Harcok

A történet summája ez: Pál apostol Efézusban végzi misszióját, bizonyságot tesz, Jézusról prédikál, a feltámadott Krisztus örömüzenetét adja át. De nem úgy, ahogy mi gondolnánk, hanem úgy, ahogy itt le van írva. Mi szeretnénk azt gondolni, hogy nekünk elég Jézus nevét kimondani, és máris nyílnak a kapuk, térdre hullanak az emberek, Jézus Krisztus boldog követőivé lesznek. De nem így van, hanem úgy, hogy amikor az ige hatalmas lesz (»az Úr igéje erősen növekedett és hatalmas lett« - olvassuk itt), akkor ez harcokon keresztül történik meg. Harc nélkül nincs elindulás a Jézus Krisztus útján. Ha mi azt mondjuk, hogy a keresztyénség azért jó, mert abban nincsen harc, akkor megcsaljuk azokat, akiknek ezt mondjuk, és megcsaljuk önmagunkat is. Ennek a harcnak néhány pontjáról szeretnék most szólni.

Az első harc: azt olvassuk, hogy Pál apostol bement a zsinagógába, ott bátorsággal szólt, és három hónapon keresztül vitatkozott.  Mi szeretnénk a szóharcokat megspórolni. Nem szeretünk vitába bonyolódni, nem óhajtunk vitatkozó nép lenni, és ez jól is van egy pontig. Maga Pál is azt mondja, hogy kerüljük a fölösleges szóharcokat (1Tim 6,4), a felesleges vitatkozásokat, a súsárlásokat, a veszekedéseket. És az olyan embereket is kerüljük el, akik ebben lelik élvezetüket.  De van egy pont, ahol a vita elkerülhetetlen. Éspedig azért, mert a jó hírre kemény válasz érkezik. Így mondja itt Lukács: némelyek megkeményítették magukat és gonoszul szóltak az Úr útjáról. Korábban az evangélium hirdetés kapcsán azt írja Lukács, hogy káromlásokat is szóltak, gyalázták a tanítványokat, kicsúfolták a feltámadás örömhírét. Elkerülhetetlen tehát a vita, vagy ahogyan a régi fordításban áll: a vetekedés.  Nem hajthatjuk le a fejünket, nem léphetünk félre, és nem mondhatjuk, hogy mi keresztyének jó fejek vagyunk, mi csak felajánljuk a portékánkat, és ha valakinek nem kell, hát nem kell. Ha leszólják azt, amit hirdetünk, hát leszólják, a vélemények világában élünk, és tiszteletben kell tartani mindenki véleményét. De itt nem véleményről van szó, hanem igazságról. Itt nem arról van szó, hogy én hogyan látom a világot, hanem arról, hogy Isten mit mond a világnak. Mert Jézus Krisztus feltámadása nem Isten véleménye erről-arról, hanem az egyetlenegy megoldás minden nyomorúságra, bajra, végzetességre.  Ha a lajosmizsei templomot el kellett volna vinni a város másik végére, vagy éppen Kecskemétre, lett volna rá megoldás. Mindenre van megoldás, csak a saját végességünkre, a nagy lét-kérdésre, az életünk végességének kérdésére, a halál kérdése nincs. Azt Isten oldotta meg Jézus Krisztusban. És ez nem vélemény, hanem igazság. Ha pedig igazságról van szó, zavarban van a mi korunk. Ma úgy tartják, hogy tapintatosnak kell lenni, a decens társadalomban mindenki kedves, megértő, elfogadó, a vélemény szent. De itt, mert igazságról van szó, vitába kell bocsátkozni.

A másik nagy harcot a Krisztus gyógyító erejével való visszaélésekhez váltják ki. Azt olvassuk, hogy Pál által nem közönséges csodákat cselekedett Isten. Olyannyira, hogy elvitték Pál testéről a keszkenőket, a nyakkendőjét, a sálját, a homloktörlőjét, a felső ruháját, és ráterítették betegekre, és azok meggyógyultak. És lám, nyomban megjelentek mindenféle emberek, akik gyógyító szakmából éltek. S nem is kell nekünk messzire menni, mi is találunk ilyen kínálkozókkal. Még tegnap bekapcsoltam az internetet, és mindjárt nekem ugrott egy reklám: gyógyító séták ösvényére invitált. Így hirdette valaki önmagát: ha én ővele sétálok el ott, ahol egyébként minden nap végig szoktam sétálni, biztos meggyógyulok. Gyógyítókkal van teli a világ, s mindenki árulja a portékáját. Miért is? Mert van az életünknek egy másik nagy megoldatlan problémája is. Nemcsak halállal határos az életünk, hanem mindenféle nyomorúság is végigkíséri az életünket. Szeretnénk boldogok, egészségesek lenni. Emlékszünk a vérfolyásos asszony történetére? Hány esztendőt szenvedett orvosoktól?  Mennyi mindent kipróbált és csak szenvedett. (Márk 5,26) Nos, itt, Efézusban is volt egy gyógyító csapat, Skévának, a zsidó főpapnak a fiai, akik ördögűzésből éltek. S mikor látták, hogy úgymond, milyen jól megy Pálnak, ők is gyógyítani kezdenek annak a Jézusnak a nevében, akit Pál prédikált. De ők nem ismerték Jézust. Nem is akarták megismerni Jézust, hiszen korábban Pálra is meg Jézusra is káromlást is mondtak.  De látták a hatást, hát varázsigét formáltak Jézus nevéből.  A Szentírás egyik legfélelmetesebb mondata hangzik itt el, amikor a tisztátalan lélek azt mondja nekik: Jézust ismerem, Pálról tudok, de ti kik vagytok? És rájuk ugorván, hatalmat vettek rajtuk. Vagyis akin nem vesz hatalmat az ige, aki nem adja át magát az ige hatalmának, aki nem engedi, hogy legyőzze az isteni igazság, a feltámadás jó híre, azon a tisztátalan erők vesznek hatalmat. Hatalmat vesz rajta a saját élete végessége, hatalmat vesznek rajta a tisztátalan lelkek, eluralkodnak fölötte a démoni indulatok, legyőzi a saját rosszul felfogott élete. Az ember úgy van megteremtve, hogy függésben él. Vagy Isten szeretetétől függ és Isten kegyelmében gyökerezik az élete, vagy valami mástól függ.  Van szent függés és van tisztátalan függés. Ebben a történetből is megérthetjük ezt. Látjuk, hogy mi történt, amikor ezek a botcsinálta ördögűzők próbálták ellesni Pál tudományát. De mit mond Jézus a tanítványoknak: ha valamit az én nevemben kértek az Atyától, megadja azt nektek (Jn 15,16). Ez nem azt jelenti, hogy Jézus neve talizmán. Nem azt jelenti, hogy Jézus neve a hókusz-pókusz. Csak az tud Jézus nevében kérni, aki meghódolt a Jézus nevének, vagyis meghódolt az isteni igazságnak, és Jézus Krisztus útján jár. És azért tud az Ő nevében kérni, mert Jézus az idősebb testvére. Ő az elsőszülött a halottak közül. (Kolossé 1,18) Csak az tud a Jézus nevében kérni, aki már Jézushoz tartozik. És elmondhatja, hogy Krisztus az én Közbenjáróm, az én hűséges Kezesem, Ő az, aki érettem meghalt és én ezt a halált bűnökből felmentő, igazságot adó halálként elfogadom. Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki azt mondja: Uram, Uram. (Máté 7,21)    Nem mindenki kap gyógyulást, aki azt mondja: Jézus, Jézus. Nem mindenki menekül meg, aki borzalmas és veszedelmes helyzetben felsikolt: Jézus Mária. Előbb meg kell hódolni.

Harmadjára elérkezünk a harmadik harchoz is, amit az apostol buzdítása mutat meg: végezetre atyámfiai legyetek erősek az Úrban, és az Ő hatalmas erejében! Öltözzétek fel Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördög minden ravaszságával szemben.  Az apostol szavát az efézusiak már tapasztalatból ismerhették. Lukács is elmondja itt, hogy mikor ezek történtek - a gyógyulások, illetve a csalók megszégyenülése –, akkor sokan az efézusi hívők közül megrendültek, félelem szállta meg őket, magasztalni kezdték az Úr nevét, és önként letették azokat a titkos, okkult dolgokat, amelyeket – lám kiderül – tovább gyakorolgattak. Aki a Jézus útján elindul és kegyelmét magához öleli, az valóban hosszú harcba kezd. És ennek a hosszú harcnak sokféle dimenziója van. Láttuk: vitatkozni kell az ellentmondókkal, a gúnyolódókkal, a csúfolkodókkal, a hitetlenkedőkkel. Aztán meg kell küzdeni a tisztátalan lelkekkel és a Jézus nevének meghamisítóéval is. De még hátra van valami, holott igazából véve azzal kezdődött a nagy harc. Önmagukkal is meg kell harcolniuk. Lám, olvastuk, két és fél év telt el azóta, hogy Pál Efézusban tanított, csodák történtek általa, a hamiskodók lepleződtek le, és ekkor jönnek a megrendült hívők, és előadják az okkult könyveiket, melyek értéke 50 ezer ezüst, abból egy fél országházat fel lehetne építeni. Vagyis korábban az életüket, az egész vagyonukat tették föl arra, hogy hátha mégis, máshonnan jön szabadulás. Nekünk 21. századiaknak leginkább ezzel kell megküzdenünk. Hátha mégis, ki tudja, netalán... - ezek a mai kor nagy gondolatai. Bár Krisztus követője vagyok, keresztyén vagyok, bibliás, zsoltárt éneklő, imádkozó, Krisztus igazságához ragaszkodó, állhatatos keresztyén, nyakas kálvinista vagyok, és nem engedek az igazságból egy tapodtat sem – de hátha, mégis...  És most az efézusiak kidobják az életükből ezt a hamisságot.

Ezért mondja Lukács, hogy az Úrnak igéje erősen növekedett. Ahol az ige növekszik, ott elindul a kiszorítósdi. Növekszik az ige, és egyre több teret foglal el, mígnem az egész életedet elfoglalja. Kálvin azt mondja, hogy aki mennyei üdvösségre vágyakozik, annak úgy kell berendeznie az életét, hogy tudnia kell: az egész életünknek Istennel van dolga. Mit jelent az életünket berendezni? Az pontosan olyan, mint amikor teljesen felújítanak egy lakást. Felszedik a padlót, kiszedik a villany-vezetéket, a csöveket, a vakolatot leverik, mert mindennek meg kell újulnia. Abból a házból mindent ki kell hordani. A Budahegyvidéki gyülekezetben mi is templomot újítunk. Úgy döntöttünk, hogy néhány templomi tárgyat nem visszük ki a templomból, hanem befóliázzuk. De elszakadt a fólia, és amit nem akartunk kihordani, azt most ki kell dobni. Mindent ki kell dobni az életünkből, és csak az kerülhet vissza, amire az ige azt mondja: igen. Az ige erősen növekedett és kezdte elfoglalni az efézusiak életét, mindent. Nemcsak a vasárnap délelőtt 10 órájukat. Sok prédikációt hallgattam templomban, mikor a lelkész arról prédikált, hogy adjunk oda egy órát az Istennek vasárnap: gyertek vasárnap 10 órakor templomba! Én most nem ezt prédikálom! A többi százhatvanhét órát is adjátok oda az Úristennek minden héten, mert ez a keresztyénség. Az ige mindent elfoglal. Erős akarsz lenni? Győzni akarsz? Szóharcot akarsz nyerni? Gyengeségből, betegségből föl akarsz erősödni? Tisztátalan lelkeken akarsz győzedelmet venni?  Ez csak úgy lehet, hogy előbb te magad legyőzetsz. Csak az győzhet, akit Krisztus legyőzött. Csak az lehet erős, akin az ige erőt vett. Csak az fogja megélni az élete minden területén az Isten áldását, aki engedi, hogy az egész életében növekedjen az ige.

Ma hálát adunk Istennek e gyönyörű templom megújításáért. Mondhatom nyugodtan, szebb lett, mint újkorában. Vajon szebb lesz-e a mi keresztyénségünk, a hitünk, a Krisztus követésünk most a hálaadásunk után, mint mondjuk a felújítás előtt volt? Szebb lesz-e az életünk annál, mielőtt Krisztus megkezdte benne a nagy megújítást, a nagy renoválást, a nagy újjászületést? Szebbnek kell lennie! Vegyétek hát szívetekbe az igét, és higgyétek az apostol buzdítását: atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az Ő hatalmas erejében! Nem egy jókívánság, ami már nem is érvényes, amikor kilépünk a templom ajtaján, hanem szent élet-program. Élet-program, amely úgy kezdődik: én magam engedem, hogy Isten hatalmas igéje diadalt arasson fölöttem, rajtam, és bennem. Ámen