Hogy megerősödjetek

Dunaszentgyörgyön hálás jubileumot tartunk. 300 esztendeje annak, hogy a török hódoltság után a Dunaszentgyörgyből elmenekültek leszármazottai megkezdhették az újra telepedést. A krónikák feljegyzik, hogy ahogy megérkeztek, nemcsak a portáikat kezdték megépíteni, hanem azonnal hajlékot építettek az Úrnak, mert azzal az elkötelezéssel jöttek vissza, hogy templomot és iskolát is építhetnek. 300 esztendő van mögöttünk, tele áldásokkal, küzdelmekkel. És igaz reá, amit Mózes ötödik könyvéből olvastam fel. Mielőtt megkezdődött volna a honfoglalás, Mózes összefoglalta a tapasztalatokat, és egészen az Ábrahámmal kötött szövetségre visszatekintve, és az Egyiptomból való szabadulást, a pusztai vándorlást felidézve, azt parancsolja népének: tartsátok meg az Úr rendeléseit, hogy megerősödhessetek. És ezt minden átmenet nélkül tudjuk alkalmazni magunkra itt, Dunaszentgyörgyön is, de kiterjesztve egész országunkra is. Tegnap a Duna túlsó partján voltunk, Taksonyban, ahol éppen 300 évvel ezelőtt történt a katasztrófa, mikor az ott lévő tucatnyi portát felégették, és el kellett menekülni. A Taksonyba visszatelepedők 300 évet vártak arra, hogy templomuk legyen. S tegnap szenteltük fel Istennek dicsőségére. Bizony, mindent belefoglalhatunk ebbe az egy igébe: tartsátok meg az Úr rendelkezéseit, hogy megerősödjetek. Akikkel szövetséget köt Isten, azoknak igéket, parancsolatokat, rendelkezéseket ad a szent életre nézve, és ígéretet csatol hozzá: ha ezek szerint jártok, megáldalak benneteket, de ha letértek erről az útról, és idegen isteneket kezdtek imádni, és elfordultok tőlem, akkor magatokra vonjátok az istennélküliség átkát és terhét. Azért emelem ki ezt az egyetlen egy szót, amit itt, a 8. versben olvasunk, mert amikor rendelkezésről, törvényről hallunk, úgy vagyunk, mint az iskolás gyermekek. Emlékszem is, mikor házi feladatot kaptunk, ha fogós volt a lecke, vittem haza az iskolatáskát, levágtam a sarokba, nagy csüggedten. Édesanyám kérdezte, valami rossz történt az iskolában? Mondtam neki, hogy még anná is rosszabb, mert házi feladatot kaptam, de én azt nem tudom megcsinálni.  Én ahhoz gyenge vagyok. Nem vagyok olyan okos, ügyes, segítségre van szükségem, mert gyenge vagyok hozzá. Vagy – hogy ne érezzék az itt lévő gyerekek, hogy csak velük tudok példálózni –, nem régiben új közlekedési szabályokat hoztak Egy ismerősöm mondta, aki már százezer kilométert vezetett, hogy szinte kiment belőle az erő ezektől az új szabályoktól, elment a kedve a vezetéstől. Igen, ha egy új szabály vagy törvény jelenik meg, hiába jobb talán, mint a régi, mi, akik beleszoktunk a régibe, mindjárt azt érezzük, hogy valami új feladatot kaptunk. És nekünk ahhoz az újhoz nincs erőnk. Ilyenné lett a mi civilizációnk. Szinte mindentől iszonyodunk, ami feladat, kötelesség, amit meg kell tenni, vagy ha elmulasztjuk, bajok származnak ránk. Bezzeg a rosszra, a zsiványságra, a törvénytelenségre, a bűnre milyen találékonyak vagyunk! Arra mindig van kedvünk, csak a jóra nincs. Milyen mély értelme van az Úr elkötelező szavának: tartsátok meg rendelkezéseimet, hogy megerősödjetek! Mert abból kaptunk erőket, áldásokat, megújulást évszázadokon keresztül, ha Isten útján jártunk. Ezek az igék, amelyeket Mózes könyvéből olvastam, a tudósok szófordulata szerint a honfoglalás igéi. 300 éve itt egyfajta honfoglalás történt. A török időkben és a háborúkban elveszített birtokoknak, földeknek, életnek az újbóli elfoglalása történt meg. De kérdezhetné valaki, mi köze ehhez a Márk evangéliumában foglaltaknak?

Azt olvassuk az evangéliumi igében, hogy Jézus felment egy hegyre, odahívott némelyeket, akiket Ő akart, jelesül a tizenkét tanítványt, akiket Márk evangélista név szerint fel is sorol, hatalmat adott nekik, hogy prédikálják az evangéliumot, hogy gyógyítsanak és ördögöket űzzenek. Igen, mondhatná valaki, hogy az egy másik történet, mint a Mózesé volt. A népek, nemzetek története, a történelem hullámzása, a történelmi jószerencse vagy balszerencse, a jósors vagy balsors, az mind ebben a világban zajlik, az mind ennek a világnak a története. De a Jézus története, a tanítványok története, az a szívnek a története. Az belső történet. Mégis, van itt némi összeköttetés. Mindannyian tudjuk, hogy az Úr Jézus Krisztus azért választott tizenkét tanítványt, hogy jelezze, amit Ő elkezdett, és amit majd az ő tanítványai folytatnak, az is honfoglalás. Igen, másfajta honfoglalás. Nem a tejjel-mézzel folyó Kánaán elfoglalása, és a törzsek osztozkodása, de honfoglalás. Terület-foglalás. Igen, Jézus Krisztus is honfoglalást indít a tanítványokkal, és a terra incognitat, az ismeretlen földet akarja meghódítani, az pedig a mi életünk és a mi szívünk. Szent Ágoston mondja a Vallomásaiban, hogy az emberi a bonyodalmak vagy nehézségek földje, terra difficultatis. Mondhatnám, hogy amikor a tizenkét törzs Józsué vezérletével átkelt Jordánon, nem teljesen ismereten világba léptek be, és miután hétszer körbejárták Jerikót, ledőltek Jerikó falai (Józsué 6). Bámulatos gyorsan ment a honfoglalás. De egy szívet, egy lelket, egy életet, egy embert testestől-lelkestől, minden gondolattal, minden erővel, minden indulattal Isten szeretetére meghódítani, ez emberfeletti vállalkozás.   Ezért mondja Márk evangélista, hogy Jézus választott tizenkettőt, hogy vele legyenek és kiküldje őket prédikálni, és hatalmuk legyen gyógyítani és ördögöket űzni. Egy országot elfoglalni nem nagy dolog. Mi magyarok ezt megfordítva is tudjuk, mert tudjuk, mert kis nép vagyunk, és a mi 20. századi történelmünk, sajnos, bizonyítja nekünk: könnyű meghódítani a népet. Sőt, régen is volt, amikor Mohácsnál elveszett az ország, és a törökök itt jöttek fel a Duna mentén az ország közepébe, Szentgyörgy is odalett. Amikor 1541-ben övék lett Buda, övék lett Dunaszentgyörgy is. Meddig tartott itt átjönni egy birodalom hódító seregének, meddig tart egy országot elfoglalni harcban, háborúban, küzdelemben? Nem sokáig. Ám egy szívet, egy életet, a bonyodalmak, a nehézségek, az ellentmondás, a lázadás, az Istennel szembeni ellenségeskedés, a bűn világát roppant nagy harc meghódítani. Azt hinnénk, hogy ez modern kori probléma. De ha jól nézem az emberiség történetét, akkor az, amit mi modernek nevezünk, az Ádámmal és Évával kezdődött. Azóta mindig a modern az ember. A modern ember lázad, letér Isten útjától, rest a jóra, és gyors a bűnre, ahogy ezt Pál apostol leírja a Római levél elején. Régi történet ez és mégsem régi. A modern ember története a mindenkori ember története. 

Jézus ott, fent a hegyen kiválaszt tizenkettő az új honfoglalásra, a szívek honfoglalására.  S felhatalmazza őket, hogy az evangélium erejével, a Szentlélek hatalmával, Isten gyógyító áldásával és ördögöt űző hatalmával megnyerje a szíveket. Mire is? »Cselekedd, amiket az Úr parancsolt neked, hogy megerősödj.« János apostol azt írja a levelében: fiacskáim, új parancsolatot mondok nektek, melyet kezdettől fogva hallottatok, hogy egymást szeressétek (1Jn 2,7). S ebben csodálatosan bontakozik előttünk Isten nagy titka! Mindig ez volt Isten parancsa! Olvastuk Mózes ötödik könyvét, az úgynevezett második törvénykönyvet. S mi ennek a summája?  Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkidből, teljes erődből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. Szeresd felebarátodat, mint magadat. Ez a második nagy parancsolat. S hozzáteszi Jézus: ettől függ az egész törvény és mind a próféták. (Máté 22,40) Tehát a régiek is ettől függtek. Ádám is Éva is ettől függtek, és mi is ettől függünk. Krisztus, a második Ádám az, aki maradéktalanul betöltötte ezt a törvényt, és most elküldi kiválasztott tanítványait, hogy a Szentlélek erejével megnyerjék meghódítsák a mi szívünket, a mi életünket is, és Istenhez vezessenek bennünket.

Amikor Dunaszentgyörgy újra települt, nem éltek itt még annyian, nem volt itt sok porta. Lassan gyarapodott a község. A te szíveben hány porta épült már az Istennek? Hány dűlőutja van a te szívedben Isten szántóföldjéhez? Hány élet-mozzanata van benned a Lélek nagy munkájának? Hány szándékodat, akaratodat, hány eltervezésedet rendelted már alá Isten szent honfoglalásának?  Mózes így kezdi itt a példálózást: nem is hozzátok szólok, akik a pusztaságban születtetek, és bementek majd az Ígéret Földjére, hanem atyáitokhoz szólok, akik tudták és tapasztalták, hogy mi az egyiptomi fogság, akik átélték és látták, hogy mit tett az Úr a fáraó seregével, amikor rájuk árasztotta a tengert. Aztán megtapasztalták, hogyan vezette őket Isten a pusztaságon keresztül. Hát kérdezzétek meg őket, atyáitokat a megtett útról, hogy ti azzal a régi tapasztalattal menjetek be az újba, az Ígéret Földjére. Mi most azokat faggatjuk a hálás emlékezésben, akik előttünk jártak itt. Az atyákat, a szülőket, a nagyszülőket, az ősöket, akik évszázadok óta éltek itt, és az ő emlékeik nekünk is tanúságot tesznek arról, hogy igazak az Isten igéi. Ma tehát az emlékek is, a hálaadás is késztessen arra, hogy engedjünk az Úr hódító igényeinek. A tizenkét apostol pedig az eljövendőről beszél. Mert ha tudni akarjátok, hogy mi a jövendője a dunaszentgyörgyi népnek, a Krisztusban bizakodó hívőknek, hogy miben van a mi boldog várományunk, akkor az apostolokat kérdezzétek. És nyissátok meg szíveteket a drága evangéliumra, mert lám, Krisztus boldog jövendőt ígér nekünk, és így is mondjuk az Apostoli Hitvallásban: Krisztus lészen eljövendő. A feltámadott Úr jön el. A mi földi életünk, történelmünk tele van honfoglalásokkal és honvesztésekkel. És az egyéni életünk pedig tele van Jézus Krisztus nagy küzdelmével Szentlelke erejében, hogy teljesen megnyerje szívünket és életünket, hogy az az Ő birtoka legyen. Hogy Ő legyen az úr életünk felett. S mindez, vagyis a Mózes törzsei által végrehajtott honfoglalás, aztán a 300 évvel ezelőtti dunaszentgyörgyi új honfoglalás, és a Krisztus Lelke által végzett honfoglalás is a végső nagy honfoglalásra tekint előre. Így mondja a Zsidókhoz írt levél: nincs itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük. (Zsid 13,14) A mennyei hazát keressük.  Erre hív bennünket evangéliuma által Krisztus, már most megkóstoljuk az eljövendő világ erőit, tudva, hogy amikor véget ér a földi vándorút akár egy közösség életében, akár a saját életünkben, amikor végéhez ér a történelem, és a halottak feltámadnak dicsőségben, és mi elváltozunk romolhatatlanságra, akkor Isten beinvitál bennünket az örök hajlékunkba, amit Krisztus szerzett nekünk. Honfoglalást ünneplő dunaszentgyörgyi gyülekezet, szívek honfoglalását remélő, pünkösdre készülő gyülekezet, hirdetem nektek az eljövendő örök hazát, ahova a mi feltámadott Urunk, Jézus Krisztusunk vezet be majd be bizonyosan. Tartsátok meg az Ő parancsolatait, hogy megerősödjetek.

Ámen