Szeretett gyülekezet, kedves testvérek! Néhány héttel ezelőtt, amikor Jakab levelét kezdtük olvasni, azt mondottam, hogy Jakabot és a mondandóját szembe szokták állítani Pál apostollal és mondandójával. A legnevezetesebb és legismertebb szembeállítás Luther nevéhez fűződik, akinek ma ünnepeljük születése napját egyébként. De Luther talán a maga korában kirobbant nagy vitatkozás miatt mondotta, hogy lám, Jakab a cselekedetekről beszél, bezzeg Pál a hitről. De maga Luther is megtalálta erre az ellentétre a megoldást. Én úgy szoktam mondani, hogy a kegyelem királyi székéhez több ajtón is be lehet menni; Pál apostol ott jön be, Jakab meg amott. (Igaz, nálunk csak ajtó van itt ajtó, így a katolikusoknak ezen az egyen kell bejönni. De ha nyitnának is egy másikat, végül mindenki a kegyelem királyi székéhez jut, Pál is és Jakab is, és mi is.
Múltkor pedig Jakab azt írta a szívünkbe, hogy imádkozzunk egymásért, ne sóhajtozzunk egymás ellen. Nagy és erős üzenet ez, mert a keresztyénségnek ez a szilárd fundamentuma. Sokat mondják ma is, hogy vannak úgynevezett egységjelek, ezek mutatják, hogy egyek a keresztyének. Ilyen jel például, hogy egy közös egyházi rendbe tartoznak, vagy azonos szimbólumaik vannak, vagy egyforma az úrvacsorai közösségük, vagy azonos kánonjog szerint élnek, vagy egyforma palást alól prédikálnak a papok. (Ámbár engem a múltkor az egyik újság áttett a katolikusokhoz, mondván, hogy Szabó püspök úr misét tartott a svábhegyi óvoda alapkő letételekor.) De az egység alapja mindenek előtt az egymás iránti szolidaritás Krisztusban, amit Jakab így fejez ki: imádkozzatok egymásért! S lám, Pál apostol - a másik oldalról – most azt mondja, hogy imádkozzatok értünk is! És amíg ezen a biztos talapzaton állunk, és a keresztyén testvérekért imádkozunk, őket egyetemlegesen a kegyelem királyi széke elé visszük, addig mondhatom, hogy egyek vagyunk, egészen bizonyos vagyok benne.
Nos, tehát azt mondja az apostol, hogy: »imádkozzatok egyszersmind érettünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az Ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amelyért fogoly is vagyok, hogy nyilvánvalóvá tegyem azt úgy, ahogy nekem szólnom kell.«
Egyszer egy okos ember azt javasolta, hogy jó lenne Pál apostol úgynevezett börtönből írott leveleit – az Efézusi, a Kolossé, a Filippi, a Filemonhoz és a Timóteushoz írt második levelet – egymás mellé tenni, és úgy olvasni, és ekként megérteni, hogy miképpen élte meg Pál apostol a hányattatásait, a bebörtönzését (mindazt, amit így mond: »fogoly vagyok a Krisztusért«) és hogy ez miképpen élezi ki vagy színezi át hozzánk szóló üzenetét is. Én másféle megfontolást javaslok ennek a megértéséhez, ezért engedjétek meg, hogy két megjegyzést tegyek, mind a kettő a közelmúltból való.
A múlt héten egy rádióműsort hallgattam, melyben megszólaltattak egy lelkes műsorszervezőt, aki egy filmfesztiválról szólt, ahol főként dokumentumfilmeket fognak bemutatni, az alapvető téma pedig a kizsákmányoltak, a kisebbségek, a menekültek és az üldözöttek helyzete. Mi van a szegény indiai paraszttal, aki szeretne tehetős lenni, de kizsákmányolják? Mi van a dél-afrikai gyémántbányásszal? Mi azokkal a kisgyermekekkel, akik szülők nélkül indulnak neki a világnak mint menekültek? Mi van a detroiti vasmunkással, egy rozsdaövezeti nagyvárosban, ahol 70 százalékos a munkanélküliség? A filmek célja az, hogy bennünket, unatkozó, kényelmes európaiakat emlékeztessenek arra, hogy mennyi sok nehéz sors van a világban. Úgy szokták ezt mondani mai nyelven, hogy érzékenyíteni akarnak bennünket. Az érzékenyítés bizony nagydolog. Mire a fránya riporter megkérdezte a programszervező hölgyet, hogy vajon lesz-e film az üldözött keresztyénekről is? Merthogy a mai világban a keresztyéneké a legüldözöttebb vallás; börtönök, kivégzések, harmadosztályú állampolgárrá való lefokozás a sorsuk. Ekkor a hölgy azt mondta, hogy »hmm, hát nem tudom.« Na, mindjárt értettem, lám, kilóg a lóláb! Bizony, miközben minden szenvedésre, bajra, jajra, elnyomásra, diszkriminációra érzékenyítenek bennünket, a keresztyének úgy szenvednek, hogy még egy öt percig tartó filmet sem kapnak egy egy-hétig tartó filmfesztiválon.
A másik – ha már Luther Márton születésnapjára emlékezünk – annak a felidézése, hogy Luther a wormsi birodalmi gyűlés előtt, amikor a tanai visszavonására szólították fel, azt találta mondani, hogy ha őt a Szentírásból vagy észérvekkel meg nem győzik, a lelkiismerete, amellyel Isten ítélőszéke előtt áll, nem engedi, hogy visszavonja nézeteit. Itt állok, másképp nem tehetek! – summázta be szavait. Nos, egy finn politikus-asszony, Paivii Räsänen, aki néhány évvel ezelőtt Finnország belügyminisztere volt, és a finnországi Luther alapítvány elnöke, tizenöt évvel ezelőtt publikált egy írást, amelyben annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a homoszexuális házasságkötés bűn. Ő ezt olvassa Isten igéjében. A minapában vádat emeltek ellene emberiség elleni uszítás címén. De hát ez tizenöt évvel ezelőtt nyilatkozott, mondták, talán már elévült dolog. Mire a főügyész azt mondta: nem, ez emberiség elleni uszítás, ezért több évi börtönbüntetés jár! Természetesen, ha a politikus asszony visszavonja ezeket a téziseit, mert interneten hozzáférhetők, akkor ejtik a vádat. Mire a politikus azt mondta, nem vonja vissza, mert a lelkiismerete nem engedi; Isten ítélőszéke előtt megállni sokkal fontosabb, mint a finn államügyész előtt.
Pál apostol börtönből, bizonnyal római fogságából írja sorait: imádkozzatok érettünk is, hogy az Isten nyissa meg előttünk az Ige ajtaját, hogy úgy szólhassam a Krisztus titkát, ahogy nekem adatott. Mit jelent a Krisztus titkát szólni? Ezt a Kolossé levél elején így fogalmazza meg az apostol így: Azért írok nektek, mondja, »hogy vigasztalást vegyen a szívetek egybe köttetvén a szeretetben, és hogy eljussatok az értelem meggyőződésének teljes gazdagságára az Isten és az Atya és a Krisztus ama titkának megismerésére, amelyben van a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve. Ezt pedig azért mondom, hogy valaki titeket rá ne szedjen hihető beszéddel, mert jóllehet testben távol vagyok tőletek, mindazáltal lélekben veletek vagyok örülvén és látván köztetek a jó rendet és a Krisztusba vetett hitetek erősségét. Ezért, amiképpen vettétek a Jézus Krisztust, az Urat, a képen is járjatok Őbenne.« (Kolossé 2,2-6) Ez a Krisztus titka. De miért azt írja az apostol, hogy imádkozzatok érettünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az Ige ajtaját? Kérdezhetnénk: miért nem –– azt üzeni, hogy imádkozzatok érettünk, hogy Isten nyissa meg a börtön ajtaját? Hiszen börtönben van. Hát nyisson ajtót Isten, hogy kiszabaduljak! Hát nem szabad ezt kérnie az apostolnak, hogy imádkozzatok értünk is, értem is, kísérőtársaimért is; itt vagyunk Rómában, hozzám ugyan be lehet jönni, de mégiscsak háziőrizetben vagyok, vagyis fogoly vagyok (ApCsel 28, 30).
Mi hát az Ige ajtajának a megnyitása? Mielőtt erről szólnék, beszéljünk a másikról is, a börtönajtóról. Az apostolnak voltak ős-élményei arról, hogy mit jelent, ha az Úr megnyitja a börtönajtót. Elbeszélésből is tudta ezt. Az Apostolok cselekedeteinek elején olvassuk, hogy amikor az apostolok Jeruzsálemben hirdették a Krisztus feltámadását, folyton el akarták őket hallgattatni. Minél több jel - gyógyulás, épülés, élet-helyreállítás, közösségben való megerősödés - kísérte az apostoli igehirdetést, annál vadabb az indulat támadt ellenük, annál inkább utasították őket, hogy hallgassanak. Péter azt felelte erre, hogy inkább Istennek kell engedni, mint embereknek, és nem tehetik, hogy ne szóljanak arról, amit láttak és hallottak (ApCsel 4,17; 5,28-29) A Nagytanács erre letartóztatta az apostolokat. Ám, mondja Lukács, »az Úrnak angyala éjszaka megnyitotta a tömlöc ajtaját és kihozta őket. Hát volt ilyen: hogy megnyitotta Isten a tömlöc ajtaját és kihozta őket (ApCsel 5,19). Másnap reggel mentek a fogdmegek, nem találtak senkit. Ez hogy lehet? Be volt zárva a tömlöcajtó, hogy jöttek ki onnan? Aztán, amikor már csak Pétert tartóztatták le, biztosra mentek, jobbról és balról hozzá kötöztek két fegyveres őrt. Éjszaka azonban megjelent az Úr angyala, megérintette a bilincseket, lebontotta Péterről, kivezette őt az utcára és Péter már ment is haza, ahol buzgón imádkoztak érte; esedeztek, hogy nyissa meg az Úr a tömlöc ajtaját. Péter pedig zörgette az ajtót. A szolgálólány, Rhódé kiszaladt, hallotta, hogy Péter kiabál az ajtó előtt, ám Rhódé megismerve Péter szavát, örömében nem nyitotta meg az ajtót, hanem beszaladt és elmondta a többieknek, hogy Péter van kint. Van ebben valami irónia: az Isten megnyitja a tömlöc ajtaját, a Péterért imádkozók meg annyira örülnek, hogy nem bírják megnyitni a bejárati ajtót (ApCsel 12). De Pálnak személyes tapasztalata is volt erről. Amikor Filippiben járt missziói úton, zűrzavart támad az evangélium-hirdetés nyomán, mire a munkatársával, Silas-szal letartóztatták. Éjszaka földrengés támadt, s fölpattanak a börtönajtók. »Fölkelvén pedig a tömlöctartó, s látva, hogy nyitva vannak a tömlöc ajtai, kivonta fegyverét és meg akarta magát ölni, azt gondolván, hogy elszöktek a foglyok.« (ApCsel 16,27) Kinyílott a börtönajtó, de Pál nem szökött el. Ez hogy van? Mi több, fölkiáltott a börtönőrnek: ne tégy kárt magadban, higgy az Úr Jézus Krisztusban és megmenekülsz (üdvözülsz), mind te, mind a te házad népe! (ApCsel 16,31)
Tehát teljességgel rendben volna, ha itt, a Kolossé levélben azt olvassuk, hogy: imádkozzatok érettünk is, hogy Isten nyissa meg a tömlöcünk ajtaját, hogy szabadok legyünk és szabadon hirdethessük a Krisztus titkát. Hát hogyne, szabadnak lenni, vallásszabadságban élni, az evangélium drága üzenetét zavartalanul hirdetni nagy ajándék! – hát miért ne szabadna ezt kérni? Vagy valami másról van itt szó?
Induljunk el egy másik úton. Pál apostol a második Korinthusi levélben referál a korinthusiaknak, azt mondja, mikor Troászba mentem, Krisztus evangéliuma ügyében kapu (ajtó) nyittatott nekem az Úrban (2Kor 2,2). Erről az Apostolok cselekedeteiben is hallunk. (ApCsel 20). És a gyülekezetek erről hallva ujjongtak, hogy milyen nagy dolgot cselekedett velük az Isten, hogy a pogányoknak is kaput nyitott a hitre. Talán erről volna itt szó? Imádkozzatok érettünk, ezt mondja Pál, hogy még itt, a tömlöcben is nyisson kaput Isten a pogányoknak a hitre? Tehát akár bilincsekben, akár szabadon, akár szegényként, akár gazdagként, akár hitetőként, akár igazként, de hirdettessék a Krisztus evangéliuma, nyisson utat az Úr a pogányok szívéhez. Igen, ha ez megnyittatik ez az ajtó, azt senki be nem zárhatja. Ezt üzeni az Úr a filadelfiai gyülekezetnek a Jelenések könyvében: »tudom a te dolgaidat, ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, amit senki be nem zárhat, tudom, hogy kevés erőd van, de megtartottad az én beszédemet, s nem tagadtad meg az én nevemet« (Jel 3,8) Nem szoktunk ellapozni hét levélből a Jelenések könyve következő fejezetéig, pedig érdemes, mert a negyedik rész így kezdődik, ezt mondja János: »ezek után láttam és ímé, egy nyitott ajtó volt a mennyben. És az első szó, amelyet mint egy velem beszélő trombitának szavát hallottam, ezt mondta: - Jöjj fel ide és megmutatom neked, hogy minek kell majd lenniük.« (Jel 4,1) Vagyis a Krisztus által megnyitott ajtó a mennybe nyílik. A kegyelem királyi székéhez nyíló ajtót csak Krisztus nyithatja meg, más felfeszíteni sem tudja. Viszont, ha ő megnyitotta, más be nem csukhatja. A régi zsidók ezt más képpel még jobban megértették. És mi is értjük, mert járunk hittanra, és láttuk eleget a jeruzsálemi templom makettjét is. A Zsidókhoz írt levél mondja, hogy Jézus Krisztus áldozatakor a templom kárpitja aljától a tetejéig kettéhasadt, és megnyílt az út a szentek szentjébe. Oda csak a főpap léphetett be és csak egyszer egy évben, hogy a nagy engesztelő könyörgést elmondja magáért és a nép bűnéért. Krisztus által azonban megnyílt az út a szentek szentjébe, szabad a bejárás Isten kegyelméhez (Zsid 9,3; 10,20) Attól immár senki és semmi nem zárhat el benneteket. Tehát, kérdezzük, erről szól itt Pál apostol egy másfajta képpel: imádkozzatok érettünk, hogy nyíljék meg az Ige ajtaja pogányoknak is!? De nem azt mondja, hogy a pogányoknak, hanem azt mondja, hogy nekünk nyíljék meg az Ige ajtaja.
Ezzel az apostol a saját szorongató helyzetét jelöli meg. Ezért kéri a Kolossé gyülekezet imádságát. Fogoly vagyok, mondja. A fogolynak pedig összeszorul a szíve, nehéz a helyzete. Az imént arról beszéltem, hogy mi keresztyének az imádság talapzatára állva vagyunk igazán egyek. Lám, milyen könnyen el tudjuk intézni, hogy van, ahol lefejezik a keresztyéneket, van, ahol börtönbe csukják őket, van ahol negyedosztályú állampolgárrá fokozzák le őket, másutt túszt csinálnak belőlük. Mi megvonjuk a vállunkat, hiszen sokszor nem a hitükkel vádolják őket, és akkor már bonyolult a megítélés. Törökországban több évig börtönben ült egy presbiteriánus lelkész, azzal vádolták, hogy amerikai kém. Dehogy volt az, csak ráfogták. Ősi minta ez. Amikor Néró császár üldözni kezdte a keresztyéneket, ez volt a vád ellenük: odium humani generis – az emberi nemzetség gyűlölete (ahogy Tacitus mondja). A keresztyének gyűlölik az embereket! Most az egykori finn belügyminiszter ellen is az a vád, hogy emberek elleni gyűlöletet szít. Mi meg széttárjuk a kezünket. De kérdezem magamtól is: hol van a lutheránus egyház, kiállnak-e egy gyülekezeti tagjukért? Vagy fejüket lehajtva, félrefordítva hallgatnak? Sőt talán, még talán örülnek is (ahogy Pál is jelzi másutt, hogy vannak, akik örülnek az ő hányattatásának, Filippi 1,6). Persze, Pál izgága volt, uszítónak tűnt, meg valami isteni rendről beszélt. Hát nem jobb szépen békességben meglenni itt a világban? S ha a békességnek ez az ára, nem imádkozunk másokért, mert, így most, olyan nagy békességben megvagyunk! De mit mond az apostol a kolossé-belieknek? Én is imádkozom érettetek, hogy senki hihető beszéddel félre ne vezessen benneteket. Az Ige szabadságáért könyörög!
Talán a Galata levél megjegyzése segít tisztán látni. Pál nagy keveredett a galatákkal. Megsértődtek Pál apostol kemény szavain. Mégsem intézi el közönyösen a helyzetet, hanem azt mondja: fájdalommal szüllek újra benneteket! (Gal 4,19) A korinthusiaknak pedig, akikkel szintén nagy vitába keveredett, azt mondja: a szánk megnyílt nektek, és a szívünk kitárult előttetek (2Kor 6). Nos, ezek a személyes mozzanatok valóban összekötnek két értelmezési lehetőséget: nyíljon meg a börtönöm ajtaja - nyíljon meg az ige ajtaja a pogányok számára! Mégis, itt egy harmadik értelem áll: számomra nyíljon meg az Ige ajtaja! - mondja Pál. Nehéz helyzetben mondja, amikor maga sem tudja eldönteni, hogy azért állt-e be a baj, mert az igazság elviselhetetlen módon megvilágítja az embereket és visszaütnek, vagy azért van a baj, mert ügyetlen volt és rosszul csinált mindent? Erről is beszél az apostol, amikor így figyelmeztet: »bölcsen viseljétek magatokat a kívül valók irányába, a jó alkalmatosságot is áron megváltva beszédetek mindenkor kellemes legyen, sóval fűszerezett, hogy tudjátok, mi módon kell kinek megfelelni.« (Kol 2,5-6).
Néhány hete egy magát keresztyénnek tituláló politikus förtelmes bűnökről lett ismertté. Mi pedig nyomban kaptuk a pofont: hát tessék, ilyenek a keresztyének! Képmutató banda! Ezek Horvátországba járnak jachton mulatni. Csak behúztam a nyakam, s eltűnődtem, hogy is van ez? Mert az nem baj, ha szigorúak velünk szemben, ha mi már nem vagyunk szigorúak önmagunkhoz! Az sem baj, ha mértéket állítanak és rámutatnak, hogy alatta maradtál! Régi szabály, hogy amit nem teszel meg jó szívedből, azt Isten az ellenségeiddel veri le rajtad. De nem erről van szó, hanem arról, hogy: hallgass, fogd be a szád, tűnj el! Ha ugyanis a Krisztus evangéliumának élsz, ha Isten megnyitotta előtted az Ige ajtaját és bemeneted van a Krisztus titkához, akkor áthat Isten életváltoztató hatalma, ez pedig gyógyító hatalom, dolgokat átrendező hatalom. S akik ki akarják törni a keresztyének fogát, be akarják tapasztani a szájukat, azok pontosan azt akarják, hogy minden maradjon úgy, ahogy van. Ez bizony régi, ócska játéka az Isten majmának, a Sátánnak. Rávesz a bűnre, aztán feljelent. Hát nem tudtátok, testvérek, hogy ő jelent fel, akinek egyszer az a neve, hogy katégór – vádló, másutt pedig az, hogy kísértő. Ezt kívánja a nagy vádló: maradjon csak ez a régi ócska játék, és akkor a politikusok meg a kampánymenedzserek, és mindenki megfelelő mennyiségű vádanyaghoz jut! Hiszen bűn az van bőven, neked is, nekem is, neki is, mindenkinek. Szentek vagyunk-e? Nem vagyunk azok, hanem nyomorult, irgalomra szoruló bűnösök vagyunk! De a keresztyénség csodálatos titka, a Krisztus titka éppen az, hogy meg lehet bánni a bűnt, és meg lehet változni. Kutyából nem lesz szalonna, mondta nekem valaki, amikor beszámoltam neki, hogy egy atyafi - súlyos alkoholista - megtért egy evangelizáción. De lesz kutyából szalonna! Lesz, mert Krisztus erejében az ember új teremtéssé lesz, egészen más minőséggé lesz. Nos, Sátán őfelsége és segédcsapatai ezt nem tűrik. Miért imádkozik hát az apostol? Nem magáért, pedig tehetné. Megtörtént már vele De nem ezt kéri. Kérhetné azt is, hogy ott, Rómában, Isten az ő szava által nyisson utat a pogányoknak a kegyelem királyi székéhez, mert neki ez a küldetése, hogy elhirdesse: amit az ember füle nem hallott, amit a szíve meg sem sejtett, azt készítette Isten az Őt szeretőknek (1Kor 2). De most nem ezt kéri. Most magára nézve kéri, hogy megingott, megrendült helyzetében föltároljon számára az Ige, és ő maga is a kegyelem királyi székéhez jusson. Ennek ugyanis hirdetője, tanúságtevője, szolgája és apostola, de nem birtokosa.
Imádkozzatok egyszersmind érettünk is - mondja az apostol. Tudjátok, testvérek, amikor eltölti szívünket a Krisztus gyermekei sorsáért való aggodalom, éljenek Kínában, Latin-Amerikában, szenvedjenek Afrikában, kelljen behúzni a nyakukat az Egyesült Államokban és szorongjanak itt Európában – minket is szólongat az apostol! Legyetek bátrak magatokért is imádságot mondani! Amikor másokat arra buzdítok, hogy imádkozzanak a Krisztus gyermekeiért, hozzá kell toldanom: egyszersmind imádkozzatok érettünk is, hogy számunkra is megnyittassék az Ige ajtaja, hogy meg ne rendüljünk, el ne fogyatkozzunk, kétségbe ne essünk, hamis kompromisszumot ne kössünk. Luther egykor csak ennyit mondott: Itt állok, másképp nem tehetek. Mert neki megnyílott az Ige ajtaja, és a küszködő, vergődő, bizonyítani akaró, fölfelé törekvő emberke megtalálta Isten királyi székénél a bűnbocsátó és életváltoztató isteni jóságot. Nekünk is mondanunk kell: imádkozzatok érettünk is. Ez a szilárd alap, ez a biztos fundamentum, ezen megállva és éberen őrködve vagyunk mi egyek az egész világon, felekezettől, hitvallási ágazattól, hagyománytól függetlenül, mert ez az egyetlen út a kegyelem királyi székéhez visz. Nyittassék nekünk is ajtó. Ámen
Imádkozzunk! Köszönjük, mennyei Atyánk, hogy sokan imádkoznak értünk is, olyanok is, akiket nem is ismerünk, de ők ismerik Krisztust, ahogyan mi is ismerjük Őt. Megízlelték a Krisztusban való szabadság és új élet jó ízét, ahogyan mi is megízleltük. Kérünk, minket is késztess arra, hogy szüntelen Eléd hozzuk imádságban azokat, akik szenvednek az igazság beszéde miatt, akiket hátratétel ér az evangélium drága ügye miatt, akiket üldöznek, életüket fenyegetik, sőt el is veszik országod jó híre miatt.
Könyörgünk a hitükért üldözöttekért, azokért akik a Krisztus neve miatt hátratételt szenvednek, akiket bebörtönöztek, akiknek életét fenyegetik. Könyörgünk azokért, akik nem tarthatnak szabadon nyilvános istentiszteletet, akiknek lerombolják templomait, akiket föld alá kényszerítenek, akiket hamisan azzal vádolnak, hogy felforgatók. És könyörgünk magunkért is, akik restek vagyunk és gyávák, hamis békességet keresünk, és olyan könnyen kihullik a szívünkből a drága evangélium. Nyisd meg nekünk is az Ige ajtaját, hogy megerősödjünk, megbizonyosodjunk, bátrak és eltökéltek legyünk, és készek hálából teljesen átadni magunkat életformáló erőidnek.
Köszönjük Urunk, hogy megtapasztalhatjuk gyógyító irgalmadat. Köszönjük azokat, akiknek életét megújítottad és visszaadtad őket családjuknak és gyülekezetünknek! Érettük hálát adva kérünk betegeinkért, gyógyítsd őket, hozd őket közénk vissza. Könyörgünk a szomorkodókért, hálát adva, hogy az elmúlt hetekben is annyi vigasztalást vehettünk Igédből. Most azért a családért kérünk, akik a ránk következő héten állnak meg szerettük ravatala mellett. A feltámadott Krisztus erejével vigasztald őket, mert akiknek Ő nyitja meg az utat a mennyei trónushoz, azok előtt senki és semmi azt be nem zárhatja. Ő a feltámadás és az élet. Add, hogy Igéd áldott gyümölcsöket teremjen életünkben neved dicsőségére, embertársaink javára. Taníts minket jót cselekedni mindenekkel, kiváltképpen hitünk cselédeivel! Krisztusért, főpapunkért, aki megnyitotta az utat a kegyelem királyi székéhez, kérünk, hallgasd meg könyörgésünket. Ámen
Bogárdi Szabó István E-mail: info@bogardiszaboistvan.hu