszik! Onnan csak kitolatni lehet. És hiába mondjuk, hogy az nem is zsákutca, van ott valami végén, menjünk csak bátran! Jaj azoknak, akik e kicsinyek közül csak egyet is zsákutcába visz, akik bennem hittek, hogy át kelljen élniük azt a tapasztalatot, hogy mennek valamerre, és kiderül, hogy nem mennek semerre.  Milyen azt átélni, hogy annyira hittem, hogy van az életünknek perspektívája, és kiderül, hogy nincsen! Azt hittem, jófelé megyek, és csapdában kötök ki. De – folytatja Jézus –, ha a kezed, a lábad vagy a szemed csapdába visz, akkor jobb, ha levágod, jobb, ha kiszúrod, mert jobb sántán, vakon, csonkabonkán az Isten országába jutni, mint sehogy.

Aztán a skandalum szó azt is jelenti, amit általában érteni szoktunk alatta: botrány vagy botránykő, amiben megbotlik az ember. Nem is tudjuk, hogy került ez oda?! Nem is tudjuk, mi történt, és megbotlottunk benne, felbuktunk benne. Azért botlottunk, mert valamibe belebotlottunk. Azért botlottunk, mert valami odakerült elénk. Azt hittük, hogy sima az út, ám kiderült, hogy kövekkel van tele. Azt hittük, szabadon lehet menni, és mégsem lehet. Azt mondja Jézus, hogy jaj azoknak, akik a bennem hívő kicsinyek közül akárcsak egynek is akadályt gördítenek az útjába.  Vagy elgáncsolják. Vagy ahogy nálunk odahaza, Sárbogárdon szokták mondani: benyomják a pumpát a küllők közé. Nem megy tovább a bicikli. Jaj, azoknak, akik ezt teszi! De folytatja Jézus: neked is jaj, ha a kezed, a lábad, a szemed megakadályoz téged abban, hogy az Isten országába eljuss. Mert mit jelent Jézusban hinni? Mit jelent az ő tanítványának lenni? Azt jelenti, hogy elfogadtad Isten országába a meghívást. Azt jelenti, hogy az én életem ezentúl semmi egyéb, mint út az Isten országába. Megyek az Isten országába. És baj van, ha a kezed, lábad, szemed, életed,  dolgaid, vágyaid, döntéseid megakadályoznak abban, hogy odajuss. És erre mondja Jézus: inkább menjél sántán, de menjél. Inkább menjél fél vakon, de menjél, mert ha a célt nem éred el, akkor hiábavaló az egész. Nemcsak az utad, nemcsak a vállalkozásod, az egész  életed hiábavaló.

Harmadsoron, és van még egy súlyosabb jelentése is ennek a szónak, s ez igazán megdöbbentő. Egy régi francia fordítás így adja vissza: jaj azoknak, akik e kicsinyek közül, akik bennem hisznek, bűnre csábítanak! Mert a skandalum efféle csapdát is jelent. Valakit olyan helyzetbe hozni, olyan körülmények közé sodorni, hogy nem marad más neki, mint a vétek. Értitek, milyen súlyos Jézus szava? Itt nem lehet azt mondani: bocsánat, nem rád gondoltam, mikor hazudtam. Csak a cimboráimnak mondottam. Nem rád gondoltam, mikor ezt meg ezt csináltam, csak hát most így alakultak a körülmények, elnézést kérek. Azt mondja Jézus, hogy mikor tudván, szándékosan csapdát állítanak fel, és nincs belőle más kiút, csak a bűn által, akkor jaj! De mielőtt kifelé mutogatunk, Jézus szava  ránk is megáll. Jaj neked, ha olyan ígéretet teszel, amiből csak úgy tudsz kijönni, hogy valami bűnt követsz el. Jaj neked, ha úgy alakítod az életedet, és olyan helyzetbe hozod magadat, hogy nem tudod másképpen magadat kivágni belőle, csak bűn útján. Jaj neked, ha megbotránkoztat a kezed, a lábad, a szemed. Jobb neked sántán, csonkán, vakon az Isten országába menni. Súlyos ez a szó. Ezért hát a mai napon, arra tekintettel, ami Magyarországon és Budapesten zajlik, kérlek, halljátok meg az ige súlyos figyelmeztetését. Amíg csak felháborodunk, amíg, csak tiltakozunk, mert botladozunk a beláthatatlan dolgok között, azt még türelemmel elhordozhatjuk. De ha a botrányt okozónak, a félre vezetőnek, a csapda készítőnek az esete engedi, hogy mi magunk is vétkezzünk, akkor valóban elvétettük a dolgot. A hazugság senkit nem jogosít fel arra, hogy ő is hazudjon. A becstelenség senkit nem hatalmaz fel arra, hogy ő is becstelen legyen. A tisztességtelenség senkinek nem ok arra, hogy ő is tisztességtelen legyen. Álljatok meg! Őrizzétek meg magatokat, a hiteteket, a szíveteket. Kerüljétek el ezt a csapdát! Ezért mondja Jézus itt utolsó szavaiban: mert mindenki tűzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg. Jó a só, de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt neki? Legyen bennetek só, és legyetek békében egymással. Mi ez a só? Ami mindenre jó. Ami mindent megtisztít. Ami mindent megszentel és tartóssá tesz.  Emlékszünk Jézusnak a Hegyi Beszédben mondott szavaira? Ti vagytok a föld savai. Mit tesznek a sóval, ha ízét veszti, és nem jó semmire? Kidobják a szemétbe. Jézus azt mondja: legyen bennetek só, és éljetek egymással békében. Ámen