Hanem

HANEM, HOGY.... Eldivatozott a "komfort-zóna" kifejezés, és a hozzákapcsolt lapos, ál-nonkonformista ál-prófetizmus is: kimozdulni a komfort-zónából, de leginkább: kimozdítani másokat – az ám az élvezet! S ekként, úgymond, a megszokott, jól-pörgő, egyberakott, áramló – flow – dolgok megszakadván, netán jobbá rendeződnek. De kizökkeni csak úgy, miért is ne?!De itt, most a komfort-zóna kellős közepén robban fel minden – nem kell kilépni,nem kell  túlélő táborba menni, nem kell inkognitóban bolyongani! Ime, az életünk kellős közepén robban ez a szó:

 HANEM, HOGY… Amúgy, nem is olyan komfortos ez az élet! Itt egy születésétől fogva vak ember koldul; ez is egy népjóléti, - népegészségügyi megoldás;  a szülők ebbe már beletörődtek; a tehetetlen társadalom ad valahogy valami kenyeret. S persze, ott a a kérdés: a felelősség kérdése: ki felel ezért, kit büntet az Isten?  És ott a bélyeg is: ez az ember mindenestől bűnben született - kimondják reá később a vita során. De a szűlőkön is rajta van a bélyeg: ki vétkezett, ő vagy a szülei? -kérdezik korábban. Aztán a gyógyítás-féle: valami kuruzslás-szerű eljárás, ugyan ki venné finanszírozott gyógyeljárásnak az ilyet

és van-e jogosítványa Jézusnak gyógyítani? Persze, mondhatni, amit tesz, az prófétai tett, egészen Elizeus idejéből való a szó: fürödj meg és meggyógyulsz (2Királyok 5). És a tanítványok, a szomszédok, a farizeusok, meg mindenki (amit János is fejez ki: a zsidók), itt vannk ők is. És itt van minden remény és lemondás, fohász és átok,  istenigazolás és istentagadás, felelősség és beletörődés, látni akarás és sötétség - az egész élet itt van! Hát ha tetszik, ez az a komfort-zóna, amelyből nem lehet kilépni, hacsak nem kilépünk az életből.

HANEM, HOGY... De valamiből mégis ki kell lépni! Nekünk ez nehezebb, mert a magyar nyelv elbírja, hogy egy mondatban nincs kopula; a görög ezt nem bírja el,  és már hallom is a bázeli klasszika-filologus Nietzsche károgását: megtanulhattak volna jobban is görögül az evangélisták!!! De miért is kellett volna megtanulniuk?! Izzó láva itt ez a szó:

HANEM, HOGY... Ebben izzik és ég össze – mondom kipusztítási igyekezet rendjében – ebben izzik minden dogma és dogmatikai firtatás – pl. eredendő bűnről –, minden gyógyászati dogma: mert ez itt csoda; minden elviselhetőségi szintre temperált társadalmi együttműködés, kis hazugságaink hálózata – az új dogmák, altruitsa szellemeskedései – például: a koldulás nem munka – ezért szombaton is lehet koldulni!! – de a gyógyítás munka, ezért gyógyítani nem lehet. Ez ma így hangzana (ha jó fejek akarnánk lenni): templomba menni nem szabad vasárnap! Az munka (például: gyászmunka, gyógymunka, hitmunka), de vásárolni lehet, az nem munka. A hétvége tehát legyen munka-szünet és élvezet…És belehullik ide a hatalmi ügyeskedés is; micsoda szavakból van fonva a fenyegetések füzére és a politikai metanyelv minden szép virágcsokra, meg a halálsoron helyezkedő politikai korrekt is! De belehullik a beképzelt önhittség is. Azt mondja nekik Jézus: ha vakok volnátok, nem volna bűnötök, ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért ti bűnötök megmarad! És belehullik ide az ember is, úgy ahogy van.És majd belehullik Jézus is: azért szeret engem az Atya  - mondja Jn 10-ben éppen ezek után -, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól. Nos, miért? és kicsoda felelős? és hogyan? 

NEM - HANEM, HOGY  az Isten cselekedetei nyilvánvalóvá legyenek, hogy míg világosság van,  hogy míg velünk a világosság, lássunk… higgyük, higgyünk az Isten Fiában!

Ámbár nem nagy siker, amit Jézus arat – látszólag. Egy szemenyitott vak ember hisz benne, egyébként szerzett megint száz ellenséget, és sodródik a kereszt felé… Nem nagy siker ez – de amúgy csak a sötétben látunk – azaz nem látunk.  Nem nagy siker, amit Isten arat – látszólag –, de így csak a sötétben látunk, azaz nem látunk, azaz nem hiszünk, azaz még mindig csak a „nem” oldalán vagyunk...

de aki hisz, az él,  - aki hisz, az szeret -, aki hisz, az remél.

Ámen