Garay Márton és Szabó Eszter esküvője

Kedves Ifjú Pár! Kedves Eszter és Márton! Kedves Gyermekeink!

Igen csodálom és dicsérem a ti nemzedéketek egyszerű gyakorlatiasságát – ebből most csak egy példát hozok ide. Szokás lett, hogy az esküvő előtt az ifjú pár közzétesz egy listát, amin feltüntetik, hogy közös életük kezdetén mire volna szükségük. Aki ajándékot akar adni, választhat róla. Sok haszna van ennek a megoldásnak, leginkább az, hogy elkerülhető, hogy ugyanazt ajándékozzák többen is. Most itt mégis mindenki ugyanazt akarja nektek adni, mindannyian ugyanazért jöttünk, és ugyanazt hoztuk nektek: ez az áldás.

Istennek és embernek története az áldások története. Ez Isten jóságának és szeretetének elemi megnyilatkozása, ezzel biztosít minket arról, hogy kegyelmébe fogadott és abban megtart. Isten megáldotta a világ teremtésekor a férfit és a nőt az ő szent életközösségükben, megáldotta a világkatasztrófából megmenekült Nóét és családját, megáldotta Ábrahámot, aki minden hívőnek ősképe, megáldotta a magánosan tusakodó Jákóbot és új nevet adott neki, és családja körébe visszavezette őt. De mivel nem lehet végigmondani most mindent – még elétek hozom Krisztust, aki magához hívta a gyermekeket is, és megáldotta őket, és megáldotta tanítványait is, mikor feltámadása után tőlük búcsúzva az Atya dicsőségének jobbára ült, és áldást zeng neki a mennyei gyülekezet a dicsőség istentiszteletén; ott lesznek mind-mind, akik áldást vettek és áldást adtak. Áldást vettek és áldást adtak. Itt mutatkozik meg Péter apostol buzdításának titka.

1) Elhívottak vagytok! – mondja legelőbb. A ti egymást iránti szereteteknek, közös életeteknek, házassági szövetségeteknek, annak a szép hűségnek, mellyel egymást iránt vagytok – vagyis egyszerűen annak, hogy társak vagytok: az a legigazabb értelme, hogy egymás segítői legyetek abban, ahogy hivatásotokat betöltitek. Nyilván betöltitek azt a hivatást is, amit Isten a tehetségetekhez szabott, betöltitek azt a hivatást is, amelyet a férj és feleség tölt be a házasságban társként és szülőként, de legfőképpen azt a hivatást töltitek be, amit inkább elhívásnak kell neveznünk. Ez Istennek a ti személyetekre szóló meghívása – meghívás arra, hogy Krisztust követve megérkezzetek minden emberi élet boldogító céljáig, az üdvösségig. Ti megkaptátok ezt a meghívást, és el is fogadtátok. Hogy miképpen érkezett ez el hozzátok, azt is megmutatja most az apostol szava.

Eljutott hozzátok abból, hogy olyan családok gyermekei lehettek, kiknek életében messze múltba indázik a hit története. Tiértetek már akkor imádkoztak, amikor még szüleitek sem éltek – mert, akik áldást kapnak, az Ábrahám áldását is kapják: megáldatnak benned a te utódait, mondja Ábrahámnak Isten. Szeressétek azokat, akik idáig hordoztak benneteket, akik kora gyermekségetektől megosztották veletek az áldás titkát, és soha nem szűnnek meg titeket szeretni.

Eljutott hozzátok Isten meghívása abból is, hogy olyan közösségek tagjai lehettettek és vagytok, melyek az evangélium parancsának engedelmeskednek – a Hegyi Beszéd igazságához alakítják életüket: még azokat is áldják, akik őket üldözik. Ti a 21. század európai keresztyénségét hordozzátok már – itt Magyarországon: azt a színjózan, derűs és irgalmas krisztuskövetést, melybe Isten elrejti, és amelyből kiárasztja csodálatos erőit. Ragaszkodjatok hitetek reménységéhez, a krisztusi közösséghez – mondjatok ti is áldást, ahogyan Krisztus kéri, és az apostolok tanácsolják.

Eljutott hozzátok az áldás a személyes sorsotokon keresztül is – mert előbb-utóbb mindenkinek birokra kell kelnie az angyallal – aki talán maga Isten - , s mondani az áldásért küzdő Jákóbbal: nem eresztelek, amíg meg nem áldasz. Aki áldást kap, - ezt mutatja Jákób csodálatos élete –, az visszakap családot, életet, minden lehetőséget, egyszóval, aki áldást kap: az jövendőt kap – és ez a jövő oly nagyszerű, hogy van, aki csak bicegve tudja hordozni. Ha volt könnyetek, amit letörölt a Szentlélek vigasztaló derűje, ha volt fájdalmatok, amit meggyógyított az Élet fejedelme, ha volt fölsötétlő pillanat, amit oszlatott Isten világossága – s tudom, volt -, akkor értitek, mit mond az apostol: hű az, aki elhívott titeket, és miért mondja a próféta: akik az úrban bíznak, erejük megújul.  Legyetek áldott bizalmasai mindazoknak, akiknek vigasztalásra, segítségre, imádságra, közbenjárásra – áldásra van szükségük.

2) Másodszor. Örökösök vagytok!

Örökösök vagytok – ez már az elhívás titkából látható. Bizony, széles talapzaton álltok ti. Ha építész lennék, azt mondanám, olyan statikája van Isten kegyelmének, mely az egész univerzumot elhordozza. Biztos garanciája van ennek az örökségnek – maga az, aki az áldást adja. Isten Krisztusban pecsételte meg összes áldását, Krisztus halálában és feltámadásában – benne vagytok igazán és teljesen örökösök – mint gyermekek, akiket magához hívott és megáldott, mint tanítványok, akiket a hit hatalmával áldott meg, és mint üdvösségre hívottak, akikért maga, az elhívó adta életét, s vár titeket utatok végén.

Örökösök vagytok – mint örökségben társak. Ha értenék a rajzoláshoz, azt mondanám, nem az a művészet, hogy valaki egy vonallal, megszakítatlanul rajzol meg alakot, formát, történetet. Isten művészete az igazi, - Ő úgy rajzol két vonalat, vezet egymáshoz két életet, hogy az a kettő lesz egy – férfi és nő lesznek egy testté. Két élet lesz egy életté,  - ez a nagy titok, és ez ábrázolja az egyház titkát is, mert ez a kettő-egy valójában három,  az örökség nem más, mint Isten csodálatos szeretete.  Ahogy a prédikátor könyve mondja: Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el.

Örökösök vagytok – a szó eredeti értelmében is – áldást örököltetek – áldás az osztályrészetek, áldás a sorsotok. Tartsátok meg, - és az megtart titeket. És csak úgy tarthatjátok meg, ha magatok is áldó emberré lesztek. Hát mindennap áldjátok meg egymást, mindennap tegyétek fel a kívánságok és szükségek listájára az áldást, mindennap keressétek az áldást, mindennap adjatok bőséggel a nektek adott áldásból másnak is – így töltsétek be a Krisztus törvényét: senkinek semmivel nem tartozzatok, csak azzal, hogy egymást szeretetitek – hogy áldást adtok.

És örökösök vagytok – a szó sajátos értelmében is, amit talán csak a magyar fül hall igazán. Az örökségnek legelemibb módon ahhoz van köze, ami örök – nem múlandó, nem romlandó, hanem maradandó és múlhatatlan. Isten maradandó szeretetére építsétek föl az életeteket – építsetek arra, hogy örökösök vagytok – az örökkévalóra építsetek, az örökkévalóból merítsetek – az örök élet vizéből: Krisztus igéjéből, az örökkévalóból táplálkozatok – az élet kenyeréből – a miérettünk meghalt Krisztus hatalmából – az örökkévalókat keressétek, mert az a ti örökségetek, - mert arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek.
  Ámen