Hogy életetek legyen

Szeretett gyülekezet, kedves testvérek!

Ismert szokása az az embernek, hogy ha barátai, ismerősei ajánlására megvásárol egy könyvet, annak izgalmas történetét csak egy darabig bírja nyomon követni, hanem hamar a végére lapoz, hogy lássa a végét. Persze, ezzel elrontjuk az olvasmány-élményt, mert ugyan megtudjuk, például egy krimi esetén, hogy ki volt a tettes, de a történet már nem lesz olyan érdekes. János evangéliuma végén is van egy összefoglaló befejezés, de azt kell mondanom, hogy akik előre lapoztak az evangéliumában, amit jó másfél hónapja kezdtük olvasni, azt találták, hogy az evangélista visszautal bennünket az elejére. Ezt mondja ugyanis: sok más jelt is művelt ugyan Jézus tanítványai előtt, melyek nincsenek megírva ebben a könyven, ezek pedig azért írattak meg…, tehát vissza kell lapoznunk, hogy mik azok, amik megírattak, mik állnak az evangéliumban.

De mielőtt ezekről szólok, azt is el kell mondanom, hogy az evangélista ezekkel a szavakkal azt is jelzi, hogy semmi talányt nem tartogatott az olvasóknak, mert akik János evangéliuma elején kezdik, máris ezt olvassák az első részben Keresztelő Jánosról: ő pedig tanúbizonyságul jött, hogy bizonyosságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen őáltala. (Jn 1:7) Most a végén pedig azt olvassuk: ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus az Istennek Fia. Ez az evangélium célja, ez szerepel az elején, és ezt olvassuk a végén: hinni. Keresztelő János bizonyságtétele meghívás volt Jézus Krisztus megismerésére, az evangélium szavai pedig arra hívnak bennünket, hogy megismerve Jézust, a Krisztust, higgyünk benne, hogy ezáltal életünk legyen. Azt mondja János evangélista: sok más jelt is művelt ugyan Jézus tanítványai előtt, azok nincsenek megírva ebben a könyvben, ezek pedig azért írattak meg – tudniillik ezek a jelek – hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus.

Akik az evangéliumot már végigolvasták, talán észrevették, hogy János evangélista igen szűkszavú, amikor Jézus csodáiról van szó. Szűkszavú, legalábbis a többi evangélistához képest. János nagyon kevés csodát mesél el. Amiket viszont leír, azokat részletesen elmondja. És hozzáteszi, hogy ez meg ez a csoda: jel. Jézus valamit jelez a csodákkal, valamit mutat, valamire utal.

Mindjárt az evangélium elején elbeszéli, hogy Jézus a vizet borrá változtatja a kánai menyegzőben, és azt mondja: ez volt az első jel, amit Jézus cselekedett. (Jn 2:11) Nem sokkal később elbeszéli: Jézus visszatért szülőföldjére, és Kapernaumból megkeresi egy főember, akinek halálosan beteg a gyermeke, és sürgeti Jézus, hogy menjen gyógyítani.  Jézus a gyermek gyógyulásának ígéretével küldi haza, és hazatérve gyógyultan találja gyermekét. Hozzáteszi János evangélista: ez volt a második jel, amit Jézus cselekedett. (Jn 4:54) Aztán, Jézus az utána tóduló sokaságot néhány kenyér és hal megsokasításával megelégíti, nyomban kialakul egy különös drámai esemény, mert – mondja János evangélista – a tömeg a jelet látva összesúgott és el akarták ragadni Jézust, hogy királlyá tegyék. Nem azt mondja az evangélista, hogy csodát látva, hanem a jelet látva (Jn 6:14). Jeleket akartok? – ha jelet láttok, akkor hisztek. De láttatok jelet, és mégsem hisztek – vitatkozik velük Jézus. Később pedig azt olvassuk, hogy amikor Jézus Jeruzsálemben meggyógyít egy vakon születettet, csodát tesz, kirobban egy vita, mert a szigorú, farizeusi törvény szerint szombaton nem lehet gyógyító tevékenységet végezni, a vita itt is a jelekről szól. (Jn 9:16)

Az a jel, amit most részletesen idehozok a gyülekezet elé, a Jézus barátjának Lázár feltámasztásának csodája. Jézus előhívja a halálból a több mint harmadnapja halott barátját, feltámasztja őt, ennek a híre hihetetlen gyorsan megérkezik Jeruzsálembe, a hírre megriad a Főtanács - olvastuk az evangéliumot –, és ez az a csoda lesz az, amely kiváltja a végső elhatározást, a gyilkos szándékot, hogy Jézus félreteszik az útból. Mit jelez Jézus ezekkel a csodákkal? Azt jelzi, hogy amikor Isten hozzáér a világunkhoz, beleavatkozik az életünkbe. A csoda beavatkozást jelent, a csoda azt jelenti, hogy nem úgy mennek tovább a dolgok, ahogy menniük kellene! Kánában hamar megitták a bort, mindjárt a lakodalom elején, nincs más, csak víz, ez maradt, így megy tovább a dolog a maga rendje szerint. Ilyen a világ. S hogy menne tovább a dolog, ott a pusztaságban, ahova több ezer ember ment ki Jézus hallgatni, ha nem tarisznyáztak föl maguknak sem kenyeret, sem útravalót? Hogyan? Nos, haza kell menni étlen és szomjan! Történt már ilyen nem is egyszer az emberiség életében. Voltam én is hivatalos valami nagyszerű rendezvényre, ahova nagyon sokan jöttek el, a pedig rendezők kétségbe voltak esve, mert az asztalra felkészített süteményt, ropit, pogácsát mind megették, akik nem fértek be a templomba, s mire mi kijöttünk a templomból, nem jutott semmi. Hazamentünk éhen, vagy legfeljebb lapulevelet törtünk az árokparton. Ez a dolgok rendje. Ha nagybeteg egy gyermek, és az orvosok jelzik az aggódó szülőknek, hogy a betegség halálos, a dolgok természetes folyása szerint a betegség feltartozhatatlanul halad majd előre, a tüneteket lehet még kezelni, a kór előretörését még lehet késleltetni, de mivel az életünk halálba tart, (óh, hogy könyörög a főember Jézusnak: Uram, gyere, mert a gyermekem halálán van!) - a gyermek is meg fog halni. Kemény és rettenetes dolog ez – ez a dolgok rendje. Ha valaki vakon született, csak annyit tud könyörülni rajta kora társadalma, hogy kap egy koldulási engedélyt és valami keresethez jut, ugyan ki remélhetné, hogy egyik pillanatról a másikra, mintha most született volna, épen, tiszta látással fog látni! A vak élete sötétségben telik. És ha valaki meghalt, s nem is tetszhalott, a teljes halált beállt, az élet megsemmisült, ahogy Lázár nővérei mondják kétségbeesetten Jézusnak: Uram, már három napja, hogy meghalt és szaga van, vagyis megkezdődött a bomlás, vajon, mit lehet ezen a folyamaton fordítani és változtatni? Ez a dolgok rendje. Azért hangsúlyozom ezt, testvérek, mert az egész életünk tele van ilyen folyamatokkal, ezer dologból, történésből, mozzanatból, akaratból, gondolatból áll össze egy-egy ember élete, és ezer körülmény közé van beleszőve, és ha süllyedünk, ugyan a gravitációt ki győzheti le!? Ha nagy erő sodor bennünket, ugyan az árral ki fordulhat szembe? Ha hoztunk egy végzetes döntést, ugyan megmásítani milyen erő fogja azt?  Minden jel arra utal, hogy a dolgok mennek a maguk során. Ám Jézus csodáiban, amelyeket János evangélista jelnek nevez, teljesen más irányt látunk. Ezek a csodák beleavatkozó és megfordító csodák.

A teológusok, a hívő keresztyének, a keresztyén tudósok hosszú ideje vizsgálják ezt a titkot. A csoda beavatkozás az örök folyamatokba, Isten megmásíthatatlan törvényeibe. Hiszen a gravitáció törvény, a kétszer-kettő törvény, a napkelte és mapgyugta törvény,  s ezeket a törvényeket mondják Isten alkotta akkor, amikor a világot teremtette, és ha így teremtette és ilyen törvényekkel teremtette Isten a világot, akkor ezeket Ő sem fogja megváltoztatni. Latin kifejezéssel azt mondják a régi teológusok, hogy mielőtt Isten a világot megalkotta volna, olyannak alkothatta, amilyennek akarta. Ez volt a potestas Dei absoluta, Istennek megkérdőjelezhetetlen felsége és hatalma. De miután Isten megteremtette a világot, a saját hatalmát is hozzáigazítja ehhez a rendhez. Ez a potestas Dei ordinata. Isten a legnagyobb hívő kedvéért sem fogja megváltoztatni a szorzótáblát, ebben ne tessék reménykedni. A diákoknak mondom – most kezdődik az iskola –, Isten a legbuzgóbb imádságra sem fogja megváltoztatni azt a törvényt, hogy a leckét meg kell tanulni, be kell magolni, el kell sajátítani, az nem fog a fejünkbe ugrani gyönyörű szép imádságokra.

Isten nem fogja megváltoztatni az emberi kapcsolatok törvényét. Ha elrontottunk valamit, jóvá kell tennünk, nem lesz az úgy, hogy zugolyában imádkozgatunk, hogy Uram, tönkretettem mindent a családomban, ma senki nem áll velem szóba, ki vagyok közösítve, mindent szétziláltak, légy szíves, tégy valamit csodát! – s már nyílik is az ajtó és jön az összes rokon csókolgatva engem, hogy – hát elnézést, nem is történt semmi. De mondhatnám a pénzvilág törvényeit is. Hányan szenvednek ma ebben az országban attól, hogy hitelt vettek föl, - és hiába a rimánkodás, a hitelt vissza kell fizetni, még akkor is, ha feltételein utólag változtattak. Az adósnak fizetnie kell – ez törvény. És mennyi mindent fel lehetne még sorolni.  De ezek a csodák, amiket János evangéliuma felsorol, mégis beavatkozó csodák. A csodák pedig  jelek, a jelek pedig mutatnak valamira.

János evangélista néhány más esetben is használja a jel szót. A csodálatos halfogás után azt mondja Jézus Péternek: mikor fiatal voltál, fölövezted magad, s oda mentél, ahova akartál. Majd, amikor megöregszel, más övez fel téged és nem oda mész, ahova akarsz. Hozzáírja az evangélista: ezekkel jelezte, minémű halállal fog meghalni. A jel irányt mutat, a jel megmutat valamit a jövőből, a jel kiemeli a gondolatunkat, a szemünket, az érzéseinket abból az állapotból, amiben vagyunk, és valami felé fordítja. A jel jelez. Nem akarom azt mondani, hogy amiket itt János evangélista leírt, az olyan, mint az autóban a GPS, amibe beírjuk, merre felé kell menjünk, és aztán időnként megszólal a masina, hogy túl gyorsan mész, vagy újratervezés, vagy a következő lehetőségnél forduljon meg. Nem erről van szó, nem kézi vezérléses irányítás az isteni jövő látása, hanem jel, amely kiemel bennünket a jelenünkből, és az eljövendőt jelzi, jelen idejűvé teszi.

Mit jeleznek Jézusnak ezek a csodái? Változást. Nem pusztán beavatkozást, hanem változást. Ahogyan a vízből bor lesz, ahogyan a halálos beteg kisgyermek eleven, játszó, jókedvű kisgyermekként fogadja kétségbeesett édesapját, ahogyan a pusztában egy gyermek eledeléből ötezer ember megvendégeltetik, ahogyan a reménytelenül örök vakságra ítéltetett koldus egyszerre látni kezd, és ahogyan a halott megelevenedik… - ez a változás! Ez mutatja, hogy Jézus hatalmában nem feltétlenség és nem szükségszerűség, hogy arra menjenek a dolgok, amerre menniük kell. Változás következik be. És mindezt így, együtt látva, a feltámadott Jézus megjelenése is – mert is jel – ezt a változást mutatja. Ahogyan Jézus megjelenik tanítványai körében, ahogy megszólítja, felhatalmazza őket, ahogy Szentlelke ajándékát adja nekik, ahogy a hitetlen Tamást külön is megkeresi, és bizonyítja neki feltámadásának dicsőségét, minderre azt mondja János evangélista: jel. Sok más jelt is mívelt ugyan Jézus, amelyek nincsenek e könyvben megírva, ezek pedig – beleértve a feltámadott Jézus megjelenését! – azért írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus, a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy, ezt hívén, életetek legyen az Ő nevében. Vagyis a hitnek köze van a változáshoz, a hitnek köze van ahhoz, hogy megfordulnak a dolgok. Egészen pontosan a hitnek ahhoz van köze, hogy ráismerünk arra, hogy van Isten világában fordítás, van Isten világában megváltoztatás. A legelemibb és a legtermészetesebb módon tudjuk mondani, hogy amikor az ember hitre jut, akkor megtér, megfordul. A hívő ember meg-tért ember. Megfordult a gondolkodása, megváltozott benne a dolgok szemlélete. S még ennél is fontosabb, hogy a megtérés szó igazi mély értelmét összekapcsoljuk a hit szó igazi mély értelmével, mert a döntő az, hogy az egész életirány változik meg.

Merre tart az életünk?- mondom, kedves testvérek, jelcsodák értelmében merre tart az életünk? Elfogy a bor, marad a víz, aztán víz sem lesz? Merre tart az életünk? Kifogy a tarisznyából a kenyér s ott maradunk éhen? Merre tart az életünk? Küszködünk a tünetekkel, lázzal, kipróbáljuk a gyógyszereket, aztán nő a betegség, közeledik a halál, nincs tovább? Merre tart az életünk? Mit mond a vak, miután Jézus meggyógyította? Tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket (Jn 9:31). Merre tart az életünk? Elsiratjuk a testvért, vádoljuk a mestert: ha itt lettél volna, nem hal meg az én testvérem, aztán kérjük a kegyelmet egy, két, három, napra, egy-két évre, egy-két dolog elrendezésére. Ez az élet iránya? Amikor Jézus isteni módon beavatkozik és jelet ad, azt jelzi, hogy van egy másik irány. Ezért kell hinni. Mert a hit az a nagy munka az emberben – hadd mondjam így! –, a hit az a nagy fáradozás, a hit az az egész embert átható valóság, mely által érzékeljük és fölfogjuk, elfogadjuk ezt az isteni megfordítást.

Hogy mondja János evangélista? Ezeket azért művelte Jézus, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, - higgyétek, hogy Jézus az Üdvözítő, higgyétek, hogy Jézus a megváltoztató, higgyétek, hogy Jézus a beavatkozó, higgyétek, hogy Jézus az, aki megfordítja a dolgokat! És hogy ezt hívén életetek legyen. Élet és halál kérdése ez. Nem víz és bor, nem egészség és betegség, nem bőség és szűkösség, nem semmi nélkül valóság és tarisznyában kenyér, nem az, hogy vakon vagy látón élem le az életemet, - hanem élet és halál. S a nagy jel maga a feltámadott Krisztus. Mit mond a mi Tamásunknak? Tamás, láttál és hittél, boldogok azok, akik nem látnak és hisznek - de nemcsak úgy, általában. Azt mondja  a summában János: és ezt hívén – tudniillik, hogy Jézus a Krisztus! – ezt hinni, Krisztust hinni, a hitet Krisztusra irányítani, a hit figyelmét, a hit éberségét a jelre irányítani, arra, akiben minden megfordul, megváltozik, hogy ezt hívén, életetek legyen az Ő nevében. Hadd hirdessem hát a mai napon boldog szívvel azt a csodálatos ajándékot, amit az evangélista mutat az első sorától az utolsóig. Mert ő az első mondatban megmondja, hogy ki a „tettes” és mit „követett el.” Jézus Krisztus a tettes, megváltott bennünket. Jézus Krisztus a tettes, aki beavatkozott és megfordította az emberi élet irányát. Aki hisz, megfordul és ezt a jelet követi. Aki hisz, meghallja azt a szót, amit a Feltámadott mondott a Genezáreti-tó partján, - akkor is amikor előbb elhívta a tanítványokat, s köztük Pétert: Jer és kövess engem, és akkor is, amikor feltámadottként  mondja Péternek: Jer és kövess engem! Az én Atyám házában sok lakóhely van. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmentem, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. Ahol Ő van, ott van az élet, ahol Ő van, ott van mindennek megváltozása, ahol Ő van, ott a jelek, az utak, az irányok nem a halálba, az elveszésbe és a semmibe mutatnak, hanem az életbe, a megtartatásba, magához az élet forrásához, a teremtő Istenhez. Isten Szentlelke erősítsen bennünket és adjon jó döntést szívünkbe, hogy amikor halljuk: Jer és kövess engem, - tudjuk követni ezt a mi igaz Mesterünket, aki a Krisztus, és aki jeleket tett, hogy Őbenne hívén, dicsőségét látván életünk legyen általa.
Ámen

Imádkozzunk!

Köszönjük Mennyei Atyánk, hogy az idők teljességében elküldötted egyszülött Fiadat, Krisztusunkat, aki érettünk élt, halt és támadott fel, érettünk adta a jeleket, érettünk avatkozott a megváltozhatatlanba és a megfordíthatatlanba, hogy megváltoztasson és megfordítson, hogy Őbenne hívén életünk legyen. Ezer jel veszi körbe életünket, és mind az elmúlás, a halál felé mutat. Ezer dolog történik velünk naponta, s mind azt mutatja, semmin nem tudunk változtatni. Köszönjük Mennyei Atyánk, hogy ez a mi Krisztusunk itt, a mi körünkben, a mi életünkben, a mi történelmünkben feltámasztotta a halottat, meggyógyította a beteget, enni adott az éhezőnek, borrá változtatta a vizet s megfordította az emberi szíveket. Ezt kérjük most Tőled, Mennyei Atyánk, fordítsd meg szívünket Szentlelked erejével, mert már-már mi is megadtuk magunkat a változhatatlannak és süllyedünk alá. Lelked erejében ébressz bennünk hitet, hogy a hit munkálja bennünk a boldog meggyőződést. Te változtató és megváltó Isten vagy, Te szabadító, gyermekeidnek szabadságot ajándékozó Isten vagy. Te az élet Istene vagy és életünknek méltóságot, boldog örökséget, feltámadást, örök életet ajándékozó Isten vagy. Töltsd be szívünket a boldog bizonyossággal, hogy az élet, amelyet e földi élet határai között élünk boldog hálaadással, bizonyságtétellel, szent akaratod megcselekvésével, neved dicsőítésével teljen, hogy amíg itt vagyunk, e földi életben, ebben az előszobában, s várjuk, hogy átléphessünk az örök élet tökéletes valóságába, itt is nevedről tegyünk bizonyságot. Kérünk, vigasztald a gyászolókat, buzdítsd, gyógyítsd és erősítsd a gyógyulásra várókat, adj utat a kiúttalanságban vergődőknek, erősítsd életünket, növeld hitünket, bátorítsd lelkünket, hogy járjunk igaz hitben, boldog reménységben, szeretetedet, akaratodat igazán betöltve. Krisztusért, szabadító Urunkért kérünk, hallgass meg bennünket.
Ámen