Igen! Nem!

Szeretett gyülekezet, kedves testvérek!

A boldogság-receptek kultúrájában élünk. Nemcsak az orvos ír fel receptet a betegnek, helyesebben a patikusnak, nemcsak a háziasszonyok cserélgetnek egymás közt különböző jó ételekre, fogásokra való recepteket, hanem használati utasításokat kapunk mindenhez, amit használatba veszünk. Immár az Európai Unió tagjaként, legalább hat nyelven. Talán az a legkomikusabb, amikor egy ázsiai eszközt veszünk meg, és az ott olvasható szövegek igen mókásan hangzanak. De ez talán mindig is így volt. És azzal sem mondok sokat, hogy egyéni életünkhöz is mindenféle megoldást keresünk, lehetőleg rövidet, és olyat, ami azonnali vagy gyors sikert ígér. Mert a receptnek ez is a lényege: vedd – recipe! ebből van a recept szó –, csináld meg, alkalmazd, és máris mutatkozik az eredmény. Mondom, talán ez a legkevesebb. Ugyanis ma már a társadalmi rendre nézve is van mindenféle recept, és vannak, akik recepteket írnak. Az Amerikai Egyesült Államok State Departement-je, vagyis külügyminisztériuma minden esztendőben éves jelentést készít minden olyan országról, ahol Amerikának jogosultága van vizsgálódni. Egy sajátos mérce szerint szólnak ezekről az országokról a jelentések. Például, milyen fokozaton áll a demokrácia, merthogy az Amerikai Egyesült Államoknál van a fokmérő, vagy milyen mértékben vannak betartva az emberi jogok, mert annak is van nyilván mértéke, mekkora a sajtó- és szólásszabadság, van-e a vallásszabadság, házasságot köthetnek-e a homoszexuálisok, és így tovább, és így tovább. Vannak tehát mértékek, és melléjük receptek. Ma tehát a társadalmi rendre nézve is szívesen, mi több erőszakosan ajánlgatják, hogy mit kell “bevenni” - és nézik is, mint a szigorú édesanya a beteg gyermeket, bevesszük-e. A közgazdaságban is vannak receptek. Most, hogy az egész világot gazdasági és pénzügyi válság sújtja, mindenhonnan halljuk, hogy a nagyhírű, magas rangú közgazdászok egyike azt mondja, a másika meg amazt mondja. De beszálltak a receptírásba a bankok is, melyek, mint tudjuk, semmi mást nem akarnak, csak a pénzünket, ők tehát azt ajánlgatják, miképpen szabadulhatunk meg attól. Immár olyanná lettünk, mint az a 14 éve vérzékenységben szenvedő asszony, akiről azt írja az evangélista, hogy minden vagyonát orvosokra költötte, de nemhogy jobbult volna állapota, hanem inkább romlott. A világ tele van receptekkel, tanácsokkal, javallatokkal, előírásokkal, - főleg, hogy miképpen lehetünk boldogok.

Mondhatjuk-e, testvérek, hogy Isten is ad receptet? Azért kérdezem, mert gyakran hallom, hogy amit Jézus az isteni szent élettörvényhez hozzáfűz, az voltaképpen mind-mind egy boldogságrecept. Én másképp gondolom ezt, mert Isten szent törvénye: törvény, és nem recept. S ezt a különbséget éppen a felolvasott ige mély értelme mutatja meg: az igen legyen igen, a nem pedig nem! Hozzáteszem, gondossággal olvassuk ezt. Ugyanis a magyar nyelvben van kettős tagadás, és ez nyomatékos tagadást jelent. Más nyelvekben viszont a kettős tagadás igenlést szokott jelenteni. Tehát úgy kellene központozni: hanem a ti beszédetek legyen igen: (kettőspont) igen, nem: (kettőspont) nem. Jézus azt mondja, hogy az igen legyen igen, a nem pedig legyen nem. Majd azt mondja, hogy mindaz, ami ezeken felül van: az ördögtől van. (A múlt alkalommal több testvér megszólított, jó lenne, ha prédikálnék néhányszor az ördögről. Mivel nem vagyok ördög-szakértő, nem állok kötélnek. De, ha akarnék, sem térhetnék ki most azelől, amit Jézus mond: ami az igen-en, és a nem-en felül van, az ördögtől van.) Ez megdöbbentő, megrázó, el kell rajta gondolkodnunk, főleg, hogy félre ne értsük. Nyilván, nem azt akarja mondani Jézus, hogy fura szerzetként csak két szó jöjjön ki a szánkon, és semmi mást ne mondjunk. Akkor ő sem szólna többet. Ennél gazdagabb, bőségesebb az életünk. De mi az, ami túl van igen-en és nem-en?

Érdekes, de döntő ellentmondás mutatkozik itt. Jézus ugyanis korábban, amikor Isten szent élettörvényét magyarázza, azt mondja az övéinek, hogyha a ti igazságotok nem haladja meg a farizeusok és írástudók igazságát, semmiképpen nem mentek be a mennybe. És itt ugyanazt a szót használja. Azt mondja: ha nincs fölötte, ha a ti igazságotok nincs fölötte, ha nem haladja meg a farizeusok igazságát, akkor nem mentek be. Itt pedig azt mondja, hogy ha valami fölötte van, az ördögtől van. Hát akkor legyen fölötte, vagy ne legyen fölötte? A helyzet mégis egyszerű. Amikor Isten szent élettörvényéből egyszerű, gyors mozdulatokkal olyan recepteket akarunk csinálni, mint amilyenekkel tele van a világ, akkor mindig jönnek azok a ráadások, finomítások, módosítások, precizírozások, melyek a farizeusok egész magatartását jellemezték. Nekik nem volt elég az, hogy ne ölj! - ezt meg kellett magyarázni: milyen helyzetre vonatkozik ez, mikor érvényes, kikre nézve áll ez? Ne paráználkodj! - milyen helyzetben igaz, hogyan érvényesíthető? Ne esküdj! - mikor kell hát, mikor tilos mégis esküdni. A parancs mellé kérdés kerül – s megkezdődik Isten törvényeinek bővítése, magyarázgatása, felülhaladása. Mintha valami meghaladhatná az igent, s valami mindig fölötte állana a nem-nek. Éppen ezért mondja Jézus tanítványainak: ha ti ezt a magatartást fölül nem múljátok – vagyis, ha vissza nem tértek az igen-hez, és a nem-hez, nem fogjátok felülmúlni a magyarázkodást, a mentegetőzést, nem fogtok fölébe kerekedni azoknak a finomítgatásoknak, melyek révén az ember nemhogy felszabadítaná magát Isten jó rendjének megtartására, hanem éppen megkötözi magát. Jézus szabad gyermekekhez beszél, akik a Lélek szabadságában nem eltörlik, hanem betöltik az Isten törvényét.

Értjük tehát, hogy az egyszerűségnek ez a mesterkélt meghaladása: zsákutca, és Jézus nagy programja az egyszerűség helyreállítása. Szoktak az igehirdetők is a Hegyi beszéd kapcsán bombasztikus szavakat mondani: forradalmi, radikális. Néha én is mondok ilyeneket, de megvallom, csak azért, mert nem tudok jobbat. Nem szeretem ezeket a szavakat, ezek a politika világába valók: forradalom és radikalitás, meg az összes többi. Márpedig ott, a politikában az igen nemigen igen, és a nem sem mindig nem. Ahogy mondani szokták, a politikus soha nem mondja azt, hogy soha. Mondjuk hát másként: Jézus Isten gyermekeinek egyszerű szabadságát akarja helyreállítani, s nincs annál egyszerűbb, amit itt Jézus mond. És ez a döbbenetes. S talán azért kapkodunk folyton receptek után, mert mi szeretjük hihetetlenül bonyolulttá tenni az életünket, hogy már nem is törődünk csak azzal, ami fölülmúlja az egyszerű igent és az egyszerű nemet. De most Jézussal együtt bátran ki kell mondanunk: az egyszerűek a boldogok. Boldogok a lelki szegények (de sokféleképpen lehet ezt értelmezni!), de hadd fordítsuk így: boldogok azok, akik egyszerűek, boldogok azok, akik, ha igent mondanak, valóban igent mondanak, és tudnak nemet is mondani, és az valóban nem. Igen, Jézus tudja, hogy hosszú út vezet idáig, Jézus tudja azt, hogy az egyszerűség nem valami eltemetett képesség az emberben, nem valami Csipkerózsika, akit hosszú álom után, Jézus herceg csókja életre kelt, és ím, ott van előttünk, az igen-mondás és a nemet-mondás csodás képessége! Ez a képesség nem alszik bennünk, hanem eltorzult és beteg, meg kell gyógyulnia. Nem alszik, nem csak úgy félre van téve a sarokba, mint egy jó szerszám, amit majd előveszünk, ha szükség van rá. Nem olyan, mint a régi old mobilok, melyeket jól bezsíroznak, majd beállítanak a garázsba, letakarnak ponyvával, és hetven év múlva is elő lehet velük állni, főleg, ha német autógyárakban csinálták őket. Az igent mondás és a nemet mondás megrongálódott képességünk.

Vegyük csak sorba itt a Hegyi beszédből azokat a szakaszokat, melyekkel Jézus egyrészt visszaállítja Isten törvényét a maga egyszerűségébe, vagyis megmutatja Isten jó életrendjének hallhatatlan és felülmúlhatatlan egyszerűségét  (lám, kezdek én is bombasztikus szavakat használni!), másrészt pedig megmutatja azt is, hogy nem könnyű, hanem nagyon nehéz, szinte önmagunk ellenére való az az út, melyen eljutunk az igen-ig és a nem-ig. Jaj, nem könnyű az a döntés, amit a vérfolyásos asszony hozott: elég, ha csak a köpenye szegélyét megérintem és meggyógyulok! Adná Isten Szentlelke, hogy ma csak éppen megérintsük Jézus köpenye szegélyét, egészen biztosan gyógyulnánk tőle – adja Isten, hogy közelebb kerüljünk ehhez a döntéshez.

Először is, Jézus azt mondja: megmondatott a régieknek, ne ölj, mert aki öl, méltó az ítéletre. Én pedig azt mondom, hogy mindaz, aki haragszik atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre, aki pedig azt mondja atyjafiának ráka, méltó a törvényszékre, aki pedig azt mondja, bolond, méltó a gyehenna tüzére! Jézus ezt kibővíti a megbékélés parancsával is: ítélkezés, harag és gyűlölet helyett békülj meg atyádfiával. Mert hiába viszel az oltárra áldozatot, tán éppen fogadalmi áldozatot és emlékezel meg arról, hogy atyádfiával perben állsz, hagyd csak ott az oltár előtt ajándékodat, menj el, békülj meg vele. S aztán menjél vissza áldozni, s akkor már nem fogadalmi, hanem hálaáldozatot tehetsz. Előbb menj el s békülj meg! Milyen egyszerű ez, s milyen boldogok lennénk, így mondom: egyszerűen boldogok lennénk, ha képesek lennénk erre. Veszekedés, perlekedés, minősítés, törvényszék elé rángatás, gyilkos indulatok, a másik halálának kívánása helyett - megbékülni. Lehetséges ez?

Aztán Jézus szól a létrontás másik dimenziójáról is, amikor idézi Isten törvényéből: ne paráználkodj. S hozzáteszi: én pedig azt mondom nektek, ha valaki asszonyra tekint gonosz kívánság okáért, immár paráználkodott a szívében. És megtoldja, ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki, ha pedig jobb neked, hogy egy elvesszen tagjaid közül, semhogy egész tested gyehennára vettessék, akkor vágd le a te karodat, mert jobb, hogy az egyik tagod vész el, mintsem, hogy egész tested majd gyehennára menjen. Majd szól az elválási törvényről, melynek kapcsán azt mondja: Mózes csak a szívetek keménysége miatt engedte meg nektek. De jó lenne gonosz vágyak nélkül élni, úgy élni, hogy tudom, a szívemben nincsen gonosz vágy, mert a szívből indul el minden rossz, és abból jön az, amit a farizeusok persze olyan ügyesen megmagyaráztak, hogy mégis mit mikor lehet, és mikor nem lehet. Mikor lehet válni? Mikor lehet az asszonyt otthagyni, vagy a férfit otthagyni? Mikor lehet életköteléket szakítani? Mikor lehet mindent felrobbantani? Semmikor – mondja Jézus. Ha azzal akarod áltatni magad, hogy te jó ember vagy, akkor tudd meg, semmikor. Mert Mózes ezt csak a szívetek keménysége miatt engedte nektek. 

Aztán beszél Jézus a tálióról, a megfizetés törvényéről. Szemet szemért, fogat fogért, adósságot adósságért, országot országért, katonát katonáért, becsületet becsületért, pofont pofonért. Így van kiegyenlítve a világ. Jézus pedig azt mondja: aki téged arcul üt jobb felől, tartsd oda a másik orcádat is, aki törvénykezni akar veled, és elvenné alsó ruhádat, az egyetlent, add oda neki a felsőt is, a tartalékot, aki téged egy mérföld hosszú útra kényszerít, menj el vele kettőre. Borzasztó! A leigázott országban a római katonák jogosultak voltak arra, hogy a hadifelszerelést (ez körülbelül 50-60 kiló volt) bárkivel egy mérföldre elvitessék. Ha egy mérföldre kényszerítenek - mert kényszeríthetnek, mert leigázott vagy, mert vesztes vagy, mert egy vesztes országban élsz! –, menj el vele kettőre. Nem is folytatom, csak jelzem, nem véletlen, hogy Bismarck, a nagy német kancellár azt mondta egyszer: a Hegyi Beszéd alapján nem lehet politikát csinálni. A Hegyi beszéd alapján nem lehet országot kormányozni. S Jézus mégis ezeket mondja. Ő tudja, hogy ezek az egyszerű dolgok, a megfizetéstől való elállás, sőt, az áldozatvállalás, a szent életkötelék megtartása, a keményszívűségtől való eltávozás, megbékülés a haragosommal, - ezek az egyszerű történetek élet alapszerkezetei. Ezekben hangzik fel a tiszta igen, és a tiszta nem. Minden másban nemigen van, és igennem van. Minden másban másítás van, minden, ami másításban van, az ördögtől van. Az ördög a nagy másító, az Isten majma.

Így jutunk Jézus mondandójának közepéhez. Olvasom újra: legyen a ti beszédetek igen: igen, nem: nem, ami pedig ezeken felül vagyon, az ördögtől vagyon. Konkrétan esküről beszél Jézus, de nem az ünnepélyesség ellen szól. Isten igéje minden helyen azt tanúsítja, hogy a veszekedésnek meg a vitatkozásnak az eskü vet véget. Sőt, azt mondja a Zsidókhoz írt levél, hogy maga Isten is esküvel jött közbe, amikor Ábrahámnak adott ígéretét megerősítette, s mivel nagyobbra nem esküdhetett, önmagára esküdött. Figyeljük meg hát alaposan Jézus szavait. Ez sem könnyű út, s rendszerint kibúvót keresünk, az egyszerű és szigorú szavak alól. Jézus a régieket idézi, akik azt mondták: ne esküdj hamisan. Ez rendjén való. Aki hamisan esküszik, súlyos bűnt követ el, ezt még a mi széttört világunkban is bünteti a törvény. Jézus szava: én pedig azt mondom nektek, hogy semmiképpen ne esküdjetek, se az égre, mert az az Isten királyi széke, se a földre, mert az lábainak zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a Messiás-király városa, se a fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszáladat sem teheted fehérré vagy feketévé! És itt a kulcs, miért mondja ezt Jézus! Azért, mert nem tudod a hajad színét megváltoztatni, mert nem tudod az alapvető tényeket megmásítani, nincs rá képességed. Nem tudod, nem teheted. Az esküvésnek pedig éppen az az egyik lényeges vonása, hogy az ember abból többleterőt kap. Ha nem tudok valakit meggyőzni az igazamról, megesküszöm, előtte, és ebből többleterő jön, hiszen az esküvel az ember szankciót is vállal, és persze szankciót tesz a másik feje fölé is. Ezért volt gyakorlat a bíróságokon eskü mellett vallani. De nem a Jézus szava (ezt azért tudjuk!), amit ma Magyarország ellen kiabálnak, hogy az új alkotmány értelmében az állami szolgáknak, köztisztviselőknek esküt kell tenniük. Jaj, kiabál az egész világ: esküt kell tenni Magyarországon, de borzasztó! De nem a Jézus szava van ebben, hanem éppen Jézus szava ellen kiabál a világ, az ellen, hogy az igen mindig legyen igen, a nem pedig legyen mindig nem. A nagy létrontásban vergődő ember azt hiszi, hogy akkor lesz szabad, ha keverheti, másíthatja a dolgokat. Igen, Jézus rámutat, hogy az eskü vallásos cselekmény. Bizony, az, még a legszekularizáltabb világosan is vallásos cselekmény, - a vallás szó latin értelmében: re-ligio, újrakötés. Vagyis az esküvel az ember köt-elezi magát, köt-elességet vállal, és mind a kötelesség-vállaláshoz, mind a kötelesség teljesítéséhez erő kell. De mi nem tudjuk hajad színét sem megváltoztatni! Csak beleőszülni tudunk abban, ha valami nem megy, ha rettenetes teher nehezedik ránk. Jézus azonban tisztázza: az esküvel nem szerzel többleterőt, mert az igazi erő az igenben van, az igazi erő a nemben van. Ugye, milyen egyszerű? Mennyi erő van az eltökélt nemben, és mennyi erő van az eltökélt igenben, - igen, ezekben van az erő. Tehát Jézus azt mondja, hogy ha Isten egyszerű és boldog gyermeke vagy, akkor a te életedben az igen erősebb minden eskünél, akkor az igened erősebb minden nemnél.  Ugyanakkor, ne feledd, a hajad színén sem tudsz változtatni. Hát akkor, hogy tudnád megváltoztatni az eget, hogy tudnád megváltoztatni a földet, hogy tudnád megváltoztatni Isten királyi lábának zsámolyát, honnan vennél erőt mindehhez, ha ahhoz nincs erőd, hogy azt mond: igen, vagy azt mond: nem.

Boldogságrecept ez, testvérek? Immár érezzük, ez nem recept. A recept megmondja: végy innen, végy ezt vagy azt, a recept megmondja: adott esetben mit kell tenni. Nemrég a kezembe került egy receptes könyv, ebbe már az is le van írva, hogy nem mindegy, hogy gázlángon főzünk-e, vagy a sparhertbe kukorica-csutkával gyújtunk be, vagy szén lángján melegítünk valamit, mert mind más és más ízt hoz. Recept volna, amit Jézus mond? Egyáltalán nem recept ez, hanem Isten legmélyebb titkának megnyitása. Legyen – és lett! Ez az Isten titka. A teremtő ige, kedves testvérek, ennyi: legyen – vagyis: igen! Az isteni elutasítás pedig ennyi: nem lesz az meg (nem mentek be Isten országába, ha másítjátok az igazságot!) Igen és nem. Milyen egyszerű, amit Isten elénk állít, ahogy a törvény summájánál mondja: két utat adtam elődbe, életnek és halálnak útját, áldásnak és átoknak útját, te azért válaszd az életet! Vagyis Jézus azért tanít bennünket – még egyszer mondom, nem könnyű út ez, mert mindig az a legnehezebb, ami a legegyszerűbb -, hogy közelebb jussunk Istenhez. Kik a boldogok? A Hegyi beszéd csodálatos szavai szerint, mindenik boldogságnak Istenhez van dolga. Azért vagyunk boldogok, mert bármiféle állapotban legyünk, legyünk akár szegények, akár sírók, akár éhezők és szomjúhozók, akár tiszta szívűek, akár békességre igyekvők, akár háborúságot szenvedők, akár igazságban örvendezők, annak minden mozzanatában Istenhez jutunk közelebb. Közelebb Istenhez az igennel, és – ki kell mondanunk – a nemmel is. Istenhez jutunk közelebb.

Azért legyen a ti beszédetek igen igen, nem nem, ami pedig ezeken felül vagyon, az az ördögtől vagyon. Nem tudjuk elképzelni, és csak gyenge szavaink vannak rá, mi az, ami felül vagy, hogy az ördögtől van. Ami ezeken felül van, az a külső sötétségben van, ahol nincs öröm, sem egyszerűség, sem a dolgoknak meghatározott rendje, csak sírás és fogcsikorgatás. Hadd hívjalak én is most titeket arra, hogy oldódjatok ki a sok igen-nemből és nem-igenből, oldódjatok föl a sokféle kényszerből, mely elhiteteti, hogy minél többet fogadkozunk, minél többet esküdözünk, annál több erőnk lesz az igenre és a nemre. Foglyok vagyunk. Jézus most egyszerű szabadságot kínál, mert a szabadság egyszerű, a szabadságban eltökéltség van, a szabadságban tiszta és világos látás van, a szabadságban ott van Isten jó és szép életrendje. Legyen a ti beszédetek, minden szavatok, és legyen a szívetek (mert a szív teljességéből szól a száj!) igen: igen, nem: nem. Ami ezeken felül van, a gonosztól van.
Ámen

Imádkozzunk: Köszönjük Urunk, hogy most Igéddel nehéz, de életre vezető útra hívsz meg bennünket. Köszönjük, hogy hosszútűrő és irgalmas vagy, mert hajunk szálánál többször hangzott a szánkban az igen, de vontuk vissza máris, s mondtunk nemet, ám a szívünkben elfogadtuk azt, amit szavunkkal elutasítottunk. Köszönjük, hogy hosszútűrő és irgalmas vagy, mert tele az életünk fogadkozással, esküdözéssel, s másoknak is csak akkor, ha ők is fogadkoznak és ígérgetnek. Köszönjük, hogy hosszútűrő vagy, mert szörnyű hazugsághegyeket építünk s ülünk a tetejükre, s akarjuk magunkat ott hazugsággal, visszavonással, állhatatlansággal megkoronázni. Köszönjük, hogy amikor arra szólítasz, béküljünk meg másokkal, ezt azért teszed, mert Te öröktől megbékéltél velünk. Köszönjük, hogy amikor arra hívsz, hogy tiszta legyen az életünk, azért teszed, mert Te örökkévaló tisztaság vagy. Köszönjük, hogy amikor elengedést parancsolsz nekünk, azért teszed, mert Krisztusunkban rabszolga-halált haltál értünk. Ő felvette a mi keresztünket is. S köszönjük, hogy amikor azt parancsolod, hogy ellenségeinket is szeressük, a Magad oldalára akarsz minket állítani, azt akarod, hogy olyanok legyünk, mint Te, tökéletesek, tiszták, szentek és igazak.

Köszönjük, hogy bizalmat adsz nekünk, és meghívsz bennünket erre az útra. Formálj Szentlelkeddel, tisztítsd szívünket, adj tisztánlátást, józanságot és bölcsességet. Ruházz fel bennünket szeretetre való képességgel, s adj hatalmas Lelkedből bátorságot, hogy soha ne rettegjünk, hanem inkább éljünk igazán, mert Melletted, az élet forrásánál vagyunk. Tekintsd meg, Urunk betegeinket, áldd meg őket gyógyulással. Tekintsd meg a zsákutcába tévedteket, s mutass nekik igaz utat. Könyörülj meg népeden! Álld meg szerte a világon a Krisztus nevét vallókat, akik üldöztetést és hátratételt szenvednek. S könyörgünk a világ nagyjaiért is, akik recepteket csereberélgetnek, de nem ismerik az igazságot. Fordítsd szívüket Magad felé, hogy nekünk békés és jó időnk lehessen. Könyörgünk országunkért és népünkért is mostani hányattatásában, nehéz állapotában. Add, hogy akik ezt az országot vezetik, úgy mondják az igent, hogy az igen legyen, és úgy mondják a nemet, hogy az nem legyen. Egyszerűséggel, igazsággal, bizalommal álld meg őket. Krisztusért, megtartónkért kérünk, akiben minden ígéreted igen lett, hallgass meg bennünket.
Ámen