Ellenetek - érettem

"Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa. Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem." Máté 5, 10-11

A tudósok régóta vitáznak azon, hogy nyolc vagy kilenc boldog mondást olvasunk-e a Hegyi Beszéd elején. Én egyben olvastam az utolsó két mondatot, bár lehetséges külön is venni, nyolcadik és kilencedik mondásnak tartani. Később látni fogjuk, hogy ez a két mondás voltaképpen egybe tartozik. Korábban elmondtam már, hogy a boldog mondások mindegyike tisztázó szó: kik a boldogok. Ugyanis Jézushoz lehetett sikervágytól ösztökélve is jönni. S tudjuk is, hogy sokan sok esetben ezért gyűltek Jézushoz. Például, mikor ötezer embert elégített meg a kenyérszaporítás csodájával, a tömeg összebeszélt, el akarta ragadni Jézust, hogy királlyá tegyék (János 6,15). Ilyen király kell! Nem olyan, aki arról perlegál, hogy nőtt a GDP, noha nem nőtt, vagy hogy csökkent az infláció, de nem csökken, hogy olcsóbban lehet a boltokban vásárolni, csak abban a boltban nem, ahova én járok! Olyan király kell, aki nem szól egy szót sem, csak osztja a kenyeret, végtelenül mindenkinek. Efféle vágy is Jézushoz rántja az embereket. Tisztázó szót kell hát mondani! Jézus a boldogmondásokkal hív az ő követésére, tanítványságra - ez az ő meghívólevele. És megrendítő tételekben sorolja, hogy kik a boldogok. Nem értekezik arról, hogy mi volna a boldogság, vagy hogy milyen csapdával tudjuk elkapni a boldogság kék madarát. Csak arról beszél: mit jelent követni őt. Mit jelent a sírók, a gyengék, az elnyomottak, a békességre igyekvők, a szelídek, az igazságéhezők, az irgalmasok, a tiszta szívűek számára elnyerni az isteni boldogságot a Jézus követésében - holott éppen a Jézus követésében lesznek sírók, gyengék, elnyomottak, békességre igyekvők, szelídek, igazságéhezők, irgalmasok, tiszta szívűek. Legutóbb a békességszerzőkről szóltam, és két tucat ország nevét olvastam föl innen a szószékről. És feddést fűztem hozzá, mert mi ugyan két-három éve felette szorongunk - Oroszország megtámadta Ukrajnát, és most Izraelben is háború dúl -, holott  négy évvel ezelőtt,  vagy tíz évvel, húsz évvel ezelőtt is voltak háborúk. Mikor az orosz-ukrán háború kitört, akkor is 17 háború volt világszerte, csak messze voltak, s mi nem vettünk róluk tudomást. Vagyis békéért imádkozni mindenkori feladatunk, akkor is, ha a szomszédban nem dörögnek a fegyverek, és nem csak egy határt kell átlépnie annak, aki a háború elől menekül, vagyis ha a földgolyó másik oldalán dúl háború.

Most pedig az összes országot föl kellene sorolnom egy másfajta háború miatt. Azt mondja Jézus: boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért, és boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket, és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek, én érettem. Véget érne az istentisztelet, és még csak az elején lennék a felsorolásnak, ha  minden helyet és országot föl akarnék sorolni, ahol ez történik. Még Magyarországot is ide kellene vennem, majd erről is szólok. Ennek a háborgatásnak, üldözésnek, szidalmazásnak, rágalmazásnak sokféle formája van - a halálos üldözéstől kezdve a jogfosztáson át, a gyalázkodásig, a megszólásig, a Krisztus-követőket elnyomó törvények pedig igen sokféle változata ismert. Jézus szava - háborúságot szenvedtek, üldöznek benneteket, szidalmaznak titeket -  szélesre nyitja ezt a palettát:  szóval, tettel, bebörtönzéssel, vagyonelkobzással, törvényekkel, propagandával, hazugságokkal, gúnnyal, családi viszállyal háborgatják a Krisztus követőit. Vagyis Jézus nem hagy kétséget afelől, hogy a tanítványainak nem lesz könnyű sorsa a világban. Ugyanitt, a Hegyi Beszédben, így nyitja ki Jézus a törvény summáját: „Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.” (Máté 5,43-44)

Később így beszél a végidők megrázkódtatásairól: „gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megáll, az megtartatik. Mikor pedig abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok a másikba. Mert bizony mondom néktek: be sem járjátok Izráel városait, míg az embernek Fia eljövend.”. A követőinek mondja ezeket, s megtoldja:  „nem följebbvaló a tanítvány a tanítónál.” (Máté 10,22-24) S búcsúbeszédében ezt mondja nekik:  „Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem.” (János 15, 20-21) Pál apostol, későbbi tapasztalatok alapján, az utolsó levelében, amit börtönből írt Timóteusnak, ezt mondja: mindazok, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak (2Tim 3,12)

Miért lennének boldogok? Miért boldog az, aki háborúságot szenved? Miért boldog az, akit üldöznek? Az eredeti szó képes beszéd: azt jelenti, hogy kikényszerítenek a nyugvópontból. A II. század végén Tertullianus egyházatya írt egy pamfletet - keresztyénként a keresztyének ellen és érdekében írta! Ennek a kritikus írásnak  ez az eredeti címe:  De fuga  - vagyis a futásról, a menekülésről. Nehéz kérdés sorjáznak itt. Miért menekültök az üldözés elől? Miért batyuztok össze jó előre? Miért néztek ki magatoknak valami biztonságos helyet, ahol békességben meghúzódhattok majd az üldözés idején? -  kérdezi Tertullianus. Ő úgy magyarázva Jézus szavait - titeket is üldözni fognak - , hogy eljön az idő, amikor kizökkentenek az egyensúlyi helyzetedből, megfosztanak a biztonságodtól, olyanná leszel, mintha hajtóvadászatba keveredtél volna, rád uszulnak a gyűlölet kutyái, és addig hajszolnak nyugtalanítva, döfölve, csaholva, míg össze nem rogysz. Nem tudsz aprólékos gondossággal, mintegy előre fölkészülni, hogyan kerüld el - de tudsz teljességgel készséges lenni az elhordozására. Erről beszél Jézus: üldöznek, vagyis rád rontanak és menekülésre kényszerítenek;  és rágalmakat szórnak rád, vagy enyhébb esetben csak nyíltan szidalmaznak. És ideérthetjük az enyhe szemrehányást is. Ha valakinek tettek  már szemrehányást (és kinek nem tettek?!), hogy vasárnap elindul az Úr házába, talán nem kell mindjárt önmagát üldözött keresztyénné minősítenie, de, lám, Jézus erről is beszél. Bizony, még egy-egy családon belül is, egy-egy baráti közösségben is, egy jó munkahelyi kollektívában is meg lehet kóstolni a Jézus követésének ezt a nehézségét.  De fordíthatjuk ezt a szót úgy is, hogy szidalmaznak. A lator a kereszten így szidalmazta Jézust: ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is! (Lukács 23,29). Dietrich Bonhoeffer,  a mártír teológus nem menekült el. A II. világháború kezdetén, az utolsó hajóval, amely még Amerika és Hamburg között közlekedett, visszahajózott Németországba, holott maradhatott volna békében, biztonságban Amerikában. A sorsánál fogva is sokat beszélt az üldöztetésről, s egy elmélkedésében azt mondja, hogy a megfeszített latornak ez a szava - ha te vagy a Krisztus... - , ez minden valódi ateizmusnak a kiindulópontja.  Megjegyzem, sokféle ateizmus van. Van afféle békés, meghagyó, agnosztikus ateizmus, ahogyan pár évvel ezelőtt Angliában kampányoltak vele: Isten nincs, ne aggódj;  milyen jó, hogy nincs Isten! Nincs mennyei ítélőbíró, nincsenek törvények, mindent szabad! Az igazi, vádló ateizmus azonban éppen mindig ebből indul ki:  hogy ha Isten volna, akkor én nem lennék beteg...,  ha Isten volna, nem lennének háborúk,  ha Isten volna, béke, boldogság és igazság lakozna a Földön, ha Isten volna, tízezer évig élnénk, ha Isten volna, nem ütöttem volna bele a térdemet az asztal lábába, és így tovább. Ha. Ebből a szóból indulnak a rágalmak, a hazugságok a keresztyének ellen. Mondok néhányat példát. Engedelmeskedni akarsz az igének? Akkor te fundamentalista vagy! Az pedig manapság nem jó szó. Tele van a világ rettegéssel: jaj, jönnek a fundamentalisták, jönnek a fanatikusok. Engedelmeskedni akarsz az igének? Akkor te fanatikus vagy! Békességre igyekszel? Gyáva vagy! A gyávák békülnek folyton.  Ez a gyávák szövege: jaj, jaj, csak legyen nyugalom! Jaj, nem szabad erővel, erőszakkal megoldani a dolgokat. Az orosz-ukrán háború kezdetén az egyik Kárpátaljai gyülekezetben imaközösséget hirdettek a békéért. A helyi hatóság fülébe jutott, hogy ezek a keresztyének imádkozni akarnak a békéért. Küldtek nekik egy dühödt leiratot, miszerint a békéért nem lehet imádkozni, csak győzelemért! Békéért imádkozni hazaárulás! Hányszor kaptak és kapnak pofont a keresztyének, akik csak békéért imádkoztak?! Továbbá: tisztán akarsz élni?  Akkor képmutató vagy! Istentisztelet végén megkérem majd a presbitereket, számolják meg, hányan voltunk itt ma templomban. Na, ennyi képmutató volt ma itt, akik tisztán akarnak élni. Dehát, mondják, tiszta élet nincsen! Csak magad elé raksz valami kis fátyolkát, leplecskét, kipiperézed magadat keresztyén szlogenekkel, jó polgárisággal - holott képmutató vagy! Nem is folytatom, látjuk, tele van a világ leleplező okosokkal és világmozgalmárokkal, akik sokféleképpen gyalázzák „leleplezve” a Krisztus követőit. A gyanú nagymesterei lelepleznek minket. Marx szerint mindenki a pénz körül forog. Nietzsche szerint mindenki a hatalmat akarja. Az csak mimikri, amit a keresztyének az alázatosságról hirdetnek. Ma Freud a legnépszerűbb leleplező. A tiszta élet, a kordában tartott vágyak, a szent aszkézis és a létfegyelem, ez mind-mind hazugság, mert az emberi lélek mélyén kiolthatatlan gyilkos vágyak uralkodnak, az ember a halálösztönnek él. Hűséges vagy? Dehogy, csak ostoba. Ellenállsz az ösztöneidnek? Ez butaság. Igazat mondasz? Áruló vagy! Befizeted az adódat? Ezzel elárulod a kollektívát, pedig összebeszéltünk, hogy átverjük az adóhatóságot. Szereted ellenségedet? Ez világfelforgatás! Mert a világ, ahogy a politika-filozófusok tanítják, két részre van osztva: vannak barátok és vannak ellenségek. Nincs más. Ez mozgatja a világot. Imádkozni ellenségeinkért, áldani azokat, akik minket háborgatnak és üldöznek? Ugyan!  Állítólag Otto von Bismarck, Németország nagy kancellárja mondta, hogy a Hegyi Beszédre nem lehet fölépíteni a világot. Nos, csak a Hegyi Beszédre lehet fölépíteni a világot. Semmi másra. Lám, annyi mindenre próbált  az ember világot építeni, hazugságra, csalásra, ultima rációkra, fegyverekre, totális háborúra! Mondhatom a prófétával:  csak Isten nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk (Siralmak 3,22).

Azt hirdeti Jézus, hogy boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. És ezzel véget ér a boldogságok általános kijelentése, lezárul a tartalomjegyzék.  Jézus itt fordít a szón, és hozzánk beszél, megszólít:  „boldogok vagytok ti, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonoszságot, hazugságot mondanak ellenetek, én érettem.” Jézus megszólítja az őt hallgatókat. Eddig általánosságokban beszélt, ebből el lehetett vonatkoztatni, fel lehetett kapni Jézus szájából a szavakat, talán még bölcseleteket is lehetett belőle csinálni. De most az utolsó boldogmondással (belefoglalva az összes előzőt) egyértelmű teszi, hogy tanítványságra hív. Ezt mondja nekünk: boldogok vagytok ti... Ha ellenetek támadnak én miattam. Ha tehát  azt firtatjuk, hogy mi a keresztyének üldözésének, megrágalmazásának, szidalmaztatásnak az oka, azt ez a szópár fejezi ki:  ellenetek -  énértem. Nektek róják föl Krisztust. Titeket rágalmaznak Krisztus miatt.
Sokat énekelem magányos órámon, nehéz helyzetekben Luther szép énekét: Erőnk magában mit sem ér, mi csakhamar elesnénk... Vagyis Jézus nem azzal bátorítja a tanítványokat, hogy a nehéz helyzetekben szerezzenek valami bölcsességet, mondjanak tisztázó szót, és akkor elcsitulnak a hullámok. Mi meg, engedetlen tanítványok, csak úgy  kapkodunk bölcsességek és okosságok után. Felette szeretjük a keresztyén életvezetést bemutató tanácsokat: keresztyénség négy lépésben, tizenkét lépésben, konfliktus-kezelés hét lépésben, üldözés-csillapítás három lépésben. De Jézus nem ad efféle jótanácsot, hogy például támaszkodj valami belső erőre, külső hatalomra, keress pártfogót. Félre ne értsük. Nem baj, ha van pártfogó, nem baj, ha van oltalmazó hatalom. Soha senki nem bánta azokat „régi szép időket”, amikor az amerikai külügyminisztérium évente jelentést adott ki arról, hogy mely országokban van kereszténységüldözés. Ma meg úgy vagyunk, hogy odamegyünk Amerikához, rátámaszkodunk, hogy segítsen meg bennünket, ám olyan karóra támaszkodunk, ami eltörik és átfúrja a tenyerünket, ahogy a próféta mondja (Ézsaiás 36,6). Amerikában is van keresztényüldözés, sok-sok hamis vádakat hordanak rá Krisztus követőire. Engedelmeskedsz az igének? Fundamentalista vagy. Békességre igyekszel? Gyáva vagy. Tisztán akarsz élni? Képmutató vagy. Hűséges akarsz lenni? Ostoba vagy. Igazat mondasz? Áruló vagy? Szereted az ellenségedet? Egy világháború küszöbén? Világfelforgató vagy.

Mi az ok? Én miattam, én érettem - mondja Jézus és magára mutat. És aztán rád mutat: téged vádolnak Krisztus miatt. Miért? Mert Jézus a megváltó. Az ember elégedetlen magával. Sosem tudja elfogadni magát – és ez a bűneset egyik lényeges vonása. Sosem tudja elfogadni azt a valóságot, mondja Szent Ágoston, amelyet Isten megteremtett és jóra teremtett és befejezett. Ez az embernek nem elég. Túl akarja magát nőtetni a teremtésen és Teremtőn. Minthogy azonban maga az ember, önmagában, úgy ahogy van, csak rész a mindenben, feloldódik a rész szerint valóban -  hatalomban, vagyonban, sikerben, szexben, dicsőségben, vallásban - és ezek révén akarja az isteni mindent meghaladni. Így aztán mind a kettőt - az istenit és a rész szerint való emberit is -  elveszíti. Jézus azt mondja: „ keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek” (Mt 6,33). Tolsztoj hozzáfűzi: a mi tragédiánk az, hogy mi mindig ezt a többit (az egyebet) keressük először, és így Isten országát sem találjuk meg, és emezeket sem kapjuk meg.
Ha Isten volna... így kezdődik a szidalom. Mennyi békétlen számonkérés és vád van ebben a mondatban! De hadd fordítsam meg kérdés formájában. És ha Isten teljes egészében érvényre juttatná igazságát...? Ha a bűnt el nem viselő, örökkön szentséges Isten azonnal és rögtön lesújtana minden tisztátlanságra? Ha Isten újra azt mondaná, hogy megbánta, hogy embert teremtett (1Mózes 6,6), és végképp eltörlni jönne? Lám, mennyire igyekszik erre maga az ember is, hát besegít neki, teremt mesterséges intelligenciát és transzhumán robotot az ember helyébe, azok majd jól fognak működni!?Az ember még ebben is kontár! (Csak egyetlen megjegyzést hadd fűzzek ehhez.  Nemrégiben olvastam, hogy egy kutató laborban  nagy rémülettel leállították a digitális intelligencia fejlesztését, de nem azért,  mert a mesterséges intelligencia már replikát készít, vagyis képes megsokszorozni, újra gyártani önmagát, hanem azért mert felfedezték, hogy a mesterséges intelligencia hazudik. Pedig úgy gondoltuk, hogy a gép nem hazudik. A gép matematikai elven üzemel: egy meg egy, az kettő. Aztán megdöbbenve tapasztalták a fejlesztő mérnökök, hogy becsapja őket a gép. De miért csodálkozunk? Ember alkotta, nem Isten teremtette.) De kétségbeesetten kísérletezgetünk, mert elégedetlenek vagyunk önmagunkkal. És ezért békétlenségben, sőt, ellenségeskedésben vagyunk Istennel. Nem kell Isten, mert nem kellünk magunknak.

Jézus Krisztus emberré lett! Amikor Ézsaiás jövendölésében ezt a szép szót olvassuk a megváltás titkáról: a seregek urának buzgó szerelme cselekszi meg ezt (Ézsaiás 9,7), Isten szeretetének a titkához jutunk el. Jézus Krisztus emberré lett. Nem szuperemberré, nem szuperhőssé, nem az ember 2.1-es változatává, nem egy mindent meghaladó replikává, hanem olyanná lett, mint mi vagyunk, kivéve a bűnt (Zsidó levél 4,15). Ismerte az éhséget, a szomjúságot, ismerte a fáradtságot, voltak könnyei, eltöltötte a szívét a fájdalom – olyanná lett, mint mi. Istennek kell az ember. Boldogok vagytok, mondja Jézus, ha titeket üldöznek, hamis vádakkal megrágalmaznak én érettem (én miattam), mert a rettenet mögött áldás húzódik: Istennek kell az ember úgy, ahogy vagy. Betegen, erőtlenül, kibogozhatatlan, reménytelennek tűnő élethelyzetekkel, a halál árnyékában.  A nép, amely sötétségben jár és a halál árnyéka földjén ül, nagy világosságot lát (Ézsaiás 9,2).
S ha ez a szeretet nem kell embernek, akkor ellenségeskedésbe kezd Istennel, sőt, folyamatosan meghosszabbítja Isten elleni háborúját. Ezért mondja Jézus a követőinek: ezt cselekedték a prófétákkal is ti előttetek. Ne essetek kétségbe a pofontól. Ne dobd el magadtól a hitet, csak mert kiáll egy csillogó beszédű ateista és megver a szavaival, kifejezve, hogy gumibottal is szívesen ellátná a bajodat. Ne roskadj össze, ha azt látod,  hogy már-már annyira magánüggyé tették a kereszténységet, hogy lassan már neked sincs semmi közöd a saját hitedhez. Mindig Krisztusról van szó! Arról, aki keresztre ment és föltámadott, arról, aki Isten igen-je és egyúttal Isten nem-je is. Ige és ámen Isten minden ígéretére (2Kor 1,20), de nem a magát istenítő emberre (Zsoltár 1,4; 1János 5,5). Krisztus Isten igen-je a megváltásra szoruló emberre. Péter apostol így mondja: Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket, mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek lelke, amit a ti üldözőitek ugyan káromolnak, de ti dicsőítitek azt. (1Péter 4,14) Boldogok vagytok, ha a Krisztus nevéért gyaláznak titeket. Ámen.