Ezen a jubileumon, mikor megállunk, és számba vessük azt a sok jót, amit Isten a nagykőrösi gyülekezetnek ajándékozott (épülésben, szervezésben, áldásokban), csak akkor járunk el jól, hogy ha ezt a mögöttünk lévő 10 esztendőt beletesszük a megelőző 25 esztendőbe, azt pedig beletesszük a korábbi 250 évbe, meg a kétezerbe, s akár az egész világtörténelembe. De nemcsak visszafelé, hanem előrefelé is. Hálát adunk Istennek a sok áldásért, és egyúttal megnyitjuk a szívünket új reménységekre. A bibliai prófétás könyvek az egyik nagy titka az, hogy amikor Isten beteljesíti egy-egy ígéretét, azzal mindig újabb ígéretet ad. Tehát most nem befejeztünk itt egy történetet, mert a sok ajándékkal együtt újabb ígéreteket is kaptunk. És ezeket az ígéreteket Zakariás próféta jövendölésének ez a szép képe foglalja össze.
Még a rendszerváltásnak nevezett különös időszakban egy bibliatudóssal beszélgettem. Azt mondtam neki, hogy én hívőn olvasom az Esdrás és Nehémiás könyvét, és sok buzdítást veszek abból, ahogy a régi agy küzdelmek árán újra felépítették a templomot. Éppen ahogy a régi közmondás tartja: legelőbb önmagukat kell legyőznünk, mert a gyáva embernek leginkább önmaga áll ellene. A rest ember leginkább a saját belső késztetésének mond ellene. Erre azt mondta nekem ez a tudós ember: ha meg akarod érteni Esdrást meg Nehémiást és jól akarsz példálózni a régi zsidók történetével, akkor Zakariást is olvasnod kell. Mert Esdrás és Nehémiás krónikáját Zakariás jövendölései világítják meg teljesen. Anélkül az csak egy régi történet. És enélkül Nagykőrös története is csak egy régi történet lesz majd egyszer. De hogy száz év múlva is okulhassanak belőle a nagykőrösi reformátusok, ahhoz Zakariást is olvasniuk kell. A próféta mutatja meg, hogy mit tett Isten az ígérete beteljesítésében, hogy ugyanis a fogság után hazabocsátja népét és elkezdődik az újra építés. Mert hogy ez mi akar lenni, és miért kell ennek így történnie, és miért kezd Isten újat az Ő népével, azt a próféta mutatja meg. Mi az értelme a különös isteni gondviselésnek? Miért ad új kezdetet, holott nem érdemeljük? Nos, Zakariás jövendölései ebben az egy képben is megmutatják nekünk, amit most olvasunk. Ez áll a könyv végén: és e napon élő vizek jönnek Jeruzsálemből, fele részük a napkeleti tenger felé, fele részük a nyugati tenger felé, és nyárban és télben is úgy lesz. Ez volt Ezékiel próféta is látomása is még a fogságban. A templom küszöbé alól forrás fakad fel. A forrás vize kiárad Jeruzsálem utcáira, és folyton mélyülve halad a Holt tenger felé. A folyam két partján fák nőnek, a levelük és a gyümölcsük mindenféle gyógyításra való. Aztán a víz eléri a Holt tengert (itt Zakariásnál a Keleti tengert), beleömlik, és meggyógyítja a tengert, amelyben nincsen élet. Ez az Isten népének küldetése, és ez a templom értelme. Ez az istentisztelet lényege! És ez nem morál prédikáció. Ha moralizálgatnánk, azt mondanám a jelenlevőknek, hogy nem az számít, ami itt történik, hanem az, ami majd akkor történik, amikor kimegyünk a templom ajtaján, ami majd otthon történik, amikor hazaérsz az ünnepség után. Átöleled-e édesanyádat, és megcsókolod-e? És kibékülsz-e a testvéreddel, aki 40 éve erre vár! Elkötelezed-e magadat tiszta és szent életre.? Mégsem mondom, hogy csak az számít, ami odakinn történik? Lám, víz a templom küszöbe alól fakad fel, onnan árad az életünkbe, és gyógyítja az életünket. Ezért van templom! Nem azért, hogy itt, az alföldi pusztán Kecskemétig ellátszódjon a tornya. Ámbár nem baj, ha látszódik, hadd lássák csak a kecskemétiek, okuljanak belőle. Mégis, azért van itt az a templom, hogy akik az Isten élő igéjét hallják, azok elkötelezzék magukat a szent életre. Zakariás tovább fokozza ezt, hiszen Ezékiel látomása beteljesedett; hazament a nép a fogságból, elkezdték építeni a templomot. De lám, a beteljesedésben jön az újabb ígéret. S ezt Zakariás fogalmazza meg. Azt mondja: a víz nemcsak keletre megy, hanem nyugatra is. Akik ismerik Izrael földrajzát, tudják, hogy ez lehetetlenség, hiszen fölfelé nem folyik a víz! Ám, mondja a próféta, szétválnak majd a hegyek, és völgyek nyílnak, hogy az élő víz szabadon áradhasson a nyugati tengerig is, hogy gyógyító, éltető, megváltoztató erő kiáradjon az egész világba. Hozzáteszi a próféta: nyárban és télben is úgy lesz. Úgy lesz - ez már értelmező toldalék; szó szerint így van itt: nyáron is és télen is. Úgy is lehetne fordítani: nem lesz nyár és nem lesz tél. Mintha azt akarná kifejezni, hogy véget ér az Isten népének a heves zaklattatása, az aszalása, a szikkadás - nem lesz nyár. És nem lesz tél sem. Nem lesz olyan, mint volt Jójákim király idejében, aki ült a téli palotában, és Jeremiás próféta jövendölő tekercseit használja begyújtósnak, mert nem érdekelte az Isten beszéde. Ugyan, ki az az Isten? Egy más helyen azt mondja zsoltár a gonoszokról: fölköpnek az égre. Ez a tél. Amikor megfagy az ember szíve, és nem érdekli semmi.
Nos, azt mondja most a próféta: nem lesz nyár, nem lesz tél. Vagy ha lesz is nyár és lesz is tél, télen is és nyáron is az Isten gyógyító folyamai áradnak ki a világba. Jézus azt mondja a samáriai asszonynak, akivel az élet vizéről beszélget, hogy ha tudnád, mi az az élő víz, akkor kérnéd tőlem azt a vizet. Aztán nem sokra rá, a jeruzsálemi templomban ki is mondja Jézus, hogy Ő az élet vize, és aki az Ő szavára hallgatva beáll Isten jó rendjébe, annak a belsejéből élő víznek folyamai fognak kiáradni. Vagyis mi egy újabb beteljesedésre nézünk előre Zakariás próféta könyvéből, arra a beteljesedésre, amikor nem egy épületen, nem egy teokratikus rendben, nem egy nép életén, hanem egyen-egyenként mindannyiunk életén teljesedik Isten akarata. És ez fokozás. Ezt a nagykőrösi reformátusok is tudják magukról, hogy amíg szerkezetekben meg szervezetekben gondolkodunk, addig mindig fogunk találni valakit, aki felelős ezért és felelős azért. Egyszer Ravasz László püspök Baranya megyét járva vizitált a gyülekezetekben. Szokás szerint, amikor a püspök autója vagy lovas kocsija vagy vonata – mikor mivel járt – megérkezett a falu határába, leadtak egy jelet, és úgy ment be a faluba, hogy közben szólt a harang. Egy alkalommal nem szólt a harang. Beérvén a templomhoz, odaállt a gondnok a püspök elé, és mindjárt rákezdte: püspök úr, száz okunk van arra, hogy nem csendítettük meg a harangot. Mire mondja neki a püspök: hát kezdje sorolni! Az első az, hogy nincsen harangunk! De ha a maradék 99-et is felsorolhatta volna a püspöknek, akkor felelős lett volna a mulasztásért a bakter, a postamester, a pótpresbiterek, a még fel sem fogadott harangozó, a harangöntő műhely üzletkötője, a fővárosi törvényszék, Horthy Miklós kormányzó, Ferenc József császár! Mindig valaki más a felelős. Jézus nagy forradalma ezekben a csodálatos szavakban az, hogy amit Isten neked adott, azért te vagy a felelős. Amit Isten rád bízott, azért te tartozol számadással. Ami terhet Isten rád tett, azzal a batyuval te fogsz odaállni ég és föld Ura elé, és te fogsz róla számot adni. És nem fogja ég és föld Urát, a téged megajándékozó Istent érdekelni, hogy milyen alaposan ki tudod fejteni a magyarázatodat, miszerint azért nem mennek jól a dolgok, mert Magyarországon demokrácia van. Ha királyság volna, sokkal jobban menne. S hogy azért nem tudjuk jól csinálni Nagykőrösön dolgokat, mert az EU felvonta a szemöldökét, vagy mert Kínában három forint egy kiló rizsnek az ára. Jaj, mit ki nem találunk mi, hogy eltoljuk magunkról a felelősséget! Isten kegyelme kiáradásának egy fokozott beteljesedése az, amikor én magam belül érzem, hogy nincs mese, eltalált az Isten, megajándékozott, gyermekévé fogadott, befogadott kegyelmébe Isten, átnevezett, és a nevem ez: megkegyelmezett, és az én nevem az, hogy én népem, és mostmár keletre és nyugatra, északra és délre éltető folyamoknak kell áradniuk, és nincs nyár, és nincs tél, hogy azt mondd, a nagy melegben hozzon az Úristen egy kis enyhületet, és nagy hidegben hozzon egy kis melegséget. És persze, nincs ősz és nincs tavasz. Egy helyen azt mondja a próféta: még nappal és éjjel sincs. Csak Isten kegyelmes Lelkének áldó jelenléte van, ahogy olvassuk Ézsaiás prófétánál: ez a shekina, ez az Isten velünk sátorozása. A Mennyei Jelenések Könyve is mondja: Isten együtt sátorozik az Ő népével. Ezért kapunk Tőle bármit is. Ezért kapott ez a gyülekezet is bármit, vagyis sokat, nem keveset. Hadd kérek mindenkit, olvassátok el holnap az újszövetségi igét, a szegény özvegyasszony két fillérjét, aki beletette mindenét a perselybe, és azt mondja rá Jézus: nézzétek a többieket! Ők a feleslegükből vetettek, a vagyonukból, amiből tellett, meg se kottyant nekik. Ő meg azt a két darab 100 forintost tette bele, neki csak annyi volt, az volt mindene. És ezért ő adott többet. Igazán mondom nektek, így mondja Jézus, ez az özvegyasszony többet adott. Hogy-hogy többet? A kétszáz több volna, mint a kétmillió? A kettő forint több, mint a húszezer? De értsük jól, s kérek mindenkit, olvassa el holnap, hogy lássa, nem az a kérdés, hogy a nagykőrösi reformátusok felülmúltak-e mindenkit az újraépítésben, újra tervezésben, helyreállításban, rendbetételben, új dolgoknak a megtervezésében és a megalkotásában? Az a lényeg, hogy amikor Isten ad, azzal mindig meghív az Ő csodálatos szeretetének a szemléletére. Ha Isten ad, azt mindig személyesen adja, mindenkinek adja, külön-külön adja, és ezzel elkötelez az ajándékozó életre; mert a templom küszöbe alól fakad fel, és nem marad ott, hanem elárad keletre és nyugatra.
Amikor jöttünk be a templomba, oldalt láttam, hogy egy kis tócsa gyűlt a járdán. Bizony, föl akar törni a víz a nagykőrösi templom mellett. Nekem ma délután Isten ezt a képet adta. Jövök ide Zakariás próféta jövendölésével, és látom itt a templom mellett, hogy csőtörés van. Mikor lesz lelki csőtörés Nagykőrösön? Mikor árad ki a ti életetekből, innen a város közepétől a széléig, és tovább ki a tanyákig mindenhova, Isten áldó kegyelme? Mert ezt mondja a próféta: és lesz egy nap, amikor Jeruzsálemben csőtörés lesz, felfakad az élő víz megállíthatatlanul és feltartóztathatatlanul. Boldogok vagyunk és végtelen hála van a szívünkben Isten felé mindazért, amit a nagykőrösi gyülekezetnek adott! Nagy hála van a szívünkben azért, hogy az ajándékozó Isten megtanította ajándékozónak lenni a nagykőrösi reformátusokat, megtanította őket fölállni levertségükből, lesújtottságukból, sebeik nyalogatásából, múltba nézésből! És az minden buzgó kérésünk, hogy ez történjen még inkább, még jobban, még teljesebben! Mert a próféta ígérete is és a krisztusi beteljesedése is arra a végső napra tekint, amely Pál apostol szavával meghozza majd, hogy Isten lesz minden mindenekben. És hogy vágyódjunk e nap után, hogy vágyódjunk Isten után, azt Ő maga munkálja bennünk Szentlelkével. Az ajándékozó mindig több, mint az ajándék. Az áldást adó mindig több, mint az áldás. A kegyelmet adó mindig több, mint a kegyelem. Ha kaptál ajándékot, ha kaptál áldást, ha kaptál kegyelmet, dicsőítsd azt, aki megajándékozott, megáldott és kegyelmet közölt. Ha elnyerted Krisztusban a kegyelmet, magasztald és szolgáld hálás szívvel a kegyelmes Istent mostantól fogva életednek minden napján.
Ámen
Bogárdi Szabó István E-mail: info@bogardiszaboistvan.hu